Szilas-patak

Valahol a Facebook-on, vagy egy e-mailben, beesett a hír, hogy lelkes természetvédők harcolnak azért, hogy a Szilas-patak melletti területen, semmilyen, a környezetet érintő változást, építkezést ne végezzenek. A cikk bemutatta a területet, ritka, és különleges állatvilágát. Olyan kíváncsi lettem, hogy fotós társamnak szóltam, volna ez a hely, nézzük meg, nagyon jókat olvastam róla. A cikk elolvasása után, ő is kíváncsi lett. Szeptember 9-én szombaton elautóztunk a Pólus centerhez, melynek közvetlen közelében meg is találtuk a bejáratot. Első ránézésre semmi extra nincs, ha csak az nem, hogy a gyönyörű patakba valamilyen állat, beborított egy gurulós, fém bevásárlókocsit. Ezt a látványt percekig nem tudtam feldolgozni. Átmenve a hídon balra indultunk el, keresvén az állítólagos kis tavat, melyet a patak táplál. Mint utólag kiderült, nem voltunk messze tőle, de a helybéliek is egymásnak ellentmondó útbaigazításokat tudtak csak adni ... Így elcsavarogtunk, amerre az orrunk vitt. Pár kép segítségével szeretném bemutatni a helyet, amit ez úttal nem tudtunk alaposan feltérképezni. 

Gazdag a növényzet a patak közvetlen közelében

 Ez volna a bejárat

1 km-re balra van a Szilas-tó 

 Igen ritka halfajok egyes példányait még ma is láthatjuk e vízben

 Meztelen csiga, keresztbe az úton

 A patak, sok szép vadvirágot éltet

 Itt már a bejárattól jobbra ismerkedtünk e hellyel ..

 ... nemes egyszerűséggel ...

 Kisétáltunk a földekre, izgalmasabb madár és esetleg vad fajokat kutatva

 Szórt ellenfényben ... (Huawei P9)

 A reggeli fények megadták a hangulatot

 Borulni kezdett az ég (Huawei P9)

 Elmentek a fények

 Vadvirág tanulmány ...

 Reggeli harmat

 Még mindig küzd a napraforgó ...

 Körbe néztünk, nyulakat kerestünk

 Egerész ölyvet találtunk

 2 km-re a Pólus centertől ...

 Érdemes olykor-olykor lenézni

 Így észrevehetjük a szeptemberi pipacsot !!!

 Kultúrnövény és az erdő

Elmentek a fények, de jó volt újra fotózni

Nem voltunk messze a tótól ... 900 méter a távolság

Érdemes venni a fáradtságot, és kicsit rákeresni a Szilas patak, Szilas-tó kifejezésekre, és elolvasni a cikkeket. Igen komoly élővilággal rendelkezik ez a hely. Hüllők, rovarok, lepkék, madarak, halak (úgy mint a naphal), rengeteg ritka vadvirág ...

Ezt a helyet óvni és becsülni kell. Végtelen érték, az M3-as autópálya szomszédságában.

Kána-tó húsz percben

Amikor csak kevés időm van, egyedül, vagy fotóstársammal kinézek a Kána tóhoz. Ez -mint írtam már, de sosem baj ismételni - egy egyszerű kis duzzasztott tocsogó, a régi 70-es út mellett, Budapest határában, a puccos SportMax mellett. Vizét a Kőérberki-patak hozza, s teszik ügyes kezek horgásztóvá azt. Itt ezen a kis mesterséges "tavon" kialakult egy sajátságos ökoszisztéma, melyet megismerni több mint érdekes. Olyan kis szakadtnak és értéktelennek tűnik, de érdemes, kicsit a felszín alá / mögé  nézni. Nem voltak szép fényeink, mikor ezek a képek készültek, de ami menthető volt, megmutatom itt, és most. Szeretek itt mászkálni. Télen ragadozó madarak is gyakran vadásznak itt. Most, hogy tavasz van, pezseg az élet a szemét között. Sajnálom, mert gyökér az ember, na ! Igazi városi bunkó, mert bedobálja a vízbe a diszperzites vödröt, melyet Vízityúk kerülget ... Mindezek ellenére sok értéket hordoz ez a kis életközösség. Egy rövid, 20 perces látogatás emlékkönyvét lapozhatja fel, aki lejjebb gördít ebben a bejegyzésben.

Csendélet a változó fényekben

 Az idei év első pipacsa

 Egyszerű és gyönyörű vadvirág a tó mellett

 Pihenő

 Tőkésréce tojó, a duzzasztó vízlépcsőjén

 Nem messze tőle a rejtőzködő Vízityúk

 Halászgató Szürke gém

 Hosszan figyeltük

 Röpkép

 Egykedvűen állt odébb a gém

 Barátságos szeglet

 Leszállás

 Vízityúk tűnt fel ismét

Hazaindulás előtt

Az évszakok mindegyikében, napszakok változásában, ellenfényes naplementében egyaránt szép ez a hely. csíz, Ökörszem is él a part menti fákon, csalitosban. Rengeteg makró téma is kínálkozik, a rovarvilág is elég gazdag. Kitartó bóklászással, türelmes keresgélésekkel gyöngyszemekre lelhetünk.

Nekünk, ebben a déli 20 percben ez jutott.

Nyári merzse

Vannak olyan szombatok, amikor is feleségemmel megyek ki a természetbe. Szeretem ezeket az alkalmakat, mert ekkor egész nap együtt vagyunk, jön velem, segít, inspirál, nem nyavajog, ha le kell hasalni a földre. Amikor kiragadja a gépet a kezemből, és csuklóból csinál valahol vagy valamiről egy jobb fotót mint én, akkor szeretem őt a legjobban. Büszke vagyok rá, és szeretem érzékeny szemeit, mert egészen fantasztikusan vesz észre, és lát meg dolgokat olyan helyen, ahol én a gép keresőjét soha az életben nem emelném a szememhez. Ezen a napon a Merzsére mentünk, s annak környékére, többek között bankázni, s persze amit csak találunk. Van ott egy álmunk, amit még nem tudtunk beteljesíteni, de dolgozunk rajta. Vegyes témában fotóztunk, táj, makró, madarak, ami csak jött. Feltérképeztük autóval az egész helyet, úgyhogy most már nem tévedünk el. A nap elején, a nyíltabb területeken kezdtünk, ahol sok ragadozó található, magányos fák, másutt szálerdők, s ez után mentünk a belvizes területek felé. Vegyük sorba, mi is történt ...

Ez a látvány fogadott minket az árok partján

 Hasaltunk a  Kis boglárkalepkéért

 A poszméh csak ritkán támad

Margaréták a réten, gyönyörűséges

 Mindössze 90 fokkal fordultunk jobbra

Átautóztunk a Merzse másik, belvizes, madárvártás területére, ahol is egy hónapja még a végeláthatatlan repcevirágzás sárgájában úszott a táj. Most már termőbe fordult a repce, közöttük még küzdenek a pipacsok, s a táj átfordult a forró nyárba. Sajnálom, hogy a színek ilyen hamar vesznek el, de rohanunk mi is, rohan az élővilág. 

 A madárvártán, szemközt a Nagy kócsag

 Igen sokat küzdöttünk a repülős fotókért

Eközben szemben a táj ...

Nagyon kedvesek a Szárcsa-gyerekek

 De jobb, ha éber az anyukájuk ...

 Idén nagyon lepukkant a madárvárta

 Visszafelé az erdőn

Olyan helyeken, ahol erre mód van, az autót feleségemnek átadva, kocsikázunk kicsit. Ez alatt én jobban tudok figyelni a környezetre, akár fotózhatok is a "jobb egyről", ha úgy adódik, s kicsit pihenek. Átautóztunk oda, ahol reggel kezdtünk, mert bankát nem találtunk igazán közel. Megint ott találtuk magunkat az erdő szélén, ahonnan a szabad füves puszta indul. Hallván a bankát, figyelni kezdtünk. Egy keskeny erdősávnál láttuk is, ahogyan szedeget a földön. Üvegen át, ugye nem lehet fotózni, így kiszálltam lassan. Nem ! Nagyon lassan. lepattant a drága azonnal, csőrében valami puhatestű izével. Ideteszem a képet, de csak mert hogy"megvót" :-) Most már tudjuk, hol táplálkozik, és azt is tudom, hová hordja. Csak kellene egy beülő. Na még talán-talán lesz rá mód, hogy megfigyeljem, lefotózzam, mert ki fogok menni oda, záros határidőn belül, s ha már nem költ, akkor ennie kell. Bízom benne, hogy oda jár vissza majd.

Haladtunk tovább, s észrevettünk egy kisebb utat az erdőben. Ahogy bementünk, füleltük, hová szállhatott a banka, félszemmel észrevettem egy vizslát a látómezőmben. Vizsla. Rendben van, gazdája itt sétáltatja. Újra felnéztem, s láttam, hogy ez azért nagyobb annál. DE HISZEN EZ EGY FIATAL ŐZBAK ! Adrenalin, kézremegés, izé, őőőőő, szóval minden. Jobboldalt bokor, kiszállni nem lehet az autóból, mert azonnal megugrik. Gondoltam. Nekiálltam fotózni az ablakon keresztül, mert szóval ilyen közel, 12-15 méterre még nem voltam tőle. Persze a szélvédő szögben áll, optikailag torzít, de nagyon örülök ennek is. Ahogy kiszálltam, és tettem egy lépést, ez a gyönyörű állat kb. 30 méterre kerül, s láthatatlanná vált. kezem lábam remegett.

 Ez lett a legjobb rossz fotó :-)

 A mező szabadabb részein sem volt nyugodtabb az élet. Bankát kergettem

 Szárba szökkent a kalász

 A pipacs mindenhová befurakszik

 A fotós meg flash-elhet a komplementer színekre

 S mikor hazaindul, s vissza néz még egyszer

Mielőtt kimondja azt felfelé, hogy a lakóhelyéhez viszonylag közel, milyen helyen járhatott ismét.
Na várj csak Merzse, minden titkodat felfedem !