Hajnal hasad

Hajnali 05:05 volt. Még totális sötétség. A szigeten csendbe és ködös párába burkolózott a hajnal. Összeszedtem magam, és kitotyogtam öregesen kávét inni. Nem oly könnyű és vidám az ilyen kora-reggel 40 felett. Felébredni jó volt mégis, mert abban a faházban egészen más minden. Puritán egyszerűsége, és a csend megnyugtat. Kitámolyogtam, elkortyolgattam a kávémat, igyekeztem összeszedni mindent, mert az nap reggel szent elhatározásom volt, hogy hajnali fotókat készítek, és majd nagy lesz a boldogság az én szívemben. Pillanatok alatt elszaladt az a pár perc, amit a készülődésre szántam, felvettem a több réteg ruhát, a vízhatlan kabátot, és irány a kikötő. Mielőtt csónakba szálltam, igyekeztem egy-két képet lőni, az akkor már pirkadatba fordult tájról. Kézből 2-2.5 másodperc, még fához dőlve is szinte lehetetlen. Azért egy-két kép elfogadható lett, de ehhez bizony állvány kell. Hülye voltam, otthon hagytam az evezőt, de 40 méterre van mindössze a kikötő, úgyhogy gyorsan a hajóban találtam magam. Irány a lagúna, a narancs-fények, és a víz ...

 Köd volt, pára is viszonylag, narancs színű nap is. 

 De még egyelőre - bevallom - nem tudom olyan szépen visszaadni,

 Mint amilyen gyönyörű ...

 Repültek a percek a lagúnában, Tanulom a csendet, és az egyedüllétet ...

 Persze feloldják azt a réce nővérek, lágy siklásukkal

 Beálltam a fűz alá jégmadarat figyelni. Persze nem jött

 csak napközben később, amikor nem vittem a gépet.

 Talán a füle viszketett ...

 Rutinos asszonyság, gyanakvón, de közel engedett

 Megfordultam, és újra benéztem a ködös lagúnába

 Még itt, a kijáratnál is ékeskednek a virágok ...

 Ellenfényben, diszkrét beégős csillanással :-)

 A keleti - sziget oldal, értékelhető fényekben 07:00 körül

 Észak-kelet felé nézve, Budapest irányába ...

A kikötő felé, a stég alatt bujkáltak

Úgy elszaladt ez a bő két óra, hogy csak néztem. Csónakból hosszú-expózni kézből, na ez azért vad dolog kissé. Vagy partról valaminek támasztva, vagy állvány, és "hulla-merev" mozdulatlanság csónakból ... Feri barátom mondta, hogy a szép hajnali fotókhoz sok mindennek kell együttesen összeállnia, úgy mint narancs-fények, hideg levegő, pára-pamacsok ... Jahh, meg toronyóra lánccal :-) Nagyon ! Nagyon-nagyon jól éreztem magam. Többször mentem végig a lagúnán, jöttem ki a nagy vízre, aztán vissza. Fotóztam ellenfényben, csodáltam a megvilágított keleti oldalt, és türelmesen szemeztem a sokszor kiszámíthatatlan hattyúkkal, akik ez úttal nyugodtan várták meg, míg kijövök a lagúnából. Cserébe és hálából lassan, finom evezőcsapásokkal haladtam el mellettük. Teljesen kész vagyok ettől a helytől, mert békés, csendes, lágy és titokzatos. Jövőre beülőág a jégmadárnak, és sok-sok - a fészekrakási időt végig lekövető - reggel, és madármegfigyeléssel eltöltött idő a terv, és ennek nincs már semmi akadálya. Idén aludni megy a sziget, a hajó is kifekszik majd a partra november 1-ével. Addig talán egyszer ellátogatunk még arrafelé. Aztán jön majd a tél.

Talán ha befagy, lemegyünk nádat vágni !

