Csavargás a Vértesben

Hangolódva az őszre, gondolkodtunk merre is érdemes elindulni. Olyan helyre vágytunk, amely nagyjából háborítatlan, és hamisítatlan őszi hangulattal fogad. Választásunk a Vértesre esett, ahol a Turultól indulva a barlang mellett el lehet jutni a Vince kilátóhoz, és a környék jól bejárható. Akadt egy kis probléma, mert most látogató-központot építenek (hogy legyen miért ott is pénzt szedni), ezért az egész parkolót körbekerítették, s ennek következtében kerülnünk kellett. Rövid időn belül eltűnt alólunk az út, majd az erdei ösvény is. Csak az irányt tudtuk, hogy merre van a kilátó. Felküzdöttük magunkat a hegyre az erdőben kidőlt fák között. Nem volt könnyű út. Fotózás helyett teljesítménytúrába fordult a mulatság. Út közben pár gombával találkoztunk ezért, és követtek minket az erdei énekesmadarak, természetesen láthatatlanul, de jól hallhatóan. A turultól elindulva a Vince sétányon, ahogy az út a barlang veszi az irányt, egy őzet (!) láttunk elnyargalni. Na, azért a turul emlékműtől 50 méterre, Tatabánya felett a hegyen nem számítottunk ilyesmire. Nem egész öt másodperc alatt tűnt el a semmibe ... Az úton látott szépségeket itt osztanám meg, a következő, javarészt DSLR-el készült fotókon keresztül.

Ilyen volt az alaphangulat arrafelé ...

 A Turultól indultunk ...

 2015-ig, csak messziről néztem, de most már másodjára járok itt

 Ébred a fény ...

A kerítés mögött már a barlang van

Letűnt idők szeme ...

 Itt nem volt még annyira ősz, de a termések már árulkodnak ...

 Farönkre hullott az elmúlt nyár

Az erdei kaptatók kidőlt farönkjein ...

 Megérkeztünk a kilátóhoz

 Komoly mérnöki munka

Nem kis magasság ... A fák 20-25 méteresek

Egy szép panoráma a toronyból

Miután megmásztuk a kilátót, és kigyönyörködtük magunkat, leérve a padon megpihentünk. Ettünk pár falatot, és álmodoztunk egy jó kávé automatáról ... Miután annak hiányát feldolgoztuk, útra keltünk azon a vonalon, ahol normális esetben érkeznünk kellett volna. Itt már nem kellett azon gondolkodni, hogy vajon "merre van az előre" ... Átadhattuk magunkat a fotózásnak, témakeresésnek.

Huawei P9 és a gomba esete

 Rögtön a kilátónál ...

 Kedvenc őszi témám a "lámpás" (amit a nap világít át)

 "Selective colors" effekt a la nature :-)

 Függeszkedő #1

  Függeszkedő #2

 Itt volt az igazi megnyugvás ...

 Füzike bujkált a vesszők között

 Na, ezért hívják ezt a műfajt FÉNYképezésnek

Már-már közeleg az ősz ...

Megérkeztünk, vissza az autóhoz, és örömmel láttam, hogy időben tettük. Most jött a csürhe az erdőbe, műanyag lányok, ROLLEREZŐ gyerekek, és pufidzsekis FaceBookozó kalandorok képében, kiszállva a városi terepjáróból (dzsippó), de mi már megjártuk az utunkat az őzzel együtt :-)

Megérte felszenvedni magunkat, az úttalan utakon ...

