2015-11-23

A fénytelen Kánai-tó

Kimentem az itatós leshez, hogy egy kicsit rendbe rakjam, feltöltsem magokkal az etetőt, építsek egy nagyobb beülőt, ha szerencsénk van, akkor a ragadozóknak. Mire készen voltam a technikai teendőkkel, a magot is beszereztem, elment a fény teljesen. Nem volna ez gond, de a detektív üveg mögül fényképezve, ez még magas ISO-n is nagyon kevéske ... Nem olyan messze, található egy horgásztó, mely a Kőérberki-patak duzzasztásával lett kialakítva. Mígnem tóvá válik a patak, azt megelőzően kisebb tocsogó formálódik, helyet adva a sekély vizekben keresgélő vízimadaraknak, illetve a vízközeli, parti élőhelyeket kedvelő énekeseknek. Itt kezdtem kicsit "vadászni", nézelődni. Ahogy haladtam körbe a víz körül, méterről-méterre fogyott a fény, s vált minden szürkévé. Téma, látnivaló akadt így is, ezért úgy határoztam, hogy bemutatom újra ezt a helyet, sovány-fényű fotóimon keresztül. Ez az élőhely többet érdemelne. Sok a szemét, a hidakról bedobált energiaitalos palack. Adnék én nekik energiát ahhoz, hogy szépen melles-csizmában kiszedegessék ... De térjünk vissza a madarakhoz, jöjjenek a fényképek ...


Szürke gémet vadásztam ...

Csörgőrécék kerestek élelmet  

 Nem gondoltam volna, hogy őt látom itt ...

 Tőkés réce pár pihent egykedvűen

 Röptében ...

 A szarkák sehonnan nem hiányozhatnak

 Bizalmatlan ! 20 méterről meglát, és repül

 Hogy aztán messzebb leszálljon

 Mikor elveszíti a türelmét, még messzebbre húzódik

 Kihúzza magát

 A tavat megkerülve, új oldaláról mutatkozik

Csörgőréce hím
 Csörgőréce tojó

 Kanalaznak, keresgetnek ...

 és nincsenek elég közel

 akármennyire is szeretném 

 új faj ez itt, a Kánai tavon

 Aki még így tél-előn, az ősz tényét sem fogadja el ...

 Talán itt vadászik kishalakra a Jégmadár

 Elfér itt a villamos is. Senkit nem zavar

Jutott a végére egy Vörös vércse is 80 méterről ...
Bárcsak ott lennék, amikor ez történik ...


Én még nem unatkoztam itt egyszer sem, az év bármely szakaszában érkeztem is. A part menti nádasban, bokrokon fákon, sok az énekes madár, a víz felett nem egyszer húz el Kormorán, láttam itt már Nagy kócsagot, egy-két szürke gémet is eltart ez a víz. Nem beszélve a réce fajokról, vízityúkokról. Van itt mindig meglepetés. És szorgosan kergetem a mindig jelenlévő Ökörszemet is, aki minden alkalommal úgy mozog a bokrok között, hogy még véletlenül se lehessen róla értékelhető fotót készíteni ...