2019-08-20

Környékünk - Nagyegyháza

Ez a blogbejegyzés, bár Nagyegyházáról szól, mégis időrendi sorrendben, kora reggel Óbarok határában mászkálással kezdődött. Szerettem volna reggeli fényekben rápróbálni az őzekre, mert nagyon szépnek, és izgalmas témának találom őket. Most, hogy vidékre költöztünk, már nem kell zarándok utat teljesíteni egy jobb fotós helyszín eléréséhez. Beülök az autóba, és 10-15 percen belül varázslatos helyekre juthatok el. Augusztus 17-én, szombaton igen korán keltem. A reggeli kávés szeánsz után indultam is, a napok óta tervezett helyekre. Ez Óbarok pár kisebb mező jellegű szeglete, illetve a még felfedezetlen Nagyegyháza ... Izgalmas reggel volt. Már régen nem érezhetem ezt a hangulatot, ahogy álmosan haladok reggel célom felé, mellettem fotós felszerelésemmel ... Jó volt egyedül kicsit, jó volt autózni, és várni, lesz-e valami csoda ... Lett, nem is kevés, és nem is kicsi. Szóval a reggeli nulla fényekben kezdtem ...

Itt a réten akkor nem volt senki és semmi

Viszont az egyik murvás úton vele találkozhattam

Utána a nyulas fennsíkra látogattam el ...

Ellenfényben ébredezett a másik tapsifüles

Még gyenge fényekben találkoztam a Vadgerlével.
Róla régi vágyam egy tisztességes fotót készíteni ...

 A visszaúton ilyen leseket építettek a vadászok

Talán beülök majd az egyikbe, ha csak ki nem rúgnak onnan az úrak

Nagyon távol keresgéltek az őzek, a két les között

A közelgő ősz, belecsípett már némelyik levélbe

Megannyi lehetőség vár még rám ...

Visszatértem az esténként sok szépséget takargató rétre

 És megjöttek !!!

 Érdeklődve figyelnek

 Minden mozdulatuk csupa óvatosság

 Nem nagyon tudott megállni a kezem

én ilyen izgalmat még nem élhettem át



Miután a nagy igyekezetben "szépen" elriasztottam minden őzet, elindultam a másik helyszínre, mely hetekkel ezelőtt belopta magát szívembe. Nincs messze, a varázslatos szépségű Nagyegyháza. Jó tíz perc autózás után, megtaláltam a már felfedezett helyet, ahol egy délutánon ilyen kép születhetett:



Egy kukorica tábla mellett álló napraforgóról

amely mellett ilyen látvány bontakozik ... (reggel)

 A nem messze húzódó vezetékek egyikén ült, a fiatal Szalakóta

 Egy reggeliző Vörös vércse társaságában 

Aki pár percenként fordulva hozta zsákmányait



Elkerülve Budapestről, volt egy félelmem, hogy a Gyurgyalag, Szalakóta, Banka lelő helyemet nehezebb lesz felkeresni, mert a Kiskunság messze lesz így egy kissé. Viszont itt ez a félelmem elillant, mert Gyurgyit sok helyen látok, és ez a szalakóta is igen nagy örömöt, izgalmat adott. Lesz itt őrület jövőre :-) Csak győzzem követni !




Felmentem a dombtetőre, feldolgozni a történteket ...
Abban pillanatban ki is szúrtam magamnak a szemközti vidéket !

 Oda vezető utamat, seregélycsapat követte

 Mígnem motoszkálásra lettem figyelmes

Egy banka keresgélt, a szokásos dűlőút porában.
Ahol állattartás zajlik, ott banka is van ...

Hazafelé a házak mellett molnárfecskék gyülekeztek.
Talán már készülődnek elrepülni, a távoli Afrikába ?

Az utolsó képet, már az autóból készítettem, kifelé a műút irányába haladva



Reggel 5-kor keltem, 10-re értem haza. Újra átélhettem a nagy fotózós szombat-érzést.
A Vértesben még nem is jártam, ez csak a Gerecse és vidéke. Mi lesz itt ?!
Les építése folyamatban, szarvasok kezdik barcogásukat a Vértesben is ...

Nem tudom, hogy fogok tudni rohanni az események után, de ez akkor is hatalmas izgalom,
és sok-sok leendő élmény ígérete ...









Környékünk - Mányi horgásztó

Egyik este úgy gondoltam - s javasoltam feleségemnek -, hogy menjünk el most valamilyen vizes területre, had ismerkedjen a kutya az ilyen helyekkel ... Miután a Nagyegyházi Lali-tó totálisan zárt víznek bizonyult, így a Mányi horgásztónál próbáltunk szerencsét. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, pórázon bevihettük a kutyát, a gyönyörűséges horgászvíz területére. Betartva a szabályokat, fegyelmezetten vonultunk a vízparton, és sétáltuk körbe a csodás tavat. Kutyasétáltatás mellett, természetesen figyeltünk az élővilágra, mely izgalmas, sokszínű volt. A tó túloldalán hatalmas meglepetés ért bennünket, de erről később. Lakóhelyünktől szűk tíz perc autózás után, el is értük a vizet ... Az első pillanat, az első látványok is letaglóztak azonnal. Talán idén még összejön egy gyors spiccbotos horgászat is, ezen a vízen ...


