Őzek nyomában

 Az előző bejegyzésben mutattam, hogy felfedeztem egy nagyobb vizet, a kisebb, nyári itató mellett. Sok eső esett az elmúlt időben, s összegyűlt a víz lent a völgyben. Attól nem messze van egy les, környzetében igen sok őz és vaddisznó nyom. Ettől nem messze találtunk dagonyákat, túrásokat. Meg is lett a vasárnap reggeli programom. Egyre nehezebben kelek már korán, főleg így a hideg téli reggeleken, de ma útnak indultam, és korán reggel kint voltam már. Az állatok vélhetően korábban kezdik a napot, de nulla fényben nem lehet fotózni. Figyeltem az őzeket, nem mozogtak a les környékén, így a cserkelés módszere mellett döntöttem. Bejártam az összes területet amit ismerek, és nagyon figyeltem. Ezen törekvésem hozott némi eredményt, de jó lett volna ha kicsit közelebb jönnek ... Az élmény így is csodás volt, -3 fokban szépen megült a dér a fákon, ha már hó nem képses esni még januárban sem. Kellemes fotózás volt, mielőtt Imréhez indultam szigetelni és felszerelni a kuvik odút. 

Ők egészen türelmesek voltak

Fenyőrigók az első fényekben

Voltak, akik hamar sarkonfordultak :-)

Csak álltam, és csendben néztem

Közelebbről is gyönyörűséges

A nagyobb vizet több irányból is figyelhettem

Felérve a dombra, ő várt a horizonton. Igyekeztem közelkerülni...

Durcásan, sőt szigorúan nézett vissza rám. Ő van itthon, én csak vendég vagyok !

Tettem még pár kört

Igyekeztem felfedezni az eddig még rejtett zúgokat is

Ahogy az idő elszaladt, és eltűntek az őzek, vissza indultam a jól ismert úton

A végére a távolban búcsúzóul felbukkantak még ők ketten

És aztán indultam is dolgomra, várt a kuvik odú szigetelése, és kihelyezése.

Nádi sármány

 Ezt az esztendőt is, fotózással kezdtem, mert élvezem a "másnaposságba fulladt új évet"... Ilyenkor majdnem mindenki otthon szenved, issza a vizet, és eszi a fejfájáscsillapítót, így az utcák, utak, de főleg a szabad vidék szinte síri csendben állnak. Megdobta ezt még a köd, így nem volt kérdés, hogy elindulok-e. Vittem a Tamron 17-35-ös nagylátószöget is, nálam volt természetesen a 150-600, de készültek tájfotók telefonnal is. Csodálatos nap volt. Ködös, titokzatos, meglepetésekkel teli, és végtelenül csendes. Elrepültek az órák. Kedvenc területemre mentem most is, mert mindig találok valami érdekeset, és nagyon szép a vidék. Most sem okozott csalódást a nagyegyházi völgyvidék. Már úgy autózom körbe, mintha csak a helyi utcákon haladnék, kezdem felfedezni titkait, s így mégjobban tisztelem, becsülöm. Befogadott és elrejtett. Megszünt az idő, és csak csodáltam a látványt. Had mutassam meg, mit adott a 2021-es év első napja !

Kellemes meglepetés volt a nádi sármány

Nagyon örültem, hogy télen tél van végre ...

Innen indultam, s nem tudtam hová érkezem

Leengedték a halastavat. Ezt gondozzák, jó megnézni, hogyan is alakul ...

A borzvár felé haladva ...

Az egyszer kirakott kutyatáp eltűnt, de sajnos nincsen állandó lakója

Egyszerű, letisztult és gyönyörű

Már messziről kiszúrtam őket, tudtam, hogy ez nem veréb lesz !

Furcsa volt a keresőben látni, a nappal is fentlévő teliholdat, ahogy elúszott a köd előtte ...
Szokatlan, és megkapó látvány

Kicsit messzebbről nézve, nappal, igen érdekes látvány

Téli részletek ... Pár lépés volt a deres völgybe betekinteni.

