Kanalas récék a Merzsén

Legutóbbi szombatomon, egyéb munkálatok mellett fotózni is voltam a Merzsén. Beugrottam a madárleshez, hogy körülnézzek mi van az ottani vízeken ?! Láthattam megszámlálhatatlanul sk szárcsát, egy barna rétihéja párt, amint nászrepülésüket tartották, egy pár nagy kócsagot, és meglepetésmre több pár kanalas récét is. Hatalmas a belvíz, maga a madárles is vízben áll, így megközelíteni nem tudtam a Kanalas récéket, de a lesből azért fotózhattam őket, úgy 200 méterről. Ezzel párhuzamosan zajlott ott egy kisebb madárgyűrűzés is, de egymást, az okos időzítésnek köszönhetően nem zavartuk. Mikor a csoport odaért, én a Merzse másik oldalára húzódtam át. Miután átverekedtem magam a mocsáron, felmentem a magaslesbe, és nagyon kellemes látvány tárult elém. Ezekből a képekből válogattam össze most párat. Barangolásom során nyulat és őzet is láttam messziről, de őket fotózni ezúttal nem sikerült. Az ürgék még nem bújtak elő. Az erdők szélén, a füves területeken igen sok zöld küllővel találkoztam, de akkor éppen vezettem, így nem fotóztam őket. A kisebb énekesek, úgy mint a cigány csaláncsúcs, lassan kezdenek visszaszállingózni erre a szezonra. Izgalmas lesz a Merzse idén is.

 Kanalas réce (igen nagy crop, kb 70%)

 A madárvárta

Vízben áll minden

 Lassan-lassan párba állnak

 A mocsár déli részére húzódnak

 Távolabb a szárcsák zajos hadától

Barna rétihéja kecses röpte

Úgy gondolom, hogy közelítőleg 2-3 héten belül, 30-40 madárfaj tekinthető meg a tanösvényen, a mocsárnál, és a környező erdőfoltokban. Nagyon gazdag terület ez, a nagyváros peremén. Meglepetés fajokat is tartogat -e táj, sőt még vadakkal is összefuthatunk a vetések környékén. Kényelmesen bejárható a környék, érdemes több órát barangolni nagy figyelemmel. Hamarosan szól majd a kakukk is, de rengeteg más madárfaj, kétéltűek, és lepkék, rovarfajok is megfigyelhetők lesznek,

Becsüljük és óvjuk meg e lenyűgöző helyet !

Nyárvége a Merzsén

Az előző blogbejegyzésben tettem utalást, hogy az augusztus 20-ai szombat nem ért véget a Naplás tónál, mert tovább mentünk a Merzse mocsárra. Meg is érkeztünk, még viszonylag reggel, és körbe is néztünk a kerítések mellett. Ürgék után kutattunk, akik csak egy-két példány személyében mutatkoztak, nagyon félszegen, míg ki nem szálltunk az autóból, hogy közelebb juthassunk. Mikor eltűntek, csak a pet-palackok, a Mc Donald's-os szemét, a csikkek és az ürgelyukba bedobott Coca Cola-s alumínium doboztető maradt nekünk. Érdekelne, hogy ki az az állat, aki ilyeneket hagy ott ?! Talán a repülőgépeket figyelők ? Vagy fotós kollégák ? Csikktenger az ürgemező. Nem erőltettük az ürgéket, úgyis más tervünk volt az napra. Elindultunk a jól bevált útvonalon, ahogy tettük ezt már sok esetben. Ez az élőhely sokfélesége, változatossága és meglepetései lévén, az egyik kedvenc fotós célhelyem. Amint elindultunk, máris jöttek az izgalmas témák ...

Végszóra a szezonban elcsíptem egy Búbos bankát

 Fiatal Vörös vércse tekereg errefelé

 Izgatott Cigány csaláncsúcs röppen

 Szürke légykapó várakozik ...

 De érdemes a lábunk elé is nézni ...

