2022-06-06

Májusi Apaj

 Mivel is kezdhetném ezt a hagyománnyá vált témát, mint azzal, hogy idén is "elzarándokoltunk" Apajra, az egyik legkedvesebb és legkülnlegesebb madaras helyünkre. Elmentünk annak ellenére, hogy reggel nem voltak jók a kilátások. Kissé lógott a lába az esőnek, kellemetlen fényeink voltak, és ez ott sem változott sajnos számottevően. Gazdag volt az élővilág, elhoztam a fotókat, emlékeimet ez alkalommal is. Most, amikor írom ezt a bejegyzést, döbbenek rá, hogy kereken egy hónapja történt ez a fotózás. Annyira sok időt vesz el a kert, hogy a képek kidolgozását kénytelen vagyok rendre halogatni. Mostanra elkészültek. Talán pont jubilálunk, mert bizony 10 éve járunk már oda, ha nem régebben ... Elmesélem hát most is, hogyan volt az a kissé szűrt fényes, de annál mozgalmasabb nap ...


Talán az egyik legszebb pillanata volt, hogy ilyen közelre engedett ez a Fehér gólya ...

Mezei nyúllal sokszor találkoztunk. Kedvesek nekem ...

Kicsi vagyok, nagy a világ ... Elmélkedett a szarka

150 méterre voltak a Túzok kakasok. Ehhez még a 600 mm is kevés ;-)

Barna rétihéja portyázott a táj felett

 és huppant viccesen a fa tetejére ...

Türelemmel, kitartással, lépésről-lépésre kerültem közel a gólyához ...

Nem zaklattam, így hét fotót engedett. Az utolsó lépésnél megelégelte, és megindult ...

A csatornánál figyeltem a fecskéket, amikor ez a Nádirigó

Nem messze innen találtam rá, erre az egyszem Bíbicre ;-)

Sordély, Apajpuszta "verebe"

Rozsdás csaláncsúcs. Ritkább testvére a Cigány csaláncsúcsnak,

akit ezen a napon, csak ilyen borzalmas, kegyetlen fényekben sikerült lencsevégre kapni

A Gyurgyalagtelep felé haladva meglepett minket egy kedves őz.

Gyurgyalag a rengetegben ...

és a kerítés-oszlopon ...

Elmentünk bankáért a közeli tanyához,

ahol láthattuk a gondoskodás csodás pillanatait is

Elképzelhető, hogy nem örültek nekünk annyira ...

A nyulak egykedveűen tűrték jelenlétünket :-)

A macska viszont kiakadt, hogy megzavartuk vadászatát.

Minden évben örülök a Sárga billegetőnek

és a bankának, aki így-vagy úgy, de mindig előkerül Apajon ...

Elérkeztünk a vizekhez, ahol a vízet kedvelő madarakat kutattuk ...

Ritkán látok Füsti fecskét, villanyvezeték helyett,  a nádon pihenni ...

Komolyan megérintett lelkileg, hogy a madárles kupolájában, 1.5 méterre közel engedett.
Kedves csacsogásuk, a legszebb nyári élmények közé tartozik ...

Nádi tücsdökmadárnak azonosítom. Feleségem vette észre, én fent voltam a madárvártán

Cserregő nádiposzáta (bár olyan egyformák a nádi ánekes-fajok)

Érkezett a szürke, 

és a csodálatos Vörös gém ...

Nem túl toleránsak, jobb szeretik a békességet

Elmentek a fények, és akkor érkezett a Kakukk. Emléknek jó, fotónak gyenge.

A barázdabillegető elmaradhatatlan, az ilyen vizes területeken.

A műútról minden évben rátekintek erre az odúra. Ilyenkor megnyugszom,
hogy - legalább itt - rendben van a világ.

Lassan csorgunk az úton, mert annak mindkét oldalán zajlik az élet ...

Elemében a Vörös gém. Csodás helyre állt be halászni

Szépen növekednek az idei Nyári lúd fiókák ...

Bankára itt nem számítottam ...

Megkerestük a bivalyokat

és a szürkéket is ...

Új helyet találtak a Gyurgyalagok, nagyon békés szegletét az erdőnek. 

Meg lett volna a Szalakóta is, ha van fény, és ad még egy másodpercet.
Idén meglehetősen későn érkeztek, de zajlik a költés

Zárjuk ezt a posztot egy kis művészettel ...



Apajra csak szép fényekben !
Fajok és látvány szempontjából gazdag napunk volt.