 Barátságos és rendezett vízpart

 Hangulatos, jó illatú

Csodás, tiszta vízzel. (Itt elriasztottunk egy cankót sajnos)

 A haramia ... (Dolmányos varjak)

 Lepkékkel is találkoztunk 

 Gerlék is keresték a vizet



Már a bejáratnál mutatott egyfajta érdekes viselkedést a kutyánk, de akkor nem értettük, miért ugatja a nádast, ahol mi az ég világon semmit nem látunk. Morgott, ugatott, aztán nagy nehezen elhívtuk onnan. Ellenben a horgász víz partján, mikor újra ugyanígy viselkedett, megláttuk, és megértettük annak okát. Jelezte, hogy ő bizony egy kígyót lát, és óvakodjunk ! Ettől a kígyótól azonban nem volt mit félünk, mert csak egy egyszerű Vízisikló volt. Viselkedése ennek ellenére érdekes és izgalmas volt, hiszen megfigyelhettük, ahogy táplálkozik. Nem ismertem fel a halat pontosan, de egy olyan 8-10 cm-es keszegféle lehetett. Az imént zsákmányolta a kígyó, és igyekezett elfogyasztani azt.




 Nagy falat lesz az nem ?!

 Háááát, majd nagyra nyitom a számat !

 Látod ?! Menni fog ez !

Ha végre békén hagynál, benyelhetném !

Egy kis videó a nagy zabálásról:
A vízisikló táplálkozása



A sikló megelégelte a fotózást, de azért még levideóztam. Gyorsan igyekezett a nádasba, majd a vékony farokvég is eltűnt a sűrűben ...

A visszaúton sajnos elriasztottunk egy cankót, nem voltam elég figyelmes. Arra elég volt az idő, hogy a fajcsoportot beazonosítsam, és mindösszesen egy fényképre futotta, melyet inkább nem publikálok :-)


Csodás estét töltöttünk a víznél.








Környékünk - Óbarok

Ahogyan időm végre megengedte, összeraktam a fotós felszerelésemet, és egy pár rövid séta után, nyakamba is vettem a megismert területeket. Kutyánkat sétálni, a környező utcákba, a szántóföld szélére, és legközelebbi jó helyre, Óbarokra visszük általában. Több alkalommal is láttunk őzeket a határban, az erdős, rétekkel tarkított mezőgazdasági területeken. Az Óbarok sziklái lábánál található kisebb és nagyobb rétek (általában füves, vagy lucernás) sok szép látnivalót adtak. Eljött az a pillanat is, amikor megfigyelhettünk őzeket, nyulakat. Tudtam, hogy előbb-utóbb összeáll fejemben a térkép, hogy 20 km-es körzetben mit és hol lehet fotózni. Jelentem, alakul. A tájfotókat ezután is telefonnal, míg a természetfotókat DSLR géppel készítem. Ebben a posztban szeretném bemutatni Óbarok természeti tájait, és élővilágát, melyből hetekkel ezelőtt kezdett már ezt-azt megmutatni a vidék.

 A mezőről felnézve ezek a sziklák vigyázzák utunkat

 Kellő kitartással rátalálhatunk a titkos zugokra

 Nem sokkal távolabb pedig erre a lucernaföldre

 Lepkékre is lelhetünk, ha lassítunk kicsit

 Az első őzek egyike ...

 Kedvesen tekintett vissza a kislány

 Próbáltam rácserkelni, de nem sokáig tolerálták

 A távolban az egyik bátor példány sokáig figyelt

 Itt jó szelünk volt, felénk fújt

Aztán kis csavargás után, ő is menekülőre fogta



A terület másik oldalára is ellátogattunk egy másik estén, ahol egy fákkal cserjékkel védett fennsíkra bukkantunk. Ott találkoztunk első alkalommal Mezei nyulakkal, amelyek meg is vártak minket. Szerencsére elég vaksi volt mindkettő, helyén volt az én türelmem, kitartásom is, így készülhetett pár fotó róluk.



 Egészen közel engedett a bak

 A végére egészen megnyugodott, és elálmosodott

 Finomabb "vonásai" vannak a kislánynak

 A fiatal hím őz kíváncsian figyelt a túloldalon

Nem győzött figyelni, vajon kik merik megzavarni a kora esti nyugalmat ?!

Ilyen naplementével zárhattuk az első fotós estét



Tudtam, hogy eljön az én időm, és megnyílik a világ. Miután nagyjából berendezkedtünk új otthonunkban, elérkezett az az este, amikor magammal vittem a fényképezőgépet. Ez a terület nagy kedvenc lesz, feladat, hogy egyre közelebb kerülhessek az állatokhoz ...