Így február derekán kezdek megelégedni. Azért csak sikerült elkészíteni egy-egy téli fotót, még ha messzebbre is kellett menni értük. Nem voltam elragadtatva az ősz teljesítményétől, nem hozta azokat a színeket, amelyekre vágytam. Az elmúlt években szebbet adott az az évszak a fotós társadalomnak, míg ezzel szemben idén komolyan harcolni kellett a színekért. Nem volt ez másképp a téllel sem. Nem igazán jött a hó (sajnálom a gyerekeket), vagy magasra kellett menni érte, és valahogy a havas képek miatt, rövid időre ugyan, de kisfokú érdektelenségbe fulladt nálam, a hideg évszak. Mostanra azért összeszedte magát, és csak találkoztunk 800 méter hóhatár felett a Mátrában. Ezeket az élményeket és képek szeretném ez úttal megosztani azokkal, akik figyelmükkel megtisztelnek.
" Mátrai havasok "
Ragyogó időben ...
Csodálatos gép, a síelőkért
Országunk tetején
Ennél már csak az adótorony magasabb
Rálátás a faházra. Igen jó ételt ettünk ott régebben
Munkára várva
Nappal olvad, éjjel fagy
Tedd a szívedre a kezed
Na jó, még egyet, de már nagyon unom
Az etetőnél Szajkó
Fenyvescinege, (Széncinege és Nagy fakopáncs) keresgélt
(c) Bodó-Kiss Dorottya Nóra
A tüdőgondozó kertjében, ahová nem volt szabad lemenni
Farakások mellett
Alig 200-300 méterrel lejjebb már erősen olvadt
Sástó ösvényein ...
Képre kívánkoztak a mohák
Nekem ez a heppem
Odavagyok a gombákért. Hálás nekik az erdő, lebontják a szemetet
Nagyon tetszett a szép idő, a kék ég
Búcsút vettünk a kilátótól is
Nagyon örülök, hogy harmadik alkalommal sikerült idén majdnem igazi havas fotókat készíteni. Jó kirándulás volt, de koránt sem ért véget itt. Kora délután lévén, tovább indultunk a Mátra lejjebb eső területére, melyet Steve javasolt. Feleségével találták a melegedőben, egy prospektust lapozgatva. Tehát irány Marakaz, a Visontai erőmű közelében, s a Mátra lábánál fekvő hatalmas víztározó területe. Erről a következő blogbejegyzésben mesélek ...