2021-10-01

Első képek a lesben

 Májustól augusztus végéig lehetetlen megmaradni a lesben. Borzasztó meleg van, és ha az ember nem hordja a vizet kétnaponta - ami tegyük hozzá, igen megterhelő - a víz is nagyon gyorsan elpárolog. A nyári időszakot ennek fényében kihagytuk. Az előző bejegyzés megmutatta, milyen munkálatokra volt szükség ahhoz, hogy a les egyáltalán elindulhasson ... Ez pedig szóljon arról, hogy milyen akadályokkal kellett megküzdeni, a zavartalan fotózás érdekében. Lányommal kimentünk még az előző hétvégén - bár nem éreztem túl jól magam már a hét közepétől - de muszáj volt megcsinálni a lest. Vizet vittünk, és rendezkedtünk, sikerült vásárolni 33 kg fekete szotyit, összekaprtuk a még tavalyról megmaradt vegyes eleséget. Feleségem most nem tartott velünk, mert ő is ezt a suliból hazahozott felső légúti betegséget szenvedte éppen. Nekem viszont csak a hétvége van, így elkúsztam nagy nehezen a lesig. Értek minket meglepetések szép számmal. Mesélek erről kicsit ...


Széncinege nulla fényben, a törött beülőn

Csuszka (Ők is az első érkezők között vannak)

80 liter víz, 33 kg szotyi

Mogyoró és cinkegolyó füzér

Kukoricás mag a szajkónak, szotyi és mogyoró. A szajkó érkeztünkkor röppent el...

Gyanúsan sok víz fogyott, nem tetszik ez nekem !

Vajon ki issza meg a vizet ?

És ki eszi meg a cinkegolyót, és a szotyit is ?
A tavalyi évben ezzel nem volt problémánk itt, a lovas farm szomszédságában

A terület gazdájától hamar érkezett a segítség.

Jól ismerik a lovak a villanypásztor huzalját ...

Így már nyugodtabban ülhettünk be a lesbe



Látogatásunk nem titkolt célja volt az is, hogy objektívet teszteljünk. Az 5 éves Tamron 70-300 USD Vc objektív fáradni látszik. Sajnos nem minden esetben indul el a stabilizátor. Ekkor vissza kell venni a fókusztávot 100 mm körüli értékre, majd újra 250-300 mm és akkor szépen teszi a dolgát. Igen ám, de erre nincs idő minden esetben és szituációban. Ezt az objektívet pótolni kell, de nem lehet már kapni, pedig világbajnok a maga kategóriájában. EZT ÁLLÍTOM. Rengeteg szép fotót köszönhetek neki.

Szóval, még tavasszal vásároltam egy Tamron 18-400-at, amit MINDENES objektívnek szántam, amikor kell a jó képminőség, de nem fotózni megyünk, 2-3 objektívvel. Szépen muzsikál a cucc, de 250 mm felett, már csak f6.3 a fényereje. Ez a lesben, üveg mögött, főleg roszabb fényviszonyok között, nem elég. Magasra húzni az ISO-t meg emiatt nem akarnám. A lesben még nem próbáltam ezt az objektívet, így tesztre került sor. Döntenem kell, hogy veszek-e egy Nikon AF-P 70-300 f4-5.6 ED VR objektívet (pótolandó a Tamront), vagy ráfanyarodok a LESBEN KOMPROMISSZUMOS 18-400-ra ? Szóval tesztelgettünk is kicsit. Így születtek ezek a képek. Azt kell mondanom, hogy ha a Tamron 70-300-at 10 pontra veszem, akkor a 18-400 8 pontot kap. Alapos utómunkázással majdnem eléri a 70-300 minőségét. De én ebben a műfajban nem szeretem a kompromisszumokat. Majd eldöntöm. Van még idő választani. Nem szívesen adom el a 18-400-at a fentebb említett előnyei miatt (nagy átfogás), ezért összerakosgatok majd egy Nikont, mert Tamront már nem lehet kapni.



Kilátás a lesből (18 mm Tamron 18-400) - a dekor még nincs sehol

400 mm-en is egészen szépen muzsikál, F6.3-as rekeszen

Szép hátterünk van, 300 mm-en, F6.3-on egészen szép.

Visszakerült a Tamron 70-300 USD Vc. 
Szokásos beállítások: 300 mm F5.6 -0.7 EV

Milyen gyönyörű ez az olajzöld hát !

Más fajok is vannak / voltak már a lesben, de ezek az idei első képek

Tökéletes volt a tesztre, ez a pár madár

A kuvik odú is várja lakóját, a szemközti fa magasában ...



