A biatorbágyi halastavaknál

Szóval, az Alcsúti arborétumból hazafelé, szerettünk volna még kicsit fényképezni. Tájfotót, állatfotót. Nem bírtuk ki, meg kellett állnunk a halastavaknál. Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet magánkézben 3 ekkora halastó, s hogyan birtokolhatja egy vagy akár több ember ezt a nagy és minden tekintetben értékes területet ?! Na de ilyenen veszélyes gondolkodni, elég ha azt bevállaljuk, hogy átmászunk a láncon, hogy megtekinthessük, az autó úttól mintegy 10 méterre elterülő, teljességgel más világot ...

Innen jobbra tíz méterrel, a civilizáció zajong

A fenti képen balra lehet bemenni a két nagy tó szegélyei között, egy töltésen. A nádasban Nádirigók élnek, talán Jégmadár is vadászik, Tőkés récék, Szárcsák, Szürke gémek, Nagy kócsagok, Búbos vöcskök, Danka és Ezüst sirályok, keringenek odafent a magasban. Igyekeztem mindegyiket megfotózni, de 450 mm-en, kézből, szürke-rossz időben nem könnyű műfaj ez. ISO 800-ra húztam fel a gépet, hogy normális záridőket kapjak ...

 A Szürke gém éber madár. Röpte kecses, mégis gyorsan eltűnik az ember elől.

Ezüst sirály. Nagytestű és méltóságteljes
 

A nádas ... Minimál háttér.
 

Halastó, a maga végtelen nyugalmával. Ha nem fújt volna a szél,
egy órán át is néztük volna. Nagyon elmentek a fények ...

A város és az állatvilág. Kényszerházasság ...

Nagy Kócsag. Nem jöttek közelebb 100-120 méternél.

Dankasirályok csapata húzott el felettünk. Kiragadtam egyet.

Búbos vöcsök. Csak úgy lopakodott a nádasban. Nem adott sok időt nekünk.

A Szárcsa nagyon hangos volt. Kiakadt jöttünkre. Mégis ő a legengedékenyebb.

 Repülj a végtelenbe !

Hát nem olyan, mint egy Dinoszaurusz ?

 Állandóan a nádasban bujkál. Felröppen, majd szárnyait bezárva lehuppan a sásba ...

 Talán ő jött a legközelebb. Itt él igazán. Ez az ő élettere.
Harmonikus, fenséges. Alig 200 méterre a családi házaktól ...

Háttérben az elektromos hálózat.
PÉLDÁTLAN ÉLNI AKARÁS EZ.

A vízityúk nyomában

Pontosan december közepén jártam ismét a Duna mellett. Nem halt meg ez a folyó. Tisztább mint tíz éve, kedvesebb számomra mint valaha. Budapesten élek, s mégsem kell messze menni egy gazdag vízivilágért, ha valami szépet akar látni az ember fia ... A Duna Soroksári szakasza meglepett engem. Nádasával, jegesedő vízével, sokféle arcával. Egy aszfaltozott út mentén haladtunk barátommal, ahol is egy hídra érve ráláttunk a gyönyörű kis-Dunára. Nyáron horgásznak itt, most csendbe takarózott a táj. Őszapók fogadtak minket, s törték meg ezt a békét, legnagyobb örömömre. Mire felfogtam, hogy fotózható közelségben ugrálnak nádról-nádra, már el is röppentek. Körüljártuk a szűk környezetet, és azt hittem nem jól látok.

 

 

Szembe jött velünk a nádas felől, a tükör jég felé óvatosan lépdelve egy Vízityúk. Valósággal lázba jöttem, mert ezért a fajért régebben védett élőhelyekre kellett zarándokolni. Láttam már őt életemben kétszer is, de ilyen közelről, ilyen tisztán, nyugodtan lépdelve, pózolva a fotózáshoz, még nem volt szerencsém hozzá. Nagyon jó volt megfigyelni, igazán hálás vagyok ezért. Kevés fényünk volt, de azért látható ...

