2015. augusztus 30., vasárnap

Nyaralásunk emlékére

Idén augusztusban sikerült kiválasztanunk azt az 5/4 napot, nyaralás időpontjaiként, melyeken szinte egész nap esett az eső. Bár az első nap jó időnk volt, a többin küzdöttünk az esővel. Ott a vízi világban csak hajóval lehet közlekedni, ez valódi, édes elzártságot jelent a világtól a szigeten. A feltűnően nagy vízhozam következtében a hajóba ülés előtt, ki kellett merni a vizet a hajóból, amit a gyerekek nagy odaadással el is végeztek. Négyen nyaraltunk. Feleségem, Kincső, Karolina és én. Élveztük a kertet, a csendet, a jó szomszédokat, és azt a kis mikró-univerzumot, amiben lehettünk. Meg nem mondom, melyik reggelen, de azt tudom, hogy igen korán, 05:30-kor elindultam fotózni. Az ágakon, és mindenen csöpögött a víz, de én azt mondtam, most van a reggel, amikor menni kell. Nagyon gyakran látom, s még gyakrabban hallom, a Jégmadarat, ezért arra különösen figyeltem. Indulásom pillanatában láttam berepülni a lagúnába, s arra is vettem az irányt szándékom szerint, gyalogosan, a vízparti ösvényen, a lagúna mellett. A blogban látható képek, ezen séta során készültek, illetve egy másik alkalommal elkövetett nagyobb szigetkör alkalmával.


Szürke gém röpte


 Kisétáltam a stégre, megnézni, ott van-e most is, a már látott Törpe gém

 Az ösvény melletti kis bokron készülődik az ősz

 Harmatcseppek a trombitavirágon

 A Jégmadár itt üldögélt. A szemközti fűzfa volt a másik beülő.
Megfigyelhettem, hogyan csap a vízbe, és repül vissza, csőrében a kis hallal ...
 
 Visszatértem a kikötőbe. Itt Zöld küllő, és Énekes rigó szokott keresgélni,
de találkoztam már Tőkés réce, és Bütykös hattyú családdal is

 Hangulata van

Vissza érve, a rigókat figyeltem hosszan, ahogy eszegettek a körtefa alatt

 Ilyen érdeklődő volt, ez a medencéből mentett szitakötő. Itt éppen feleségem ujján ül.



Amint adódott egy másik alkalom, hosszabb evezős túrára mentünk a lagúnában, mely a szigetet, a jobb oldali harmadánál szeli ketté. Végighaladtunk itt, majd a sziget, kisebb (levált) harmadát megkerülve értünk vissza újra a csodás bejárathoz, mely a kikötőbe torkollik. Utunk során sikerült a következő fotókat elkészíteni, melyek nagy örömet jelentenek nekem, hangulatuk miatt ...



 Síri csendben csorogtunk a lagúnában

 Mivel függtünk az esőtől, nem választhattuk meg a fényt, a napszakot ...

 Végtelen türelmes volt a Szürke gém.


Miután megkerültük a kisebbik sziget-töredéket, újra találkoztunk a gyönyörű és nagy madárral a túloldalon. Az a fotó az első, ebben a blogban. A nyáron egyéb elfoglaltságaim miatt, nem készült sok fénykép, de nem baj, mert kicsit elegem is volt már azok válogatásából, és digitális előhívásából. Sok dolog történt velünk, ez a bejegyzés kis szelete azoknak. A nyaralás más időszaka is jó volt, összességében semmi panasz !

Ez a hely pedig továbbra is, a szívünk csücske marad ...



1 megjegyzés: