Könnyed nap

Szeptember végén volt szerencsém kicsit kimenni az itatós leshez, majd utána a Kána-tóhoz. Nem vártam nagy dolgokat ettől a naptól, a Kána tóhoz is csak bóklászni mentem, így nem okozott csalódást, hogy annyi lett a látnivaló, amennyit én magam is beletettem. Sokkal inkább koncentráltam a tónál a ragyogó napfényre, a meleg napsugarakra, melyek jó érzést adtak, a csillogó víz partján ülve. Ezzel a bejegyzéssel semmi más célom nincs, mint hogy képekkel meséljem el, azt a napot. Egyedül mentem, volt időm gondolkozni. Megbeszélni itt tudom veled, ahogy olvasod e sorokat, és nézegeted az ott készült fényképeimet ...

Miután rendbe raktam kicsit a lest, ő érkezett először

Míg várakozom, gyönyörködöm a vízben, és a zöldekben

A szél, felborzolja a "kedélyeket" :-)

A sz...e olyan a lesnek, mint veréb a városnak.

Amikor a madár gyorsabb a zárszerkezetnél !

Szomjúság

Egész alakos :-)

Indul a szezon

A lesben eljött a pillanat, amikor elülnek a madarak, és azon gondolkodtam, kivárjam-e a délutáni második fejezetet, vagy körülnézzek-e még a Kána tavon, ahol a vonulási időben tavaly ilyenkor például, Sárszalonkák pihentek ?! Szívem a vízhez húzott, így tovább álltam, irány a tó. Többször is körbesétáltam, ott is készült pár kedves fénykép. 

Vörös vércse fogadott a lámpaoszlop tetején

A Szürke gém gyakori vendég a tocsogós részeken

Csörgőréce tojója bujkált a nádas tövében

25 méterre a túlparton, mocsári teknősök reménykedtek a fényben

Nem is hinné ezt az ember a város szélén ...

Átértem a túlpartra. Az egyikük megvárt ...

Érdekes formák, az aszfalt út mellett

Kopogtat az ősz

Sétám során kameráztam is, de vagy durva fények törték össze a képet, vagy elbújt a nap a sűrűsödő felhők mögé, és nem voltak színeim. Azért egy-két szép snitt született. Ezek feldolgozását, filmbe szerkesztését, valahogy bele kell illesztenem még az életembe.

Hálás vagyok ezért a szép napért.

Bikácsi lápvidék

Szűk két hete lehetőségünk volt elvonulni kicsit pihenni. Választásunk a Bikácsi Zichy Park Hotelre esett, ahol nagyon kellemes 3 napot tölthettünk el, horgászattal, fotózással, és wellness-el egybekötve. Ránk fért már ez a kis pihenés, mert mostanság úgyis csak a rengeteg munka van, és a telkünkön álló faház belső felújítása. Gyakorlatilag sohasem pihenünk. A hoteltől nem messze található egy fokozottan védett lápvidék, melyet meg is látogattunk a második napon. Kellően tiszteletben tartva azt a tényleg értékes vidéket, körbejártuk a fő, belvizes területet, amit olyan jó 4 km-es sétának becsülnék. Vizén nem láttunk kiemelkedően sok fajt, de messziről azért bepillantást engedett titkaiba. Az ott készült fotókat szeretném megosztani, az idei első blogbejegyzésemben. A fent említett feszített tempó miatt, idén a fotózás sajnos kicsit háttérbe szorul. De jövőre, ha minden igaz, már a saját kertes házunk épülő madárbarát kertjéből tudósítom kedves olvasóimat. Remélem, hogy a képek megmutatják, hogy miért is minősítettem a területet értékesnek ... Biztos vagyok viszont abban, hogy többszöri látogatás útján, jobban bizalmába férkőzhetnénk ennek a vidéknek ...

 Az első métereknél balra tekintve

Jobbra nyílt meg a táj

Tessék viselkedni !

 A homokos dűlőút kicsiny lakói

 Százszor megnéztem, hová lépek

Mocsári teknős baba

 Nagy kedvenc a szürke gém

 Messze a túloldalon ... A tó megkerülése utáni ajándék

 Nagykócsag

 Barna rétihéja vadászott

 Mocsári teknős a tocsogóban

 Kisebb tavacska. Hajnalban beülnék ide lessátorba

 Találkoztunk elvétve Nyári lúddal is

Ezt az utat tettük meg, bő 90 perc alatt

Pihenni és horgászni mentünk, de nálam volt a jó kis Nikon ... Gondoltam, lefotózom azt, ami utunkba kerül, és említésre méltó. Komolyabb fotókért, már reggel 5-kor kint lettem volna. Aranysakál üvöltést, és bagoly hangját este hallottuk. Komoly élet lehet itt, a reggeli órákban. De mi ez alkalommal nem vettük a fáradtságot felkelni. Így is rengeteg szépséget láttunk, komoly ragadozómadarakat is a fák között, de felismerni azokat képtelen voltam a sűrű erdőben. ( A képen a fenti csücsök mögötti terület )

A következő blogbejegyzésben elmesélem, hogyan készülhetett fotó a házi rozsdafarkúról, a teraszon, egy karosszékben ülve, reggeli kávé kortyolgatás közben ...