Télvégi makrók

Szombaton reggelre -mint általában- most is fotózást terveztünk. Kinézve az ablakon, a szemerkélő esőt látva, kicsit későbbre tettük az indulást. Bevállaltuk ezzel a dagonyázást, mert az elmúlt napokban eléggé gazdagon esett errefelé. Elintéztünk egy vásárlást, majd 10:30 körül kiérkeztünk a tett színhelyére, melyet én csak Tündérvölgynek nevezek. Egy gyönyörű tisztás ez tulajdonképpen, erdővel, kisebb dombbal szegélyezve, mely rétnek szélén patak fut. Megtalálható elég sokféle élőhely itt, ezen a nem is olyan nagyon nagy területen ... Most a tavasz első virágait, hajtásait kerestük, Hóvirágot, téltemetőt, vagy bármi, ami kifejezi a tavasz első szárnybontogatását. Ezeket ugyan nem találtuk meg (az erdőbe nem mentünk be), de találtunk tájkép és rengeteg makró témát, mely utóbbinak én kiváltképpen örültem ... Olyan laposkás, szürke fényeink voltak, eső előtti borongós idő, de mégis jól éreztünk magunkat abban a három órában, amit ott töltöttünk. Ahogy a rét felé haladtunk, már sorakoztak is a kedvenceim a fák ágain

 Nagyon szeretem hosszasan nézegetni a tölcsérek karimáját

 Erre mentünk be a rét felé

 A terület baloldalán, most bővizű patak csordogál

 Szemben elég magas domb, majdnem hegy húzódik, szép színátmenetekkel

 Ezt a dombot körbe lehet kerülni, megmászni nem nagy erőfeszítés

 Sorban és sorban jöttek egymás után ezek a gyönyörű faágak

 Majd hirtelen a mező kellős közepén az elszáradt élet fogadott

 Lepakoltuk a táskát, és közelebb hajoltunk a mohákhoz

 A részben kéreg nélküli faágon is ott voltak

 De a mohaágyon is elterpeszkedtek

 Ugyanott, ugyanekkor az első rügyek, melyek a tavaszt ígérik

 Bevallom, nem értek a mohákhoz, de ez is egy mohafaj lehet

 Pár méterrel arrébb, újra az elmúlás látható

Utunkat folytatva, a völgy és a tisztás hátsó része felé mentünk, amely talán a legrejtettebb mind közül ott. A patak elbújva kanyargott, de csobogása elárulta őt. Környezete vízpárás, nyirkos, ennek következtében, az 50 éve ott hagyott betontörmeléket is visszahódította magának a zöld. Egyszerűen beizgultam attól amit láttam. Elmondhatatlan, legalább egy 10x15 méteres területen, mint ha mohát öntöttek volna a felszínre. Ilyen szuper zöld csak a Gyűrűk urában van, és itt. Úgy hasaltam le a betontörmelék tövébe, mint egy kisgyerek, aki autót tologat a szőnyegen. 

 Ilyen és ehhez hasonló látvány tárult elém

 Ez a csiga egy mohával borított kövön feküdt. A követ kiemeltem kissé a fényre

Legalább 25 percet töltöttünk el, azon a 10x15 méteren, a legkülönfélébb szögekből fotózgattuk a mohát. Minden szemügyre vettünk, de nem szeretnék a közel azonos mohafajokból ide 3-4 egyformának ható képet betenni, így ez a csigás érdekesség a befutó ... 

Visszaindultunk a réten, már csak azért is, mert még jobban elmentek a fények, és mert időnk is véges volt az nap. Ez úttal már a tájra koncentráltunk a mohák helyett. hatalmas a tér, kipróbáltam ezt-azt, készítettem érdekes fotót, egy kietlen talajon, a domb oldalában küzdő fáról ...

 Még a fa előtt szeretném megmutatni ezeket kecses vonalakat ...

 És a rügyeket, melyek türelemre tanítanak a tavaszt várva

 Visszasétáltunk a patak mentén

 Közeledve ahhoz a fához

mely mint ha egy másik bolygón küzdene az életéért

Ez az a hely tehát, amelyik minden évszakban más-más arcot mutat, ahol Hollókat, Kakukkot, Őzeket láthatunk, ami tavasszal tele van virágokkal, ahol mindig remélhet az ember egy-egy meglepetés madárfajt ... Szeretek ide járni, a családomat is gyakran elhozom. Varázslatosak a gombák-mohák, és a pasztell-színben meghalt megannyi tavalyi mezei kóró, bogáncs és egyéb növény, melyekhez nem értek. Érdekes a szemnek szivacsszerű vízet megkötő moha-gomba, és a foszlásig száradt és fagyott látnivalók együttese, egy ilyen helyen, amelynek ezer arca van, minden évszakban, évről-évre.