Kibomló tavasz

Minden időszaknak megvan a maga témavilága. Ezektől a kliséktől igyekszem tartózkodni, de a hóvirág és a téltemető párosa, mégis csak a tavaszról szól. Hosszú és szürke tél után az ember nem győzi kivárni az első virágokat, melyek még a tavalyi ősz lehullott lombjain születnek. Alcsútra látogattunk meglesni a tavaszt, és a rügyfakadást. Még álmoskás volt az erdő, de virágaink ott vártak ránk, ahogy minden évben. Volt nagy hasalás, fetrengés, és séta a még dohos illatú szégyenlős erdőben. Madarak tekintetében meglepően üres volt minden, szinte egy városi parkban többet láthatnánk. Igaz, nagy izgalmat jelentett hallani és meglátni később a fekete harkályt. Az eső szemerkélt, nulla fényben, s főként a távolság miatt esélytelen volt lencsevégre kapni. A szegényesen feltöltött etetőnél széncinegén, és kékcinegén, valamint "egy szem" barátcinegén kívül semmi nem volt. Mindenesetre örültünk a virágoknak, és legbelül drukkoltunk, hogy az erdő és a nap legyőzze a telet. Megkaptuk a szép fotókat ez úttal is.

Téltemető. Egy az elsők között

Hasalás a Hóvirág lábánál ...

 Kedvenceim

 Hány és hány állatnak nyújt rejteket, menedéket ?!

 Reménység ...

 Híd a fehérlő pompa felé ...

 Hóvirág köszönti ártatlanul a tavaszt

 Az árnyékos tónál küzd még a tél

 Híd a Klotild szigeti kápolnához

Amikor megleltük a téltemetőt ...

 Közelebb

 és még közelebb

Tavalyról maradt ...

Odvas fatörzs, de tartja magát

Lesz ez még naposabb ragyogóbb, és lett is. Ne feledjük, ezek a képek február utolsó hetében készültek. Azóta a Bükkben, és a többi szép középhegységünk déli lejtőin tonna szám bújnak elő a különleges szépségű vadvirágok. Így hát biztosan állíthatom, +18 fokkal, és fényekkel megérkezett a tavasz.

Hóvirág és téltemető parkja

A közismert angol-parkba nyitásra érkeztünk. Igazi fényeket korábban találtunk volna, de sajnos télen 10:00-kor nyitnak. Azért mindig bevallom magamnak mikor megérkezünk, hogy bár sokszor jártunk itt, mégis nagyon szép a hely. Elegendő időt eltöltve a fák között, megnyílik az erdő, megmutatják magukat a patakok, és ahogy idén is, a tavaszba fordulás első pillanatában, a hóvirágok, és egyéb meglepetés virágok ... A bejárattól jobbra fordulva, már kívülről tudjuk az utat. Rövid séta után szemünk elé tárul a sokféle hóvirág végtelen mezeje, ahol kedvünkre hasalhatunk a remélhetőleg szép fotókért. Jót mosolyogtam a többi fotós kollégán, ahogy oldalt fekve, hason fűbe érő állal fényképeznek, majd szépen térdre rogytam én is, végül hasra, felvenni az ilyen esetben kötelező harci pozíciót. Vittem a szeretett körlámpámat, de nem volt rá szükség. Kellett variálni a beállításokkal, hogy ne égjenek el a képek, de igyekeztem ezt megtámogatni árnyékosabb helyen való fotózással. Nem érdekelt, hogy a hátam mögött vadidegenek lépdelnek csodálkozva fetrengésemen, csak elmerültem a fehér hóvirágok végtelen tengerén ...

Első hasalás ...

 Tamron 90 f2.8 Di macro

 Tágabb világ

 Hóvirág szőnyegen ábrándoztam

Családban marad ...

Miután tényleg hülyére fotóztuk magunkat hóvirágból, elindultunk más témák után kutatva. Már a hóvirágok előtt is kiszúrtam több madáretetőt, melyek piszkálták fantáziámat, és persze azonnal meg is álltunk annál, amelyik a legközelebb esett hozzánk. Szén, kék és barátcinege látogatta ezt az etetőt. Jó érzés volt itt fotózni őket, ahol nem takar minket jótékonyan az itatós les reflex-üvege. Más érzés ez. Szabadabb, természetesebb. Hallani a madárszárnyak suhogását, mikor elröppenek, izgalmas élmény.

 Megnézett magának

 A barátcinege óvatosabb, de az éhes pocaknak parancsolni ő sem tud

 Bár nem szokás kis mélységélességgel ilyesmit fotózni, nekem tetszik.

Fotós barátom érdeme, hogy a sok meddő séta után, rátalált erre a téltemető mezőre. Hogy lenne meddő séta a kert más része ? Úgy, hogy kiírták az indexre a hóvirágok nyílását, és ideözönlik a sok fővárosi .... aki még itt is az iPhone-ját nyomkodja. Nagy köveket hajigálnak a tóba, és üvöltenek. Már majdnem megvolt a régen óhajtott Ökörszem-fotó, de elzavarták. Szóval szép volt a kert, meg minden, de a látogatók - akikből az intézmény él - tesznek róla, hogy minden élőlény elmeneküljön.

 A látogatók észre sem vették ezt a csodás virágot

 Nem láthatták közelről, hogyan bújik elő a hideg földből

 Miként örül az első napfényeknek

 Valahol ott ébred az idei év ...

 Remélem sokan értékelik, hogy a park megújult

 Megfogott a látvány. Persze lehet, hogy csak nekem testzik

Ezzel a látvánnyal búcsúzott a még jegét dédelgető tó-park

Csak közel hajolva, csak a földön csúszva láthatjuk meg az igazi részleteket. Bemocskolni a ruhát egyenlő a lehetőséggel, hogy beleláthassunk a talajlakó virágok életébe. Csodás illata volt a földnek. Orromban őrzöm, míg újra bele nem szagolhatok a zöldbe.