Házunk tája aranybánya

Apaj után tájat fotózni indultunk telkem környékére. Az oda vezető út mentén, hatalmas repceföldek vannak, melyek mostanság virágoznak. Ugyan magasan járt már a nap, és éles fényeink voltak, azért mégis csak készült pár fénykép. A repceföldön messze, ahol a fák sora húzódott, láttunk egy őzet, de a 18-55 mm-es objektív nem messze, hanem szélesen lát. Esélytelen volt tehát a megörökítés. Kár, hogy nem lett meg az "Őz a repceföldön" téma. Megérkezvén a holtághoz, csónakba ültünk, és áteveztünk a lagúnába. Idén ez volt az első kör, mert a vizet sajnos igen későn engedték fel, hogy a belvíz el tudjon folyni a földekről. Ismét szép volt, bár egy szomorú dolog is beárnyékolta örömünket. Erről itt a blogban, nem sokkal lejjebb fogok írni. Szóval a sárga mező ...

Megkapó a sárga repce tábla

 Ott a fáknál mozgott az őz

 Közelről a repce

 Legszívesebben beleugrottam volna a sárga habokba !

 Romantikus ...

Áteveztünk a holtágon, s idén először mehettem be én a lagúnába. Még ébredezik, még úgy érzem nem állt össze. Benne van az is ebbe vélhetően, hogy a kora reggeli, vagy a késő délutáni, esti órákban szebb, hangulatosabb. Így csúcsfényekben is jó volt oda-vissza végig evezni vízi útján. 

Tükör - világ

 Bejáratnál, érdeklődőn

 A mocsári teknőst méterre pontosan itt fotóztam tavaly

 A lagúna másik végén, a holt-ág "nagy vize"

 Hátunk mögött az előző képen látott világ. Irány vissza !

 A lagúnában Bütykös hattyú fészkel

Gondos szeretettel őrzi és védi, fészkében 5 tojását

De párja sajnos elpusztult. Talán horgot nyelt, vagy mérgezett táplálékot

Idei első látogatásaink során ez a hattyú pár harciasan védte revírjét. A lagúna bejáratánál ide-oda repkedtek a víz felett, szárnyukat csapva abba, mint számítógépes játékokban a katonák, "patrol mode-ban" jelezték, hogy ettől-eddig ez a mi területünk. Fújtattak, hörögtek. Míg hajónkkal haladtunk a part felé, többször is bemutatták ezt a járőr üzemmódú területvédelmet. Párba álltak, és a fészekbe kerültek a tojások. Egyikük már nem él. Remélem, hogy az életben maradó szülő, míg élelemért megy, ragadozó nem bántja fészkét, tojásait, s majd kicsinyeit. Egyedül nagyon nehéz feladat ez.

Biatorbágy élővilága

Rögtön azzal kezdeném, hogy most, mikor másik monitoron látom a fotókat,
tapasztalom, hogy igen világosak, míg az én otthoni, agyon hajtott, régi monitoromon
normális fényerejűek. Sajnos be sem lehet kalibrálni azt a monitort, még célhardware-el sem.

Minden kedves olvasómtól elnézést kérek emiatt !

Ezt a bejegyzést összevont tartalommal töltöm fel. Két alkalommal jártam Biatorbágyon mostanában,  mindkét esetben Gyurgyalag és vízimadár fotózási céllal indultam el. Biatorbágy élővilága csodálatos, a város közvetlen közelében a szántókon, az út menti területeken a löszfalnál, illetve a 4 tó környékén gazdag állatvilággal találkoztam. A szántókon mezei nyulak rohangálnak, a löszfalhoz minden évben megérkeznek a Gyurgyalagok, és a tavak mentén Szürke és Vörös gémek, Barát, Cigány, és Üstökös récék fészkelnek, megosztva az élőhelyet a Szárcsákkal, Tőkés récékkel, Búbos vöcsökkel, Nádirigóval, Nagy kócsaggal, Szerkőkkel, Dankasirályokkal, Barna rétihéjákkal, Vörös vércsével ... Szóval minden van, még vízisikló is természetesen.

