2019-10-20

Mezőkön réteken

Két héttel ez előtt volt egy szabad vasárnap délutánom. Fogtam a gépet, és a kutyát(!), aztán hajrá, útnak is indultunk mi ketten. Felkészültem arra, hogy a kutya tönkrevágja az egész fotózást, hogy majd mindent elriaszt ... Figyeltem a távolba is, hogy merre milyen mozgás van, és figyeltem a kutyát is, hogyan viselkedik. Mivel énekes madarakat tőlem 10-15 méterre is láttam, a kutya sem ment túl messzire, így kijelentem, hogy nyílt téren (és persze nem érzékeny fajok esetén) a kutya semmilyen bajt nem okoz. Eleve Erdélyi kopó és labrador keverék, nem egy ugatós fajta, és vadász vére (kopó és retriver) nyugodtá teszi, még amellett is, hogy kölyök. A tájképeket telefonnal, míg a madarakat, Tamron 150-600 USD VC G2-vel lőttem. Nem mentem utána különösebben a madaraknak, mert ezt az alkalmat kutyázás - fotózás tekintetében fele-fele arányra terveztem. Nem mentünk messze, csak a szokásos óbarki helyeket cserkeltem végig, félgőzzel. Fényünk sem volt, nagy felhők közül bukkant elő olykor-olykor a nap. Mégis sok szép élménnyel gazdagodtam. A végtelen táj lelazított, és valós energiákkal töltött fel. Azon a héten ez a pár óra volt az igazi kikapcsolódás.

Itt volt a nagy izgalom, de erről később ...

Ragadozó madarakból volt bőven. Hat-nyolc példány vadászgatott

 Nagyon jól viselkedett ...

 Ez a magasles-maradvány örök motívum lesz

Ha jól tudom, ez a vad dohány

 Kutyám 6 méterre lehetett, de a kék cinegét nem zavarta

 Ilyenkor jön jól a 600 mm

 Nagyon szeretem őt

 Végtelen ...

 Apró részletek

 Szajkót fotózni egészen más cserkelve, mint lesben

 Ilyen nyitott térben lehetetlen közelebb kerülni

 Meggyőző röptű madár az egerész ölyv 

 Hosszú perceken át figyeltem őket



Nem véletlenül lett kezdő kép az, ami. Ott a két fasor között pillantottam meg az őzeket. Első és másodévesek legelésztek nyugodtan. Igazi cserkelésbe kezdtem. Tíz lépés egy fotó, tíz lépés egy fotó. Így haladtam feléjük méterről méterre. Persze észrevettek, és a második fasor mögé húzódtak. Nagy szerencsémre van ott egy kisebb mélyedés, így a horizont alá kerülhettem. Jó szelem volt, azaz nem éreztek meg mindaddig, míg nem ki nem bukkantam újra a látómezőben. Ekkorra viszont - számomra - elég közel kerülhettem hozzájuk. A következő fotók ezt a cserkelést mutatják be.



 Nyílt terepen közelebb kerülni csak hasalva lehetséges

 Ezt a mutatványt kihagytam, de szerintem előbb-utóbb vállalnom kell majd

 Figyeltek engem, de nem pánikoltak.

 A horizont alá bújva közeledtünk, majd a fejem már kibukkant

 Ő nem zavarta el kedves fotóalanyaimat

 Nagyon sok fotót engedtek

 Itt már csak 60 méterre lehettünk egymástól

 Ekkor kezdtek egyre türelmetlenebbé válni

 Egymást hívogatták testbeszédükkel az erdő felé

 Futólépés indulj !

 Én is egyre közelebb mentem tudván,

hogy ezek már az utolsó képek lesznek



Az őzes kaland után elgyönyörködtem még a tájban, enyhe lankáiban, szépen művelt, rendezett kinézetében. Mindenütt betakarították már a terményt, sőt az új vetés is megtörtént már ott, ahol nem pihen a föld. Elnézve a mezőgazdaságot errefelé, látom, hogy a földek trágyázásában, felszántásában, pihentetésével nagyon akkurátos fegyelmet tartanak. Rendezettek és műveltek a földek.




 Így kapunk ilyen tájképeket. Itt egyébként egy komplett ürgemezőt találunk

 Végezetül nagy meglepetésemre, egy házi x vadmacska hibridet láthattam

Mintázata, és a farok végén a fekete gyűrűk vadmacskára utalnak




Hát így lehet ekkora élménye az embernek ha kimegy két órára egy vasárnap délután, akár a kutyájával ...