Tündérvölgy - Búbos banka után járva (2013.05.01)

Nagyon rá lehet ám kattanni egy új fajra, pláne ha az impozáns Búbos bankáról van szó. Legutóbb, a szombati napon voltunk kint feleségemmel, s én szerdáig (május 1.-e) bírtam. Megkértem, hogy menjünk ki reggel, hátha ma sikerül lefotózni őkelmét ! Fel is keltünk, bár ez úttal kicsit később, csak 06:15 felé értünk ki. Ahogy közeledtünk a fennsíkon a murvás úton, lassítani kezdtem. Tudtam, hogy jó eséllyel keresgethet a banka az egyik ház előtt a földön, bogarakat kutatva. És lám-lám, pont ott ahová reméltem, meg is pillantottuk a drágaságot. Teljes izgalom, gép már elől volt, de mire megálltam, és lassan kiszálltam volna az autóból, mintegy húsz méterre a madártól, nála betelt a pohár. Túlzott közelségbe értünk. Jó ha volt két másodperc arra, hogy megfigyelhessük, lefotózni megint nem lehetett. Ez kissé fakóbb példány volt, mint amit szombaton láttunk a túra végén, közel itt, az egyik fán. Én ezt a lehetőséget is megköszönöm, és a Fácánt is, melyet közvetlen a főút mellett láttunk, ahogy arról lekanyarodtunk a murva-út felé.

Tovább haladva, egy Kis őrgébicsre lettem figyelmes, szokásos helyén, egy villanyvezetéken. Mert ők bizony általában onnan kémlelik a környéket repülő rovarok után kutatva. Kényelmesen, elég közelről, de még koránt sem elégséges fények mellett lencsevégre kaptam őt.

Kis őrgébics - Türelmes, és érdeklődő madár

Szépen leparkoltunk a szokott helyünkre, és legyalogoltunk a tisztás irányába, ahol az Őzek szoktak átrohangálni. Hopp elfelejtettem írni, hogy idejövet, nem sokkal a banka előtt egy őz - a megszokottól eltérően - a baloldali füves fennsíkon rohant át, mögöttünk keresztezve utunkat, majd ahogy elrohant, sokáig láttam a visszapillantóból, majd szabad szemmel is balra hátul. Ezen a napon ő volt az egyetlen patás állat a környéken, aki meg is mutatta magát. Szóval a tisztásra leérve meglepően nagy volt a csend. Lehet, hogy az állatok megfigyelték, hogy mostanában valakik már hajnalban zaklatják őket ?! Talán kicsit visszahúzódtak, óvatosabbá váltak ? Egy biztos, volt időnk nézelődni, és halkan beszélgetni például arról, hogy a kakukk, melyet alig pár napja fotóztunk, még egy nem teljesen megzöldült fa tetején ült, mostanra pedig, mintha levelekkel öntötték volna le a fákat, de jó gazdagon ám ! Azért a Kakukk csak engedett egy kicsit, és röptében sikerült lefotóznunk.

Kakukk. Jellegzetes forma, nagyfokú éberség

Ezen a helyen érdemes elidőzni. Régebben is jártam már itt, 
de a reggeli napszakban őszintébb a táj.

Harmat, és vízcseppek. Fényben szárítkozik a fű.

 Vissza kapaszkodtunk a kis ösvényen. A végén ez a széncinege várt.

A fennsík melletti csalitosban ez a Barátposzáta énekelt

Hangulatos jelzés a keresőknek

 Régebben is láttam erre Vadgerléket.

 Ezen az úton sétáltunk vissza az autóhoz, békésen beszélgetve

A közelgő Anyák napját az Orgona idén sem felejtette el ...



Mindannak ellenére, hogy a Búbos bankát most sem sikerült lefotózni, egy csodálatos sétát tettünk. Megszerettük ezt a helyet, egész évben látogatjuk majd. Mert hisszük, tudjuk érezzük, hogy csodálatos erdő ez, tisztással, hegyekkel, változatos élőhellyel, s ha türelmesen fürkésszük, egy teljes éven át, bizonyosan lecsupaszítja magát, legnagyobb örömünkre ...