2021-09-19

Madárles szozonnyitó

 Elmúlt a nyári forróság, a perzselő napfény nem égeti már szét az embert a madárlesben. Javában zajlik a vonulás, és újra hangsúlyosan jelentkeznek a kertben a széncinegék. Az idei két fészekalj, 15 felnevelt és kirepült fiókát adott. Most újra itt vannak, lehet hogy nem egy közülük vissza is tért a kertbe. Egyértelmű jele ez, az ősznek. Érdeklődve az idei két zsák fekete napraforgó mag után, megtudtuk, hogy a "szotyi még a lábán áll". Igaz, mert legutóbb, mikor a kutyát séráltattuk, még álltak a napraforgó táblák. Ilyenkor, szeptember közepén szoktuk rendbe rakni a lest. Tegnapunk erről szólt, bár volt már egy ezt megelőző nagytakarítás, mikor is a nyári vegetáció búrjánzásának eredményét szüntettük meg a lesben. Most, inkább műszaki munkák zajlottak. Nagy szükség volt erre, ahogy az következő fotókon látszik is.Nem kis munka volt. Sajnos a tűző nap olyan szinten kiszárította az etető fedelét, hogy annak deszkái ívbe hajlottak, és a "nut-feder" csatlakozási pontok eltávolodtak egymástól. Javítanunk kellett. Két forduló, és erős 4 óra munka árán, nyersen, de készen vagyunk. Már csak a dekorálás várat magára, de igyekszünk azzal is elkészülni. Víz is van az itatóban, mintegy 100 liter. Ez a legnehezebb dolog... Azért, megoldottuk ezt is. Hogyan is volt a tegnap ? Mutatom...


Egészen szépen alakulunk ...

A kivonulást mindig megelőzi az otthoni előkészítő munka. Fogy az OSB, de még akad ...

Tele az autó, indulhatunk

Amint megérkezik a sok eső, ide be nem juthatunk a belvíz miatt ...

Nem nyílt az ajtó, ásni kellett egy kis belépőt

Na de, ha esik az eső, itt sártengerré változik minden ...

Összedobtunk otthon egy trepnit, ami max vizes lesz, de megússzuk a sarat ...

Javítottuk az etető tetejét. Nem szabad, hogy beessen az eső, mert berohad a drága szotyi

Kicsit távolabb kellett ásnunk az etetőt, mert a madarak könnyen teleszemetelték az itatót

Így már jobb, nem fog berohadni a vízbe a szotyi

Az itató tele volt szunyoglárvával, melyek táplálását szüleik, a közeli lovak vérére bízták

Kicsit gyomorforgató... Hentes és mészárosnak éreztük magunkat

Kopott a dörzsi-szivacs, fogyott a papírtörlő rendesen... De ebbe vízet önteni nem érdemes.

Ha már tiszta a medence, akkor jöhet a víz !

Szemünknek sokkal kedvesebb ez a látvány. Tiszta víz, tiszta itató...

Belső terünk is rendben van, tisztán vár minket

Szakirodalom a csendesebb időszakokra, ha nem jönne a madár ...

Megtöltöttük az etetőt, hogy kezdjék felfedezni a lehetőséget

A beülő ág is odakerült a helyére

Gyűlik a viz az itatóban. Ismerős látvány, szép emlékek ébrednek bennünk ...

Közeli mini-tó. Ha más nem, itt mindig vehetünk majd vizet ...

Igaz, nem túl egyszerű módon, de megoldott az itatás

Aztán lehet elhordani a vizet ...