A tavalyi csonka téli szezont beleszámítva a következő fajok láthatók, jelentek meg eddig:

01 - Széncinege
02 - Kékcinege
03 - Barátcinege
04 - Nagy fakopáncs
05 - Balkáni fakopáncs
06 - Csuszka
07 - Tengelic
08 - Zöldike
09 - Szajkó (nem jött még le)
10 - Zöldküllő (nem jött még le)
11 - Örvös galamb (nem jött még le)

+ Szürke gém, Vörös vércse, Egerész ölyv, Barázdabillegető 10-20 méterre


Idén télen, begyújtjuk a rakétákat ...




2021-09-19

Madárles szezonnyitó

 Elmúlt a nyári forróság, a perzselő napfény nem égeti már szét az embert a madárlesben. Javában zajlik a vonulás, és újra hangsúlyosan jelentkeznek a kertben a széncinegék. Az idei két fészekalj, 15 felnevelt és kirepült fiókát adott. Most újra itt vannak, lehet hogy nem egy közülük vissza is tért a kertbe. Egyértelmű jele ez, az ősznek. Érdeklődve az idei két zsák fekete napraforgó mag után, megtudtuk, hogy a "szotyi még a lábán áll". Igaz, mert legutóbb, mikor a kutyát séráltattuk, még álltak a napraforgó táblák. Ilyenkor, szeptember közepén szoktuk rendbe rakni a lest. Tegnapunk erről szólt, bár volt már egy ezt megelőző nagytakarítás, mikor is a nyári vegetáció búrjánzásának eredményét szüntettük meg a lesben. Most, inkább műszaki munkák zajlottak. Nagy szükség volt erre, ahogy az következő fotókon látszik is.Nem kis munka volt. Sajnos a tűző nap olyan szinten kiszárította az etető fedelét, hogy annak deszkái ívbe hajlottak, és a "nut-feder" csatlakozási pontok eltávolodtak egymástól. Javítanunk kellett. Két forduló, és erős 4 óra munka árán, nyersen, de készen vagyunk. Már csak a dekorálás várat magára, de igyekszünk azzal is elkészülni. Víz is van az itatóban, mintegy 100 liter. Ez a legnehezebb dolog... Azért, megoldottuk ezt is. Hogyan is volt a tegnap ? Mutatom...


Egészen szépen alakulunk ...

A kivonulást mindig megelőzi az otthoni előkészítő munka. Fogy az OSB, de még akad ...

Tele az autó, indulhatunk

Amint megérkezik a sok eső, ide be nem juthatunk a belvíz miatt ...

Nem nyílt az ajtó, ásni kellett egy kis belépőt

Na de, ha esik az eső, itt sártengerré változik minden ...

Összedobtunk otthon egy trepnit, ami max vizes lesz, de megússzuk a sarat ...

Javítottuk az etető tetejét. Nem szabad, hogy beessen az eső, mert berohad a drága szotyi

Kicsit távolabb kellett ásnunk az etetőt, mert a madarak könnyen teleszemetelték az itatót

Így már jobb, nem fog berohadni a vízbe a szotyi

Az itató tele volt szunyoglárvával, melyek táplálását szüleik, a közeli lovak vérére bízták

Kicsit gyomorforgató... Hentes és mészárosnak éreztük magunkat

Kopott a dörzsi-szivacs, fogyott a papírtörlő rendesen... De ebbe vízet önteni nem érdemes.

Ha már tiszta a medence, akkor jöhet a víz !

Szemünknek sokkal kedvesebb ez a látvány. Tiszta víz, tiszta itató...

Belső terünk is rendben van, tisztán vár minket

Szakirodalom a csendesebb időszakokra, ha nem jönne a madár ...

Megtöltöttük az etetőt, hogy kezdjék felfedezni a lehetőséget

A beülő ág is odakerült a helyére

Gyűlik a viz az itatóban. Ismerős látvány, szép emlékek ébrednek bennünk ...

Közeli mini-tó. Ha más nem, itt mindig vehetünk majd vizet ...

Igaz, nem túl egyszerű módon, de megoldott az itatás

Aztán lehet elhordani a vizet ...