Az ürgékből most ennyi jutott, és a riasztó hangok

 20-25 perc csendben várakozás után, erre bukkantam

 Fiatal Vörös vércse figyelte környezetét

 Egy másik pedig fentről kémlelte a tájat

A dűlőutakon haladva a magasles irányába, már sok-sok alkalommal láttam elröppenni bankát, sőt egy erdős rész szegletében még bogarászását is megfigyelhettem. Tavaly, ugyanitt hívóhangjával az őrületbe kergetett. Igyekeztem becserkelni, követtem száz métereken át, az erdő egyik végétől a másikig. Ugyanezt játszotta velem egy másik, teljesen más helyen. Az odút nem sikerült megtalálnom, csak ment a hup-hup-hup rendületlenül. Idén viszont megtört a jég. A dűlőút melleti egyik réten, közel a kerítésekhez megpillantottam egyet a cserje tetején. Ki sem szálltam az autóból, nehogy elriasszam. Mire fókuszt fogott a gép, már röppent is fel. Az a fotó látható a blog elején. Mikor félig lenyomtam a gombot, még ült. Aztán csippanás, expó, de a rögzített képen már repült. Szerencsére elcsíptem, de sajnos a kép baloldalán volt a madár, arra nézve, ezért nem lehetett jót vágni, hiába DX ... Ez után megpillantottam még további 4 madarat. Elképzelhető, hogy az egész fészekalj együtt volt még, és testvéreket fotóztam. Sajnos a többit már csak a drótkerítésen ülve tudtam megörökíteni, de így is nagyon örülök a fotóknak.

 A nagy örömöt a mező fürkészésével vezettem le

 ... és találtam további témákat

Miközben az autó szélvédőjén ő utazott velünk ...

Az autót leparkolva gyalog közeledtünk a következő helyszínre, ami az új magasles és környéke. Érdemes ott is körülnézni, figyelni a magas füvet, és mindent, ami mozog. Került már a vállunkra itt imádkozó sáska, pár évekkel ezt megelőzően. Tele van a fű makrótémával. Mindig kérdés bennem, hogy mekkora a belvíz a les előtt. Tavaly és idén, a bőséges esőzés miatt, egész impozáns belvíz alakult ki, és az új magasles megépülésével, nagyon szép hellyé vált a Merzse ezen része. Irány a torony, körbe is néztünk a tetejéről ...

Kilátás a magaslesről (Kamera: Huawei Ascend P7)

 Nagy kiterjedésű idén a belvíz

 Szeretem az ilyen sűrű, nádas helyeket

 Hattyúval itt, még nem találkoztam soha

 Atalanta lepke

 Alig nyitotta szárnyait

 Új vendég érkezett

 a Színjátszó lepke személyében

... amikor másképp esik rá a fény ...

Miután kigyönyörködtük magunkat, a vízen messze lévő fajokban, úgy mint szárcsák, kis vöcskök, hattyúk, tőkés récék, és hátul a legvégen a dzsindzsásban valami izé, s miután a magasles tövében kilepkéztük magunkat, vissza indultunk a kifutópályához. Láttam én ott már őzeket is, mindig van valami izgalmas. Most is bogarásztunk a fűben, nézelődtünk, és érdekes dologra figyeltem fel, az egyetlen magányos fán ...

 Vadvilág és technológia. Kényszerházasság.

Emblematikus eleme ez a tájnak

 A magas kopár fán, annak is a jobb felső részén, egyetlen fiatal Gyurgyalag

És még mindig virágzik ... 

Acsarkodva gyakorolták a repülést a vércsék 

 Szitakötők mindenütt

 Rozsdás csaláncsúcs tojó

 Közelebb engedett kissé

 A legvégén, a kijáratnál, ez a csodálatos és fiatal Vörös vércse búcsúzott tőlünk

Vajon mennyire ismételném magam azzal, hogy megint nagyot gurított a hely, és szebbnél szebb, érdekes témákkal kényeztetett minket ? Mit lehet tenni, ha egyszer ez az igazság :-) Talán lesz egy olyan év, amikor minden hónapban egyszer kijövök ... Komoly kutatás lenne ez, alapos fajmegfigyeléssel, dokumentálással. Mindenképp érdemes erre ez a vidék.