Továbbra is örökké a szívem közepe ez a hely, csodálattal figyelem minden ékességét ...

























2022-05-01

Sóstói tanösvény

 Április utolsó hetében jött el az a nap, amit jó párszor végigpörgettem már a fejemben. Tervezgettem, hogy mikor volna érdemes elmenni a Székesfehérváron található Sóstói tanösvényre, természetvédelmi területre ... Nagy érdeklődéssel és izgalommal szálltunk ki az autóból, mikor megtaláltuk az északi-túra bejárata melletti parkolót, szemben a hatalmas stadionnal. Első pillantásra át is futott az agyamon, hogy vajon egy ilyen helyen, miféle tanösvény lehet, de a képek és a hely honlapja igencsak felkeltette érdeklődésünket. Indultunk a víz felé, megláttuk az első méterek mellett található pihenő részleget, ami ráhangolja az embert a természetre. Körbe is néztünk ott, megcsodálva a végeláthatatlan vizeket, nádast, megpillantva az első madarakat. Elolvastuk az útba igazító táblákat, majd bevetettük magunkat a "sűrűjébe" ... Elindultunk az Északi sétányon, mely a legkisebb, amolyan "izelítőt adó, ráhangoló" útvonal. Aki többet akar látni, az válassza az ebből nyílóan folytatódó Északi tókört ! Nem lesz egy rövid blogbejegyzés, de szeretném tisztességesen bemutatni azt, ami itt április vége felé látható. A tájfotók most is telefonnal készültek.

Nagy örömünkre, számos üstökös récét láthattunk



Mielőtt "nekiugrunk" a túrának, nem árt tájékozódni

Madárfotós szempontból azt mondhatom, hogy az Északi tókör adja a legtöbbet.
Munkanapon érdemes jönni, a nyugodtabb szemlélődés érdekében !

Ki hinné, hogy e monstrum lábainál, ilyen komoly élővilág található ?!

Kezdjünk szépen hangolódni ...

Ha nádas, akkor nádirigó ;-)

A búbosvöcsök nem fukarkodott, sokszor láthattuk őt is ...

Nyári lúdból is akadt jó pár

Olvassunk, informálódjunk !

Szellemüljünk át, innen indul a "móka" ...

Itt még mindig azon gondolkodtam, hogy "hogyan is lesz ez itt ?!"

Pár méterrel arrébb már egy egészen más világ várt ...

Itt csendben elrejtőzhetünk, és türelemmel megfigyelhetjük a nádas és a tó élővilágát

Közben nem árt az égre nézni, mert ott is zajlik az élet ... Kiskócsagok a magasban !

Itt már otthon éreztem magam, messzire elhagytuk a stadiont ...

Mikor megláttam a magaslest, felforrt a vérem, nem lehetett bírni velem

Itt türelemre intett a fülemüle, amit 10 perc alatt sem tudtam a sűrű ágaktól rendesen lefotózni.
Ellenben válthattunk pár szót, a terület biológus-vezetőjével.

Ugyanott  a széncinege, mit sem törődött a rejtőzködéssel :-)

Hátam mögött fészekanyagot gyűjtött az örvös galamb.

Messziről kémleltem a madárvárta építményét ... Sietve indultunk felé !

Már csak pár lépés, és fent is vagyunk ...

Ezek a játékos táblák, szórakoztatva tanítják a látógatót ...

A kiskócsagok szorgalmasan hordták a fészekanyagot,

hogy aztán balettozva szálljanak le azokkal.

Innen fentről jól láthattuk az üstökös récék érkezését, 

és nyugodt szemlélődésüket egyaránt ...



Persze megérkeztek a szürkegémek is,

de a hangos dankasirályok is gyakran szelték keresztben az eget ...

Nem győztük kapkodni a fejünket, a víz felett cikázó füstifecskék okán sem

Az ismételt lassulást az üstökösök hozták.

Gyors váltással érkezett újra a kócsag, 

Vagy éppen a vörös gém. Mindenkinek fontos volt a gyors otthonteremtés ...

Eközben nem tétlenkedett az öreg barna rétihéja pár sem.

Táplálékot keresett a hím madár is a nádast pásztázva.

Míg én velük voltam elfoglalva, feleségem e foltos nádiposzátára figyelmeztetett !
Nem volt rá sok idő, nem is könnyű az izgága téma ...

Nem szívesen lennék táplálékállat, még a sűrű rejtekében sem !

Pár perccel később, jóllakottan, indult az építkezés ...

