Szilvásváradra terveztünk utat, de a hétvégére való tekintettel, és a "színhelyzet" miatt, lebeszéltek minket róla, így Lillafüred felé vettük az irányt egy Egerben, kedves ismerősnél tett látogatás után. Utunk keresztül vezetett minket a Bükkön, ahol a hosszasan kanyargó szerpentinen csodálhattuk az őszi színekbe burkolózott szálfákat, és a 2-3 nagy kanyaronkénti csodálatos panorámát. Mindezek után megérkeztünk Lillafüredre. Én még soha életemben nem jártam ott. Nem is nagyon tudtam elképzelni, hogyan is nézhet ki. Nem gondoltam, hogy egy ilyen, viszonylagosan kis alapterületen ilyen monumentális, változatos szépség található, és férhet el. Persze parkolni nem, vagy alig lehetett, az emberek rezzenéstelen sétáltak bele a fotóimba, és öt percet is kellett várnom, míg két, intellektuálisan szolidan bútorozott szőke, befejezte a 195. selfie-verziót a vízesésnél, ügyet sem vetve ránk, hiába volt nálunk igen komoly fotó apparátus. No de ilyen világot élünk, ugye ...
Lilla csodás kapuja ...
A nagy-kanyaros panorámák egyike
Itt vezetni, az más minőség
Kedves kis falu
Dinamikával kiegészített gyönyörű geometria (KDN)
Hátunk mögött autók járnak ...
11 mm. Belefér a világ
Ha fényünk is van, megjönnek a színek
Mikor feleségem megkaparintja a gépet ...
Na itt éreztem magam nagyon kicsinek
Hosszú percekig vártam, hogy ne jöjjön senki
Hosszú expó ND szűrő nélkül (-5EV, de beégett)
Aranyfák ...
Rögtön ott, hátrafordulva
Helyi szimbólum (gondolom)
Hangulatos csónakázós kép
Miután körbejártunk mindent, és eléggé elfáradtunk, autóba ülve ismét vissza, Eger felé vettük az irányt. Találtunk azonban egy-két olyan tisztást, ahol nem tudtunk ellenállni, és kiszálltunk fotózni. Nem nagyon tudtam otthagyni azt a helyet. Nem volt kedvem hazaindulni a szmogba, csak róni akartam a végtelen kilométereket ...
Mindegy, hogy jobbra, vagy balra ...
Tudomásom szerint sáfrány
Csodás mezőkön, tisztásokon ...
Hatalmas terekben gyönyörködve
kellett hazamennünk. Miért kellett ? Mert mint ha a fogamat húzták volna, olyan volt magunk mögött hagyni ezt a vidéket. Úgy érzem, idén kárpótol az ősz, pláne, hogy még van sok meglepetés a tarsolyomban ...