Egy nagyon karcsúra sikeredett fotózás után, elsírtam bánatomat az éterbe, és egy akkor még ismeretlen jótevő meghívott engem, hogy valamikor karácsony és új év között, menjek el hozzá, üljünk be a lesbe, és fotózzunk táplálkozó Ölyveket. Majdnem letettem a hajam, mert azért manapság egy ilyen gesztus, pláne egy ismeretlen ember irányába, megosztani egy sok-sok munkával épített lest, oda elhívni valakit, valljuk be, nem szokványos, sőt rendhagyó dolog, s egyben lehetőség.
Eljött a nap, 2013. december 27.-e. Elmentem a most már jó ismerősömhöz, aki kérte, hogy ne említsem meg nevét a les miatt, és elautóztunk a tőle nem olyan messze lévő helyre. Kitettük a szagos húst, bemásztunk, én szó szerint bekúsztam a lesbe, és a háromlábú horgász székre telepedtem. Ülve sem lehetett felfelé kinyújtózni, nem is horizontálisan volt kicsi a les, még a lábunkat sem tudtuk kicsit előre kinyújtani, de őrületes izgalommal lestük a két beülő ágat, a kirakott táplálékot, fixre beállítva a gépet a nevezett pontokra, és beszélgettünk halkan. Hallottuk az ölyveket a hátunk mögül is, a szemközti fák felől is, de nem szálltak le enni. Három teljes órát vártunk, de az ölyvek nem jöttek.
Az Ölyveket rohadtul nem érdekelte, hogy ide kell leszállniuk :-)
Elindulva a másik les felé, egy Nagy Fakopáncs dolgozott
Nem szeretik az emberek a rókát, de nem is tudják kiirtani ...
Kicsit csüggedve, de azért reményekkel teljes a másik, itatós lesben, átvágtunk a mezőn. Kilós sár ragadt mindkét cipőnkre, jó kis felszereléssel masíroztunk a lesbe. Gyönyörű volt az erdő, dús és gazdag aljnövényzettel. "Hobbit-zöld" fűvel a fák tövében. Le kellett volna fotóznom, de a nehéz táska, és a meleg miatti, kabátban-diszkomfort érzés, kissé elterelte a figyelmemet. Lassan megérkeztünk a leshez ...
Földbe ásva. Detektív üveg alja egy szintben a víz felszínével
Lekerült az üveget takaró borítás
Bentről az egyik lehetséges érkező-hely
Nézőpont, víztükör(kép)
Elcsodálkozva azon, hogy mennyi munka van egy ilyen lesben, kezdve a földmunkával, folytatva a tervezéssel, anyagköltséggel, kivitelezéssel, és a nyáron 2 nap alatt elpárolgó víz pótlásával, szóval hálát adtam a lehetőségért magamban is újra. A lesbe 2 ember fér, kényelmes a pad, vízhatlan teteje van, reflexiós üveg, ajtó, tófóliás medence, moha, fatörzsborítású szélek, szép háttér, bent a sásban, az erdő mélyén. Beültünk és vártunk. Ez a les több mint 30 fajt hozott 3-4 méteres közelségbe az idén. Nem tudom, ezek csak a madárfajok, vagy ezen felül számolandó a nem is kevés emlős állatfaj ?! Egyszer csak megmozdultak az ágak jobbról, és megérkezett a csodaság ...
Igen, a Karvaly. Méltósággal váratott minket 20 percen keresztül
míg nem, beült végre elénk az ágra.
Újabb tíz perc után még közelebb szökkent. Három méternyire, az itató végébe
Hogy aztán így nézzen ránk !
Hogy megértsük, miért is röppen el az útjából mindenki
Hogy a tükörben csodálhassa magát
Majd igyon egyet
s megfürödjön még télen is, a késő délutáni fényekben
mert Karvaly úr nem lehet piszkos,
mert micsoda botrány lenne az kérem, ha nem fürdene ...
Teljes alapossággal :-)
AHOGY JÖTT, ÚGY TÁVOZOTT !
Kikeveredtünk, és zárult Móka Miki tára ...
" De ha tetszett, eljöhettek, Tercsi, Fercsi, Kata Klára, s valahány név a naptárba ... " Bizony eljövök, ha tehetem, s megfogadtam, hogy itt a közelemben én magam is építek egy lest. Talán nem üvegeset, de fix lest, vízállót, jó helyre. Nem is nagyon tudtam megemészteni a dolgot ... Egyszerűen lenyűgöző.
Nem felejtettem el filmet készíteni.
(Állítsd legjobb minőségre)
(Állítsd legjobb minőségre)
Köszönet annak, aki ezt lehetővé tette számomra !