Nézegetem több napja már, vajon hová tűnik a moha a "színpadról" ? Csodásan megdekoráltam az itató végét, hogy a fényképek szépek, mutatósak lehessenek. Minden alkalommal azt láttam, hogy egyre soványodik a látvány az itatóban. Nem értettem. Belefújja a szél a vízbe, leesik a végén a földre ? Legutóbb, mikor kint voltam, elkeserítően eltűnt a zöld, na mondom ennek utána járok, biztos széttúrta az Örvös galamb, vagy a Szajkó. Miközben figyeltem a dátumhoz képest furcsán jéghideg reggelen a madarakat ( igen, tegnapreggel -2 fok volt a lesnél ) felbukkant a fekete rigó tojó, és mindent megértettem. Minden érkezése ártatlan arccal kezdődött, s aztán hirtelen elkezdett rendezkedni, persze engem nem kérdezett meg semmiről. Ebben a bejegyzésben a fekete rigó fészekrakásáról lesz szó. Akármilyen kis rosszaság, én megbocsájtottam neki ...
Elkezdődött az idei megújulás
Ez az ártatlan arcos érkezés
Elsunnyogok, szemedbe sem nézek, nem én voltam ...
Hopp, most lebuktam
Neeem, én nem csináltam semmit
Látod, csak egy kis sarat-földet viszek
Jó, jó, értem, de már csak egy kicsi kell
Itt a fűszálak mögött biztosan nem látsz
Szeretnél egy fotót ?
Nekünk is kell valamiből építkezni, nem igaz ?!
Nekem pedig szépnek kell lennem a nászra, csak befagyott a fürdő ...
A hím, ez úttal mindössze ennyit tudott hozzá tenni a történethez. A bambaságát :-)
A hím, ez úttal mindössze ennyit tudott hozzá tenni a történethez. A bambaságát :-)
A fekete rigó tojó a bűnös, hogy totálisan le lett bontva a háttér a lesben. Úgy rendezgeti túrja a mohát, mintha megtehetné. Egyébként megteheti. Nem az én fotóim állnak az első helyen, hanem az ő szaporodásuk. Így van rendjén. Majd pótoljuk a hátteret. Egy fészekaljnyi kis rigónak van már hová születnie.