Merzse körbejárva

Igen régen jelentkeztem, talán három hét is eltelt már. Még a karácsonyi ünnepek előtt feldolgoztam a képeket, megírtam a blogokat, hogy 20-a után már csak az ünnepekre figyelhessek. Készültek új fotók, melyekkel most végeztem, es szépen sorban blogbejegyzések részévé válnak ... Még a karácsony és az új esztendő között ellátogattam egy-két jó helyre ... Régen jártam már a Merzsén, így furdalt már a kíváncsiság, vajon így télen mit láthatok arrafelé ?! Gondoltam egy merészet, s egy viszonylag szép napon kilátogattam egyedül. Elhatároztam, hogy a belvizes területet, és a hátsó, szántóföldes réteket is körbejárom, alaposan szétnézve ott. Jól eső meglepetések vártak aznap, melyeket jó szívvel örömmel osztok meg most itt. 

Az első meglepetés ! Vadászújságba illő vadászlest építettek

 Közelebb érve, igen magas, csak kár, hogy messze van a víztől ...

 Egész nagy belvíz áll a régi madárlesnél. 

 Vajon kitart nyárig ? Fészkelnek majd cankók itt, mint régen ?!

A reggeli nap fényében elmélkedve eszembe jutott, mennyi szép és tartalmas élményt kaptam már ezen a helyen, s mennyi mindent megtaláltam itt. Nézve a vizet, akkor és ott mindenképpen elégedett embernek érezhettem magam. Óvatosan lemászva a vadászlesből - mert hogy a lépcsőfokok igen keskenyek - az erdő felé vettem az irányt. Mostanában üresek az erdők. Még az alap fajok is oly sokszor elülnek csendben. Azért voltak találkozások, szép pillanatok, a jól ismert erdei csapásokon ...

 Megfogott a háttere ...

 Épp, hogy jutott elég fény, erre a szép kis Citromsármányra

 Mohaágy, csillogás ...

 Bokeh, a vízcseppes bokron

Nonfiguratív rajzba bújtak a kis piros falatok ...

Mint írtam, csendes volt az erdő. Kevés képpel. de annál több jó érzéssel slattyogtam vissza az autóhoz, hogy aztán átmehessek a második felvonásra, mely a repülőtér környékén játszódott. Már nagyjából tudom az utat, így szépen lassan, nagyon nyugodtan csorogtam át Ecser felől a Merzse másik bejáratához, ahol inkább a szabad terek, a vadak, ragadozók otthonát találjuk. Itt aztán rengeteg izgalmas mozzanat történt. Órákig nézelődtem, csavarogtam a végtelen tájon, miközben a fejem felett repültek el, a le és felszálló hatalmas utasszállító repülőgépek ...

 Ecser felől érkezve, ez a ragadozó fogadott gyanakvón

 Alig 50-100 méterrel arrébb, egy másik körözött. Láthatóan nem örült nekem

 Két őz érkezett, akiket nagy izgalommal figyeltem 200 méterről !

 Ez a hölgy végtelen szabadsággal lovagolta át többször a tájat

 Ékszerek ...

 Egy ragadozómadár cserkelése közben lapult a fűben, s ijedt meg ez a nyúl

Eltelve rengeteg élménnyel, a végtelen szabad tér kellős közepén, lapozgattam a gépen a fotókat, átgondolva meg annyiszor e csodás napot. Nem volt kedvem elindulni, de éhségem visszaszólított a városba. Megint, és megint, újra és újra ajándékokkal borított el a Merzse. Minden évszakban ajánlott, csodás szépségű, gazdag élőhely, a felszálló, hangos repülőgépek ellenére is. Mert élni akar.

 Hamar eljött a naplemente, kiszaladtam a Dunapartra

 Kárókatona távozott a Népsziget felett

Színjátékba temetkezett a napfény

Nem tudok okos végszót írni, a Merzsét látni kell.