A problem abból adódik, hogy a terület melletti kiserdő gazdája, aki vadász (milyen meglepő) egyszerűen nem járult hozzá ahhoz, hogy az erdő szélén vezető úton, az autóval bejöjjünk a lesünk mellé. Mondtuk, hogy a terület belvizes, elsüllyed az autó, az ősztől - tavaszig tartó időszakban, így a lesnek helyet adó területre nem tudunk bemenni azzal. Őt ez nem érdekelte, mert a szomszédos erdő az övé. Jól van, vidd el a sírba az erdődet ! Majd oda cipeljük a 120 liter vizet kéthetente. Végülis csak 108 méter. Lemértem a Google maps-en :-) Hogy lehet valaki 70-75 éves korában is még ennyire egoista ?! Ahol a les áll, nem messze lovakat tartanak, villanypásztoros elkerítés épült, ott nem nagyon lehet bemenni az autóval. Ezért küzdünk, mint malac a jégen ...




Jelenleg így állunk. Egész pofás lett. Már csak dekorálni kell

100 - 150 méterre a lovak ... (Mobillal nem is rossz kép)

Irány haza, a most még járható úton. Hátunk mögött komplett triál pálya ...




Bizakodóak vagyunk. Tavaly télen, mikor párszor kijöttünk, szépen érkeztek a madarak.
Ha az idei szezonban komolyan vesszük, nagy meglepetések várhatnak ránk.






















2021-09-03

Nyárutó és vonulás

 Augusztus végén meglátogattuk egyik kedvenc vízünket, ahol ilyenkor általában már csak lapos tocsogó fogadja az embert. Vittük a lessátrat, minden okosságot, hogy fotózhassuk a vizek madárvilágát, így a lassan megkezdődő vonulás elején. Megszokott parti leshelyünkön, a kánikula ellenére is egészen sok víz volt, nem tudtuk ott lerakni a sátrat. Ez nem kedvez a fotósnak, de mégis örömmel töltött el, mert aggódtam, hogy a forró nyár miatt eltűnik a víz. Nem így történt, más helyet kellett keresnünk. Elmentünk ezért a nyugati szélre, ahol messzebb a víz, és ott vártuk, hogy a madarak közöelebb húzódjanak. Ismét be kellett látnunk, hogy az időjárás appok nem tudják pontosan jósolni az időt, mert mire elhelyzkedtünk, meg is érkeztek a felhők. Abból főzünk amink van, azt fotózzuk ami adatik. Madarakból nem volt hiány, figyelni kezdtük őket. Ezen alkalommal is sok örömöt nyújtott a hely, érdemes eljönni ide. Meg is tesszük minden évben. 


Egyik nagy meglepetés volt a Küszvágó csér

Ide nem tudtuk letenni a sátrat, de a táj számomra csodálatos

A parton bóklászva, háttérben a Vértes

Több páldányt is megfigyelhettünk a Nagy póling népes csapatából

Sárgalábú sirály is volt pár példány a vegyes csapatban

Csodálhattuk a nagy kócsag röptét is

Sok bíbic mozgott a területen, igyekeztem egyet-egyet "kiemelni" a csapatból

Érdemes volt figyelni a részletekre, és fürkészni minden apróbb csoportot

Elidőztem a megfigyeléssel, hátha találunk még valami újat

Ahogy mondtam, elfogyott a fény, de a póling az póling :-)

Kíváncsian köröztek a csérek is, szinte mindvégig mozogtak míg ott voltunk

Utolsó pillantás, búcsúzunk a vizektől ...



Hazafelé benéztünk még Csákvárra a Natura 2000-es területre, mert izgatta a fantáziámat, hogy találunk-e a környéken vonuló Szalakótát... A madárvártára most nem mentünk be, csak a Fornapusztai utat jártuk végig, hogy mit mutatnak a villanyvezetékek, ahol az előző alkalommal egy pillanatra láttam szalakótát repülni. Lassan kell haladni, hangos a murva. Szerencse, hogy a villanyvezetékek 30-40 méterre húzódnak az úttól, így ha van madár azokon, talán eltolerálja a zajt.