 

A vízityúk (Gallinula chloropus) hossza 35 centiméter, szárnyfesztávolsága 50-55 centiméter és testtömege 145-490 gramm. A tollazata fekete, helyenként sötétbarnás árnyalatú, a farka alul fehér. A hím és a tojó hasonló kinézetű. Hosszúra nyúlt lábujjai segítik az ingoványos talajon való közlekedésben; járás közben jellegzetesen „kilép”. A csibék tollazata fekete, csőrük és szemük környéke piros, fejük teljesen kopasz. Csak 6 hónapos korukban lesz élénkpiros a csőrük, addig narancssárga vagy citromsárga színűek. A költési szezon kivételével társas lény. Tápláléka növények, bogyók, rovarok és egyéb kis termetű gerinctelenek. E madár akár 15 évig is élhet, de átlagban csak 3 évig él. Áprilistól októberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő. Megfelelő időjárás mellett kis példányban itt is telel.

Forrás: Wikipédia

Igen, pontosan itt sétált.

Még a vízityúk előtt egy hajóroncsot fotóztunk. Lehetett vagy 70-80 éves. Rozsdás szerelvényei, betört üvegei, a vasmacska lánca, mind-mind az elmúlt évekről mesélnek. Amikor még volt Magyarországon dunai hajózás, és rendes hadsereg, szebb időket is megélhetett. Jó volt elcsípni egy-két részletet, ezen az öreg hajón.







Tovább indultunk Szigetszenmiklós felé. A szigeten a házak között ismét Vizityúkokra bukkantunk. A kocsiból is lefotózhattam volna őket, ha akarom. Kiszálltam, és a házak közé benyúló vizek partján bujkált 3 hím, és 2 tojó. A házak között ! A kertes házak udvarában bóklásztak. Nem jutottam szóhoz.

Más szempontból a hely nem váltotta be reményeinket, az énekesrigók nagy csapatában kívűl, említésre méltó madárfajokat nem láttunk. Hacsak a bütykös hattyú nem !

Bütykös hattyú



Azonban a Hárosi-öböl kárpótolt minket.

Széncinege, kékcinege, szajkó, énekes rigó, nagy fakopáncs, vörösbegy, csuszka, zöld küllő, récefajok, egy kis ökörszem, és a táj. A csodálatos Hárosi-öböl.

Vörösbegy

  

A Duna él, és csodálatos ...



Köszönetnyilvánítás

Kedves Olvasók,

Az elmúlt 5 napban, amióta a blog üzemel, 195 találatot kapott. Szeretném ezt megköszönni Nektek.

Jól esik megosztani az élményeket, örömöket, képeket, írni arról, hol és hogyan készültek.

Nagyon sok tervem van a jövőre nézve. Témákra szeretnék specializálódni, minden természetjárás vagy bármilyen fotózás alkalmával konkrétabb dolgokra rámenni, s azt körbejárni. Lehet ez egy-egy faj, vagy téma alaposabb megfotózása, megfigyelése.

Szeretnék majd írni a madárfajokról melyeket láttam, pár személyes gondolattal megfűszerezni az adott állat vagy növény, vagy tájegység bemutatását, vagy -amennyire tehetségem engedi- fotós szempontból kielemezni egy-egy fotótéma jellemzőit. Persze csak a magam szintjén, mert nem érzem magam tanítónak semmiképpen sem.

Felfedeztem két helyet, melyet a jövő évben havi egy, vagy még sűrűbb rendszerességgel szeretnék bejárni, hajnali, vagy késő esti időszakban is, amikor más arcát mutatja. Mert nappal, bárki fotózhat, de a speciális napszakok érdekesebbek. (Pirkadat, napfelkelte, naplemente, kékóra)

Csak ezekhez fel kell kelni korán, vagy nem szabad hazamenni "idejében" ...

Egy hasznos link: http://jekophoto.eu/tools/twilight-calculator-blue-hour-golden-hour/index.php

 



Köszönöm az érdeklődést.

Mozgatórugók

Valamikor, még az előző évszázadban, sőt évezredben, 1989 őszén kerültem kapcsolatba a madarászattal. Tagja lettem a Magyar Madártani Egyesületnek, és életemet, érdeklődésemet erősen meghatározó élményekben volt részem. Madarász suli, egyesületi diavetítések a Nemzeti Múzeum előadótermében, gyűrűző tábor, barátokkal, madarászokkal sok-sok madarászat, kirándulás.

