Teljesen rákattantam a Dunára. Beleszerettem. Mindezekhez hozzá adódik még, hogy a téli vízimadarak is nagyon érdekelnek, emiatt mostanában csupa ilyesmivel fogok untatni mindenkit, aki megteszi, hogy elolvassa a fotókkal illusztrált agymenéseimet. Ezúttal, mint új évi első mozzanat, feleségemmel mentünk ki a Váci Duna partra, mert egy kedves madarász ismerősöm javasolta azt a szakaszt. Nem csalódtunk. Egyrészt jó séta volt, másrészt pedig nagy örömöt hozott. Mert hogy én még soha nem láttam Nagy bukót, de ez úttal, mint új évi első új faj, a szemünk elé kerülhetett. Második helyszínünk a közeli Váci tanösvény volt, de erről majd a következő blogbejegyzésben. Maradjunk most a váci Duna partnál, mert bőven lehet mesélni róla ... ( a blogban több tájfotó telefonnal készült, majd jelzem, de a 16:9-es képarányból is jól érzékelhető) Azokat a képeket kicsiny feleségem követte el.
A hőn áhított Nagy bukó
Míg én madaraztam, feleségem tájfotózott. Elfogult vagyok. (telefon)
Végre valami télféle ... (telefon)
Nekem tetszik ez a vízpart
Persze azért érkeztek a madarak is. Kormorán repült a víz felett
Aztán egyszer csak észre vettem azt a furcsa fejformát
És igyekvőn, de fegyelmezetten elindultam felé
Egészen jól tolerált ...
Eddig. Majd nagy taposásba kezdett, nekilódult ...
hogy aztán elegáns mozdulatokkal, pillanatok alatt biztonságba távolodjon
Nagy bukó. Téli vízimadár, valami más, valami új. Valljuk be, sehol nincs lepapírozva, hogy mit hol láthatunk, csak vannak olyan "tipikus élőhelyek", melyek az adott fajra jellemzőek, és mehet, loholhat az ember a fajok után, melyekre szemet vetett. Izgalom, és csodás öröm, amikor közeledünk a madár felé ... Kattintás, öt lépés, kattintás, öt lépés. Én ezt az elvet vallom, így cserkelek. Ha nagyon elkap a gépszíj, akkor sorozatra állok, és AF-C-re, ha esetleg lelépne a fürgébb faj, akkor is meglegyen ... Ennek a Nagy bukónak, igazán örültem. Élveztem megközelítésének minden pillanatát.
Tovább csámborogva a parton, megérkezett a Viharsirály
Ködben, és messze volt ez a Kormorán
Vadásztam a felém repülő madarakra, ő a végén a szemembe nézett
Izgalmas világ ez, a Duna pedig egyre jobban a szívemhez nő, az elmúlt egy-két évben. A sirályok hangja a tengert idézi számomra, ahogyan ezt írtam már egy másik bejegyzésemben is. Nagy sétát tettünk, mert minden új év első napján kimegyünk együtt a természetbe. Hideg volt, fény annál kevesebb, csípős idő, ködös táj, de nagyon élveztük a sétát mégis.
Nem ért véget a nap, mert hazafelé haladva a Váci tanösvény felé vettük az irányt ...
Nem ért véget a nap, mert hazafelé haladva a Váci tanösvény felé vettük az irányt ...