A problem abból adódik, hogy a terület melletti kiserdő gazdája, aki vadász (milyen meglepő) egyszerűen nem járult hozzá ahhoz, hogy az erdő szélén vezető úton, az autóval bejöjjünk a lesünk mellé. Mondtuk, hogy a terület belvizes, elsüllyed az autó, az ősztől - tavaszig tartó időszakban, így a lesnek helyet adó területre nem tudunk bemenni azzal. Őt ez nem érdekelte, mert a szomszédos erdő az övé. Jól van, vidd el a sírba az erdődet ! Majd oda cipeljük a 120 liter vizet kéthetente. Végülis csak 108 méter. Lemértem a Google maps-en :-) Hogy lehet valaki 70-75 éves korában is még ennyire egoista ?! Ahol a les áll, nem messze lovakat tartanak, villanypásztoros elkerítés épült, ott nem nagyon lehet bemenni az autóval. Ezért küzdünk, mint malac a jégen ...




Jelenleg így állunk. Egész pofás lett. Már csak dekorálni kell

100 - 150 méterre a lovak ... (Mobillal nem is rossz kép)

Irány haza, a most még járható úton. Hátunk mögött komplett triál pálya ...




Bizakodóak vagyunk. Tavaly télen, mikor párszor kijöttünk, szépen érkeztek a madarak.
Ha az idei szezonban komolyan vesszük, nagy meglepetések várhatnak ránk.






















2021-09-03

Nyárutó és vonulás

 Augusztus végén meglátogattuk egyik kedvenc vízünket, ahol ilyenkor általában már csak lapos tocsogó fogadja az embert. Vittük a lessátrat, minden okosságot, hogy fotózhassuk a vizek madárvilágát, így a lassan megkezdődő vonulás elején. Megszokott parti leshelyünkön, a kánikula ellenére is egészen sok víz volt, nem tudtuk ott lerakni a sátrat. Ez nem kedvez a fotósnak, de mégis örömmel töltött el, mert aggódtam, hogy a forró nyár miatt eltűnik a víz. Nem így történt, más helyet kellett keresnünk. Elmentünk ezért a nyugati szélre, ahol messzebb a víz, és ott vártuk, hogy a madarak közöelebb húzódjanak. Ismét be kellett látnunk, hogy az időjárás appok nem tudják pontosan jósolni az időt, mert mire elhelyzkedtünk, meg is érkeztek a felhők. Abból főzünk amink van, azt fotózzuk ami adatik. Madarakból nem volt hiány, figyelni kezdtük őket. Ezen alkalommal is sok örömöt nyújtott a hely, érdemes eljönni ide. Meg is tesszük minden évben. 


Egyik nagy meglepetés volt a Küszvágó csér

Ide nem tudtuk letenni a sátrat, de a táj számomra csodálatos

A parton bóklászva, háttérben a Vértes

Több páldányt is megfigyelhettünk a Nagy póling népes csapatából

Sárgalábú sirály is volt pár példány a vegyes csapatban

Csodálhattuk a nagy kócsag röptét is

Sok bíbic mozgott a területen, igyekeztem egyet-egyet "kiemelni" a csapatból

Érdemes volt figyelni a részletekre, és fürkészni minden apróbb csoportot

Elidőztem a megfigyeléssel, hátha találunk még valami újat

Ahogy mondtam, elfogyott a fény, de a póling az póling :-)

Kíváncsian köröztek a csérek is, szinte mindvégig mozogtak míg ott voltunk

Utolsó pillantás, búcsúzunk a vizektől ...



Hazafelé benéztünk még Csákvárra a Natura 2000-es területre, mert izgatta a fantáziámat, hogy találunk-e a környéken vonuló Szalakótát... A madárvártára most nem mentünk be, csak a Fornapusztai utat jártuk végig, hogy mit mutatnak a villanyvezetékek, ahol az előző alkalommal egy pillanatra láttam szalakótát repülni. Lassan kell haladni, hangos a murva. Szerencse, hogy a villanyvezetékek 30-40 méterre húzódnak az úttól, így ha van madár azokon, talán eltolerálja a zajt.




Az első aki megmutatta magát itt, az útmenti fákon, a vörösvércse

Készültek már Afrikába a gyurgyalagok is, de pár példány maradt még mutatóba

Romantikusnak nem nevezhető képen a két fiatal Szalakóta

Első útja előtt, bohóckodik még kicsit ez a szép fiatal madár

Számomra végtelen boldogság, hogy ez a terület is adott legalább egy fészekaljat ebből a fajból

Így tudjuk segyteni a vergődő élővilágot ...




Örök tanulság, hogy a csökkenő és sérült élővilág megfigyelésének egyetlen útja,
ha megyünk, megyünk, újra és újra. Kitartó kereséssel, türelemmel, és elszántsággal,
még mindig tartogat meglepetést és örömöt, a meggyalázott élővilág.


Hálás vagyok.