Volt egy távcsövem, egy monokulár, már a márkájára sem emlékszem, nagyon kis kezdetleges eszköz volt, de mindig lázba hozott, amikor megjelent a kis körben, valami madár. Vettem a Pettersson madárhatározót, meg a terepszínű gatyát, és útrakeltem ... Aztán lett egy 8x30-as rendes távcsövem, és szóval madarász lettem. Nem olyan aki elkapja, és eladja, hanem aki megfigyeli, és örül neki.

Szerettem volna megörökíteni amit látok, és egyszer- hatalmas ajándékként - kaptam egy Zenit fotopuskát, és fotóztam vele (inkább hagyjuk a képeim minőségét) egy Vizirigót a Pilisben ... Döbbenetes volt az az eszköz. 300mm. Fel sem fogtam akkor még. Nem tanultam meg igazán használni. Maradt a madarászat, a gépet eladtam.

 

2003-ban lett először digitális gépem, egy kis Canon PowerShot A520 személyében, aminek nagyon sokat köszönhetek. Volt később egy A570 IS típusú is, ami igen sok lehetőséget nyújtott egy kis variálgatásra az értékekkel, módokkal. (Av, Tv, Manual, Macro, hosszabb expók, és egyéb finomságok)

 

 

 

Eljött az ideje, hogy az ember, ha már fotózgat, szeretne egy kis igazi DOF-ot, szeretne B záridőt, és esetleg, az optimum és funkciók alapján szétválasztott objektíveket (nagylátószög, teleobjektív, makró objektív), és elkezdtem nagyon spórolni, túlórázni, míg nem sikerült vennem egy Olympus E-510 + 14-42 mm + 40-150 mm double kitet. Ezt a szettet tovább bővítettem egy Zuiko 35mm makró, és egy Zuiko 9-18 mm nagylátószögű objektívvel, és egy Metz vakuval. 2008 januárjától 2012 májusáig szolgált.

 

 

 

Elfáradt az Olympus, szerettem volna kicsit gyorsabb (követő) AF-et, kicsit gyorsabb, és precízebb gépet kisebb zajjal, magasabb ISO-val, és a 4:3-ról a 3:2-ed felé fordultam. A szorzó is nem 2x-es, hanem végre 1.5x-ös volt, ugyanannyi MPx-en. És ennek nagyon örültem. Így 2012 májusától, az 5 éve épített, teljes Olympus set-et eladva, végre egy Nikon D90-et használok.

 

 



 

 

Mind a mai napig ez jelenti a kikapcsolódást számomra, az egész heti IT munka után.

Fotózás - természetjárás.

Ezért szól erről ez a blog.







Első bejegyzés

Kedves Olvasó,

Köszöntelek blogomban, remélem, szép képeket, érdekes írásokat, és információkat láthatsz, olvashatsz majd itt. Ez a napló nem csak fotózásról szól. Igazából ötvözete a fényképek közzétételének, és a személyes gondolatok elmondásának. Találhatsz majd benne képeket, kimondottan a fotók publikálása céljából, de olvashatsz élményeimről is, melyeket természetjárás, fotózás közben szereztem.

Honlapomon (http://www.bodo-foto.hu) 2011-2012 közötti képeket találsz, témánként legfeljebb 30 fotó erejéig. Itt nem célom senkit ezekkel "fárasztani". Sokkal inkább beszélgetni Veled. Elmesélni a tapasztalatokat fotózásról, természetjárásról, képeken, rövid jegyzeteken keresztül.

Nem akarok versenyezni senkivel, nem fogok már FaceBook-on "800 képet kirakni / nap", csak hogy rólam is beszéljenek. Magamnak fotózom, csakis a magam örömére, s azokéra, akik idelátogatnak.

Bízom benne, hogy örömet tudok szerzni ezzel, és kialakulhatnak párbeszédek, egy-egy levélváltás, akár személyes találkozás formájában azokkal, akiket ugyanúgy megérint egy madár fotózása, mint egy tárgy bevilágítása a tárgysátorban ...

Januártól indul igazán a blog, alkalmanként 3-5 fotóval minden eseményről, melyet érdekesnek ítélek, s rövid írásban fogom elmesélni neked, hogy mi volt csodálatos és örömteli számomra a múltkor ...

Üdvözlettel: Bodó Richárd