Az összevont tartalom arról szól, hogy a Gyurgyalagokat először alulról, majd a másik alkalommal felülről fotóztam, lessátor nélkül, kellő távolságot tartva. Könnyen elfogadják az ember jelenlétét. Ekkor sikerült nyitott szárnyas, fordulós-repülős képeket készítenem róluk. Sorozatot lőttem, ezért rengeteg a fotó, és az éles képek közül igen nehéz választani. A két fotózás során közel 220 fotó jött össze, ezeket feldolgozni RAW-ból, egyenként átnézve időigényes, de mostanra sikerült.

A vizi élővilág a két alkalom során más-más arcát mutatta. Az Üstökös réce nem túl gyakori, és itt láttam első alkalommal. Sikerült is megfotózni. Jöjjenek akkor a képek, erről a mesés, megunhatatlan helyről.

 A Gyurgyalagok a felszálló meleg levegő miatt, a fal tetejénél fordulnak

 Hosszan vitorláznak, majd hirtelen fordulnak táplálék után

 Változatos a táj, ezért olyan magával ragadó

 Ha kinéznek az üregből ... ( pazar panoráma )

 Az én szívemben így élnek ... Pompás madarak

 Alulnézetből is.

 Szeretik a társaságot ...

 Miközben fotóztam a madarakat, a tájat is figyeltem ...

 Heves, impulzív madarak. Nem ritka egy kis acsarkodás ...

 Kezdetét vette az udvarlás, érkeznek a falatok ...

Érkezés

Nagy öröm volt fotózni ezeket a madarakat, az első alkalommal lentről, és délelőtt, míg a másik találkozáskor finom esti fényekben tehettem ugyanezt, fentről, elfeküdve a derékig érő fűben. Toleráns madarak, mert eltűrik az embert 8-10 méterről is. Persze ilyenkor kicsit elrepülnek duzzogni, de aztán nem telik el negyed óra, és máris visszatérnek. Mindkét alkalommal, igen hosszú ideig voltam közöttük, s mind eközben a tájban is gyönyörködhettem. Kikapcsolnak a hatalmas terek, a jó levegő, és a távolban látható tavak, melyek szép időben úgy kéklenek, mint ha nem is volnának igaziak. Az ember előbb-utóbb enged a csábításnak, és elindul a tavak felé, ahol a vízimadarak élnek, ahol megint egy merőben más világ vár felfedezésre ...

 A kakukk már a dombról hallható

 Nem könnyű színhelyesre fotózni a pipacsot, főleg napos időben

 Ez a Szárcsa megijedt, ahogy a gáton áthaladtunk

 A másik oldalon ez a táj pompázik

 Gyakori utazó itt a Szürke gém. Méltósággal szárnyal át a vizek felett

 Barna rétihéja kémleli a nádast

 Búbos vöcsök pár. Talán egyszer lefotózhatom a násztáncukat ...

 Ne feledjük a májust, a kései tavaszt. Még mindig virágzott

 A Nádi rigót nem könnyű észrevenni, de a nádasban ott énekel

 Ide kiülnék nézelődni pár órára egy horgászszékben, jó sörrel, csendben

 Pipacsos tájkép. Idén már vagy öt hete virágzik

 Nagy kócsag,  a Szürke gém "párja". Gyönyörűek, méltóságteljesek

 Nagyon finoman, és lassan teszi le magát

 Alig hittem a szememnek ! Üstökös réce (Piros csőr, piros láb) Ritka és nem régi fészkelő faj

 Kormos szerkő

 A szürke gém csak jött és ment ... Lelassul tőle a szívritmusom

 Fáraó hangya. Hosszú időre megállt, hagyta hogy fotózzuk. Kézből ez sikerült kis rekeszen

 Búbos vöcsök naplementében (Ez már a második alkalommal készült)

 Olyan nyurga, hogy hihetetlen. Mint ha valami mutáns dinó repkedne felettünk ...

 Nem hittük volna, de egy Mocsári teknőssel is összefutottunk

 Tájfotós szempontból sem utolsó !

 A gát másik oldalán ugyanekkor ...

 Négy vízisikló tekeredett össze. Talán párzanak ?

 Cigányréce (Barát récénk is volt, együtt úszott az üstökössel)

Ő pedig úgy gondolta, hogy az autó teteje jó lesz megpihenni.
A szöcske színhelyes, de nem értem, hogy az ezüst-szürke autó hogyan lett kék ?!

Soha nem fogom megunni ezt a helyet, talán még télen sem. A Gyurgyalag felé menet, még Mezei nyulat is láthattunk, bár nem engedte meg, hogy lefotózzuk. Szóval a magyar tájakon is van NatGeo WILD !

Full HD-ban.