2015-05-04

Április képekben

Április utolsó 3 hetében felpörögtek az események. Sok helyen jártam, és különböző témákkal próbálkoztam, melyek több-kevesebb sikerrel akadtak lencsevégre. Sokan tudnak segíteni, infót adni, egy-egy áhított faj, vagy téma tekintetében, de ők sem tudnak garanciát arra, hogy pont ott, és akkor válik valóra az én nagy álmom. Nagyon sok dolog érdekel. Búbos banka, Mezei ürge, repcés végtelen tájfotók, minden, minden ami csak tavasz. Ez az évszak a kedvencem, majd ez után az ősz következik, s végül a (havas) tél. A nyár, csak a sor végére fér be, mert nagyon erősek a fények egész nap, és számomra nagyon meleg van. Nyáron hajnalban, és késő este lehet csak fotózni, ha nem akarja az ember a képeit szétveretni csúcsfényekkel, és kemény árnyékokkal. Szóval próbáltam menni a témáim után, és állandó időhiányban szenvedtem. Máskor a fények nem voltak szépek, de persze az alkalmak száma korlátozott. Sokat nyújthat majd a május, mert azért akkor még zajlanak majd az első költések, és az még nem az a brutális meleg nyár ... Legyen ez a blog amolyan "készletsöprés" jellegű, az április második felének felhozatalából ...

Az egyik nagy és kedvenc helyszínem a Merzse, ahol igen sok érdekes látnivaló akad, az év minden szakában. Emlősök, madarak, rovarvilág, és tájfotózási lehetőség. Idén még mindig van belvíz, ezért aki képes gumicsizmát, sőt melles csizmát venni, és átmegy a rengetegen, egy zajos pocsolyában találja magát. Én ezt nem tettem meg, és be sem jutottam, mert a madárvárta idén megadta magát. Balesetveszélyesnek nyilvánították, és az odavezető út is vízben áll. Ellenben a dűlőutak mentén, hatalmas repceföldek várnak ránk ...


 Kipattantunk a kocsiból, felraktuk a 18 mm-es obit, és gyönyörködtünk

 Elindulva a tanösvényen, idén is ugyanott énekelt a Kakukk

 Madárvárta 2015 április közepe

 Szeretem ezt a témát, számomra különleges az összhatás

 Sólyom röpképnek azonosítom

 Amikor a friss füvek hajtását átvilágítja a nap

 És már megint a repce

 Közelről is ...

 Fű-fa-virág

 Na, szóval örök klasszikus ... Élet, és színek mindenütt


Régóta vágyakozom már arra, hogy a kedvenc témám -a madarak - mellett, az emlős állatok, a hüllők, és a rovarok felé is kitekintsek, de a vadak, a kisemlősök, nem olyan egyszerű fotóalanyok ám ! Utánuk kell menni, meg kell keresni őket, figyelni, olvasni, informálódni, sok időt és türelmet igénylő feladat. Kaptam egy infót, hogy hol találhatok ürgét, így belevágtam a projektbe. Ott kint a mezőn meglepetés várt. Órák alatt mindösszesen egy példányt láttunk, az is legalább 20, ha nem 25 méterre volt. A Dx vázon dolgozó 300mm-es objektív, 450mm-nek számít, de egy képet 70%-ban kitöltő ürgét a fotóra varázsolni, ezzel a fókusz távval, 20 méterről nem lehet. A következő fényképek, inkább bizonyítéknak számítanak, nem nagyon dicsekednék velük, de örömöt szereztek nekem, ezért is mutatom meg. Hiába tartózkodik sokat a felszínen ez az állat, itt mégis, ebben az időszakban nagyon komoly fejtörést okozott.




 Őrszemként figyelt ...

 Fel is ágaskodott

 Talán az ürgére, vagy még kisebb rágcsálókra vadászott a szitáló Vörös vércse


Egy lovarda környékén, szabad szántókon, régi elegyes erdők mentén kezdtük keresni a Búbos bankát, melyet évek óta hajtok, s nem csak idén kattantam rá, mert 2015 a Búbos banka éve. Több területen is megfordultam e faj reményében, de értékelhető, kellően közeli képet még nem sikerült összehozni, pedig 2013-ban is a nyomában voltam, de ott is egy akác ágas-bogas sűrűjébe ült, elé lógó ágakkal, 20-30 méterre. Na sebaj, idén is gyúrunk rá, és legalább azt már tudom, milyen jellegű helyen kell keresni. A következő képek is, egy ilyen környéken születtek ...



 A kerítésre röppent fel énekelni, ez a Búbos pacsirta

 Gyönyörű vetések mellett haladtunk 

 A dűlőút mentén Barázdabillegető rohangált fel, s alá

 Szürke kéreg, világítóan élénk friss tavaszi hajtás

 Az épület kerítésének tövében édenkert virágzik

 Lila tulipán

 Régen csak májusban kezdett jönni az orgona, idén már április közepén

Talán bankáknak szánják ...

 A műút melletti ház tetején vettük észre

 Adott három másodpercet, majd átszállt erre a fára, háttal nekünk :-(

Végül ezt a képet sikerült összehozni közel egy órás huppogással,
és a banka után rohangászás árán.  Messze volt nagyon.


Gyönyörű színek, illatok kavalkádja, ébredés, új élet fogantatása, pezsgő tavasz. Számomra ezer, szebbnél-szebb befogadhatatlan impulzus. Nem tudok eleget menni. Nincs időm, lehetőségem. Remélem, hogy ha nyugdíjas leszek, lesz fényképezőgépem, fogok még látni, és lesz erőm járni, hogy akkor majd rengeteget lehessek a szabadban ... Addig pedig amit sikerül, magamévá teszek a nagy világból, a természet teljességgel meg nem ismerő tárházát tanulmányozva.