Az első aki megmutatta magát itt, az útmenti fákon, a vörösvércse

Készültek már Afrikába a gyurgyalagok is, de pár példány maradt még mutatóba

Romantikusnak nem nevezhető képen a két fiatal Szalakóta

Első útja előtt, bohóckodik még kicsit ez a szép fiatal madár

Számomra végtelen boldogság, hogy ez a terület is adott legalább egy fészekaljat ebből a fajból

Így tudjuk segyteni a vergődő élővilágot ...




Örök tanulság, hogy a csökkenő és sérült élővilág megfigyelésének egyetlen útja,
ha megyünk, megyünk, újra és újra. Kitartó kereséssel, türelemmel, és elszántsággal,
még mindig tartogat meglepetést és örömöt, a meggyalázott élővilág.


Hálás vagyok.







2021-08-18

Gyepektől a vizekig

Ahogy az előző posztban megígértem, megmutatom miket láttunk akkor, amikor elmentünk a Nagyegyháza - Csákvár túrára. Ezt az utat gyakran bejárjuk, mert mindenütt összefuthat az ember érdekes dolgokkal. A Natura 2000-es gyepeken kezdtük a bejárást, ahol is a meleg ellenére voltak érdekességek. Ezen a területen szoktak lenni őzek, szarvasok, nyulak, és elbóklászik ide a tó mellől a szürke gém, a nagy kócsag is. Barna rétihéja, egerész ölyv, vörös vércse alapfajok errefelé. A terület nagy, pláne, hogy felfedeztük, miként lehet körbe autózni egészen Szárligetig. Innen Száron keresztül Csákvárig szoktunk menni, Vértesbogláron át. Kalandos útvonal, tele meglepetéssel, izgalommal. Alkalomfüggő, hogy mit találhat az ember. Hantmadarat, bankát, vándorsolymot ... Ez a bejegyzés egy alkalom "anyaga", összeválogatva, ezzel a rövid kis ismertetővel.


Idén is igen sok Töviszúró gébics kelt a területen

A gébicsek igen fontos szerepet töltenek be a rovarvilág szabályozásában

Dombság, megművelt területek végeláthatatlan sora ...

!!! Ez a kép nem sikerült, de szépen mutatja a hely gazdagságát !!!
(Ez fotó, csak emlék és a bizonyítás eszköze )

Potyautasként jött velünk ez a szöcske

Természetvédelmi terület (Natura 2000 gyepek)

A dombok mögött megfordulva, vadgerlékkel találkoztunk

Szeretem őket, szép madarak



Szár felé ígérkezik egy ürgés mező, el is kanyarodtunk abba az irányba. Viszont magas volt még a növényzet, amit nem tudhattunk előre, így az ürgék fotózása sajnos nem jött össze. Ellenben ott a meredeken, ahol a múltkor rókát láttunk, felmentünk az autóval és irány Vértesboglár. Itt rengeteg őzet láttunk. Mire az ember kidugja az "ágyúcsövet" az ablakon, meg is indulnak az erdő felé. Nem hozhat el az ember minden élményt a memóriakártyán, de a vidék a szemnek is csodálatos. megőzizzük a szívünkben ezeket a pillanatokat, melyek örömmel töltik meg a napot.




Csákvárra érkezve, ez a nyúl fogadott minket a természetvédelmi terület bejáratánál

Az "ikerfák". Kilátás a madárvártából, háttérben a Vértes

És a mozivászon

Nagy az izgalom ...

Vízparton

Húzások sorát csodálhattuk

A lemenő nap fényében, megérkezett a csodálatos vörös gém

Megtette esti sétáját a méltóságos szürke marha



Lassan elérkezünk a nyár végéhez. A napokkal ez előtti 36 fokot felváltotta a sokkal barátságosabb 20 fokos idő, a nap pedig korábban tér nyugovóra. Nekem elég is volt a forróságból, jöhet az indiánnyár, az én évszakom, ahogy őszbe fordulunk ...


Minden alkalommal nagy izgalommal várom, amikor ide látogatunk.