Ittfelejtett "töviskoszorú"

Felfedeztem az új vizet. Eddig erről nem tudtam, csak a tőle jobbra lévő nyári tocsogóról

Hosszas csavargás után indultam vissza ... Közben nagy kócsaggal találkoztam

A fennsíkon ködbe burkolózott bálákon ült az egerész ölyv

Visszaérve a faluba, már csodás fények fogadtak. Kiterelték a birkákat a szemközti füvesbe

Egészen az óbarki sziklákig húzódott vissza a köd

Átengedve lassan magát a fénynek ...

Varázslatos évkezdés, csodás élmények.
Adjon ez az év mindig ennyit, amikor majd fotózni megyek !

 

Madárodúk készítése

 2021-et írunk. Békés új évet kívánok minden olvasómnak ! Az ó év utolsó két napját, Imre barátommal madárodúk készítésére fordítottuk. A nagy madárles környékére szeretnénk kitenni egy kuvik odút, egy bankáknak valót szintén. További tervünk még másik két településen bankázni, és én szeretnék még egy kisebb méretű (20x20x30-as) D odút kitenni. Nekiálltunk az odúknak, és két körből legyártottuk azokat, amelyeket a fotós madárleshez szántunk. Jó hangulatban telt a munka, megértettük egymást. Örülök annak, hogy barátra találtam itt az új életemben, ráadásul olyan valaki személyében, akivel azonos az érdeklődési körünk. (Kedvenc kommentelőmnek üzenem itt is, hogy ez szintén nem egy "uhh mekkorát fotóztam, és megmutatom" blogbejegyzés lesz, hanem a munkát, és az élményeket bemutató poszt.)

Így néz ki a kuvik odú. Még be fogjuk vonni zsindellyel, és kap akasztót ...

Ez pedig a banka odú, szintén zsindelyezés és festés előtt ...

Na de, hogy is történt igazából ? Mik a lépések, hogyan készült ?!

Banka odú: 30x30x45, berepülő nyílás kb. 60 mm

Kuvik odú: 100x30 cm, berepülő nyílás kb. 70 mm (korongok átmérője 25 cm)

Kivágtuk a kuvik odú 3 db korongját, kettőbe pedig a berepülő nyílást

Készülnek a lécek, melyek a palástot alkotják

Fúrószár, BIT-fej betárazva

Zsilipelt bejárat, hátsó korong, indulnak a lécek ...

Már majdnem körbeértünk. Az utolsó betekintés pillanata

Majd ha bent lesz a kuvik :-)

És az végeredmény. Karácsony után nem jutottunk kátránypapírhoz, de zsindely, HILTI-szalag van!

Az első körbe ennyi fért bele, de másnapra még terveztük a banka odú elkészítését is. Meg is érkeztem Imre műhelyébe, amely nagyobb mint az enyém, így ide szerveztük a munkát. Vittem ami kellett, és hozzáfogtunk a második menetnek. Tanakodtunk kicsit a méreten, alapterület, és magasság tekintetében, és arra jutottunk, hogy tágas otthont építünk a bankáknak, melyek reményeink szerint - a területen tartott lovak közelsége okán is - vélhetően megérkeznek majd ... 

Gyűlnek a lapok ...

Szeletelés, "sorjázás" ...

Már megáll a lábán, megvannak az oldalfalak

Teteje, alja, zsanérok

Nézegettük innen-onnan, és örültünk neki :-)

Nem egy garzon, az biztos ...

Imre werk

... és egy emlékfotó a közös munkáról ...

Belejöttünk a munkába, tetszik a dolog. Elvégezzük majd a vestés, a zsindelyezést, felrakjuk a rögzítő alkatrészeket. A kuvik odú január 20-ig felkerül a helyére, had találják meg a madarak ! Nagy izgalommal várjuk, hogy sikerül-e majd bevonzani a madarakat, az új madaras helyre, melyért nagyon hálásak vagyunk a terület tulajának, aki nyitottan, ötletekkel fogadta szándékunkat.

