Igen régen jelentkeztem, talán három hét is eltelt már. Még a karácsonyi ünnepek előtt feldolgoztam a képeket, megírtam a blogokat, hogy 20-a után már csak az ünnepekre figyelhessek. Készültek új fotók, melyekkel most végeztem, es szépen sorban blogbejegyzések részévé válnak ... Még a karácsony és az új esztendő között ellátogattam egy-két jó helyre ... Régen jártam már a Merzsén, így furdalt már a kíváncsiság, vajon így télen mit láthatok arrafelé ?! Gondoltam egy merészet, s egy viszonylag szép napon kilátogattam egyedül. Elhatároztam, hogy a belvizes területet, és a hátsó, szántóföldes réteket is körbejárom, alaposan szétnézve ott. Jól eső meglepetések vártak aznap, melyeket jó szívvel örömmel osztok meg most itt.
Az első meglepetés ! Vadászújságba illő vadászlest építettek
Közelebb érve, igen magas, csak kár, hogy messze van a víztől ...
Egész nagy belvíz áll a régi madárlesnél.
Vajon kitart nyárig ? Fészkelnek majd cankók itt, mint régen ?!
A reggeli nap fényében elmélkedve eszembe jutott, mennyi szép és tartalmas élményt kaptam már ezen a helyen, s mennyi mindent megtaláltam itt. Nézve a vizet, akkor és ott mindenképpen elégedett embernek érezhettem magam. Óvatosan lemászva a vadászlesből - mert hogy a lépcsőfokok igen keskenyek - az erdő felé vettem az irányt. Mostanában üresek az erdők. Még az alap fajok is oly sokszor elülnek csendben. Azért voltak találkozások, szép pillanatok, a jól ismert erdei csapásokon ...
Megfogott a háttere ...
Épp, hogy jutott elég fény, erre a szép kis Citromsármányra
Mohaágy, csillogás ...
Bokeh, a vízcseppes bokron
Nonfiguratív rajzba bújtak a kis piros falatok ...
Mint írtam, csendes volt az erdő. Kevés képpel. de annál több jó érzéssel slattyogtam vissza az autóhoz, hogy aztán átmehessek a második felvonásra, mely a repülőtér környékén játszódott. Már nagyjából tudom az utat, így szépen lassan, nagyon nyugodtan csorogtam át Ecser felől a Merzse másik bejáratához, ahol inkább a szabad terek, a vadak, ragadozók otthonát találjuk. Itt aztán rengeteg izgalmas mozzanat történt. Órákig nézelődtem, csavarogtam a végtelen tájon, miközben a fejem felett repültek el, a le és felszálló hatalmas utasszállító repülőgépek ...
Ecser felől érkezve, ez a ragadozó fogadott gyanakvón
Alig 50-100 méterrel arrébb, egy másik körözött. Láthatóan nem örült nekem
Két őz érkezett, akiket nagy izgalommal figyeltem 200 méterről !
Ez a hölgy végtelen szabadsággal lovagolta át többször a tájat
Ékszerek ...
Egy ragadozómadár cserkelése közben lapult a fűben, s ijedt meg ez a nyúl
Eltelve rengeteg élménnyel, a végtelen szabad tér kellős közepén, lapozgattam a gépen a fotókat, átgondolva meg annyiszor e csodás napot. Nem volt kedvem elindulni, de éhségem visszaszólított a városba. Megint, és megint, újra és újra ajándékokkal borított el a Merzse. Minden évszakban ajánlott, csodás szépségű, gazdag élőhely, a felszálló, hangos repülőgépek ellenére is. Mert élni akar.
Hamar eljött a naplemente, kiszaladtam a Dunapartra
Kárókatona távozott a Népsziget felett
Színjátékba temetkezett a napfény
Nem tudok okos végszót írni, a Merzsét látni kell.