Pillantás a másik oldalra ...
Készült is egy békáktól hangos rövid videó innen, a magasból ...

Fotón is megörökítettem az egyik hangoskodót.

Majd a reggeli után, elhagyva a tornyot, következett a másik bejárat

Itt is volt mit olvasni, tanulni ...

A fák között megláthattuk az idei első orgonát, mely anyák napjára emlékeztetett minket

A megfigyelő-helyek számával nem fukarkodtak a tervezők.

Gyönyörködtünk a tavasz zöldjében ...

Mikor ilyen táblát látok, megemelkedik a pulzusszámom, különös öröm lesz úrrá rajtam.
Tisztelettel, alázattal folytatom utamat a víz felé, a keskeny ösvényen ...

A parton sajnos egy feltört tojást találtam, de ez az élet rendje.
Az egyensúlyt intézi majd a természet, bízzuk csak rá bátran !

Balra tőlem, hatalmas sirály-költőtelep található,
ahol nem volt könnyű egy-egy madarat kiemelni a fotóra.

Szürkegém bújt meg a szemközti nádasban

A friss tavaszi fűben pedig ez a pitypang díszlett ...

Tovább haladva a gáton, ezt a (szerintem) pöffeteg gombát találtuk

Ezt a gyönyörű kardoslepkét feleségem vette észre, mert én a vizek felé figyeltem ...

A vizekre, ahol olyan jó figyelni, elmerengeni ...

Leülni ide egy padra, és csak figyelni ...

elmerengeni azon is, hogy a vizityúk miért szeret a zavarosban bóklászni ?! :-)

Nem volt megállás, rövid pihenő után a gát végére vettük az irányt ...

Ahol ilyen impozáns megfigyelő helyre juthattunk !
Köszönet az üzemeltetőknek ...

Ismét tanulhattunk a nagy információs táblákon olvasottakból ...

Még egy pillantás

Majd irány a körön vissza, az állomás bejáratához ...


Ezzel lezártuk az útvonal északi "felső" területeit, kivétel a stadion mellett visszavezető út, amit a túra legvégére terveztünk. Következett a keleti és déli sétaút, mely inkább erdei szakaszokat mutat meg, kisebb belső tóval, nagy öreg fákkal (három nővérek) homokbányával ... Ha a túra térképét magunk elé kézeljük, akkor a 8-as alsó hasának baloldalán indultunk tovább. Itt már azért fáradtunk kicsit, fogyott a víz, szaporodtak a lépésszámok is. Sütött a nap, kellemes szellő hűtött minket. Kíváncsian vártuk a második etapot, mely egészen más élményeket és témákat ígért.



Hosszas gyaloglás után érkeztünk meg ide.
Útunkon nem szólt olyan sok madár, csendes volt az erdő.

A pihenőnél, hasalva a kuka mellett, ezt a gyöngyikét fotózhattam

Egy szajkó jelenlétén túl, ez a kedves erdei szemeslepke adott még szép fotótémát

Hatalmas kört tettünk az erdőben, mire visszaértünk a gátra, és annak végén,
a 8-as felső hurkának baloldala következett ... 

Itt még adatott egy vörösgém fotó.
Találtunk egy nagyon jó jégmadaras helyet, de ezúttal nem hallottuk a madár hangját ...

A kakukkal egész nap nem volt szerencsék, de a hangja alapján, végül sikerült fotózni őt is !

Utolsó álomásunkon felmentünk még ebbe a madárvártába,

ahol megannyi apróbb, játékos infó tábla adott újabb ismereteket nekünk, 
mindezen gyönyörű panoráma látványán túl.

Bejárt útvonalunk ...



A tájékoztató táblák pontosak és maximálisan informativak voltak. Vélhetően a mi hibánkból nem találtuk meg a belső tavat, sem a kubikgödröt, illetve a 18-as pont körül kisodródtunk kicsit az autóút felé. Szerintem mi néztük el a dolgot, vagy nem vettük észre a 17-18-as pontok közti helyes utat. Ettől a kis kellemetlenségtől eltekintve, izgalmas fotós túrán vehettünk részt, csodálatos környezetben, szűk 6 óra hosszan, mintegy 12 km megtételével, 16.712 lépéssel áldozva az egészség oltárán ...


Reméljük, hogy ezen beszámolóval sikerült képet festeni, a Székesfehérvári Sóstó látogatóközpontról, a természetvédelmi tanösvény adta lehetőségek fényében !


Köszönjük ezt a nagy élményt !