Ez végre madárvédelem !

Költözés

 Az elmúlt héten - köszönhetően a terület gazdájának, a szabadságnak, és sokaknak - eljött az ideje a lesköltöztetésnek. Mint pár hete beszámoltam róla, betelt a pohár a régi helyen, a kisebb rongálások, és a fajok szegénysége miatt. Megszerveztem a szállítást, és nem kis kalandok árán, hosszas szervezés és helykeresés után átköltöztünk az új helyre. A környezet ígéretes. Közelünkben megtalálhatóak a bérben tartott lovak, a hozzájuk tartozó legelő, egy kis tó - melyet vizimadarak látogatnak - balról távolabb magas fasor, jobbról pedig egy akác erdő. Szemben velünk öreg tölgy. A les Észak-Kelet tájolású, így délelőtt, délben, délután lesz fényünk. Átvergődött a teherautó a sáros úton, és feljött a dombon az erdőben amíg tudott. Onnantól kézben kellett beszálítani a nem kis súlyú, zsindelytetős lest a területre. Kb 60 méter volt a távolág. Mikor a les a helyére került, elkezdődtek a munkálatok. Nem kis erőfeszítésbe került, de a helyén van. Ennek története itt, ebben a blogbejegyzésben olvasható ... 

Helyére került a les ...

"Felpattintottuk" a lest egyben a teherautóra. Kellett hozzá négy ember. Nehéz a zsindely

A területen való mozgatáshoz leszedtük a tetejét

Köszönet Imrének a segítségért !

Feltettük, és felrögzítettük a tetejét

Sokat megélt már ez a les, ez a második költözése

Az ember tervez, isten végez ... Itt nem fogják bántani

Bekerült a nagy etető. Zöld küllő kíváncsiskodott nem messze közben

Itt volt vége az első körnek, elfogyott a nap ...

A második alkalommal jöttünk a szerszámokkal

A vízhordás itt sem könnyű műfaj ...

Feleségemmel beszereltük az üveget. Ehhez két ember kell, az üveglap 140x60 cm

Javítottuk az etetőt, beszereltük a terelőlapot, hogy csak erre az oldalra  jöjjön mag

Következett a feltöltés

A harkály-mászófa beállítása, a moházás-dekorálás

A szotyin túl szalonna, alma, cinkegolyó, mogyoró stb.

"Madaras-karácsonyfa"

Okosba', hogy a lesből ne látszódjon !

Kíváncsian figyelte ezt a Nagy fakopáncs a szemközti fa tetejéről

Nagylátószöggel telefonnal

Arra a fára kuvik odút gyártunk hamarosan

Átköltözött, és összeállt a les. A hátunk mögött lévő kis tóban sok az apróhal. Állítólag szürke gém, és Nagy kócsag is ellátogat ide gyakran. Amikor kiásták a gépek azt a kis tavat, keletkeztek földrakások, kupacok. Azt meg fogjuk ásni függőlegesre. Hátha egyéb vízparti madarak is megjelennek majd. A tó erdő felőli végében van egy kaiba, melyre dobunk álcahálót, és onnan fotózható a víz(part). A les baloldalán legelő van. Megpróbálozunk majd egy banka odúval is. Ha balra rakunk ki zsigert, lejöhetnek a ragadozómadarak, melyeket az üvegen át okosban fotózhatunk. A jobboldali ágas-bogas, bokros területen igen sok ökörszem mozog, és az énekesek már kiváncsiak. Halljuk őket. Remélem elfogadják a helyet, megszokják, és látogatják majd. A harkálymászó fát megfurkáltuk, teli van mogyoróval. A teraszon otthon pedig van 10-15 kg dió. A következő körben azt is viszünk, ahogy a polcot, az üvegtisztítót, és a papírtörlőt is. A lesben bent van a két szék, de három jó ember is elfér, ha arról van szó.


Innentől már csak a madarakon múlik. Mi berendeztük az oázist.