2020-05-31

Májusi Apaj

Hosszú ideje nem telhet el úgy év, hogy feleségemmel ne menjünk el Apajra. Hagyomány ez már, de semmi esetre sem rutin. Évről évre hajt minket a kíváncsiság, miként is alakul az a gazdag csodavilág, amivel ott találkozhat a természetkedvelő ember. Úgy érzem, elmondhatjuk, hogy ismerjük már e tájat, tudjuk, hol mire számíthatunk. Korahajnal volt. 03:30-kor keltünk, és insultunk is gyorsan, hogy a napfelkelte már ott érjen bennünket. Sajnos nem volt biztos a fény, csak reménykedhettünk, hogy megnyílik az ég. Azért némely helyzetben volt elég ... Szeretném elmesélni, és megmutatni, milyen élményeket kaptunk azon a napon.



Váratlan meglepetés a Nagy goda

A felkelő nap fényében csodálhattuk a rengeteg vadvirágot ...

A főúton haladva találkoztunk a legelő, ébredező marhákkal

 A tavak felé haladva gyurgyalagokkal találkoztunk

 A helybéliek kialakítottak falat nekik, és annak környékén szedegettek a reggeli fényekben

 Ébredeztek a szalakóták is

 Kíváncsian figyelték az autót

 Fácánkakas kotorászott az árok oldalában

 A marhák pedig egykedvűen tették dolgukat a legelőn

 A villanypásztoron tövisszúró gébics

 és barázdabillegető melegedett az első fényekben.

A szürkemarha impozáns, méltóságteljes állat

A vizek felé vettük az irányt

 Idén szembetűnően sokan vannak ...

 A legkésőbb érkező, és legkorábban elvonuló madarunk a Kis őrgébics

 A vizek környékén mindenütt ott van a szürke gém

Titkok kapuja ...

 Szárazság büntett mindenütt, de itt tartja még magát a víz

A búbos vöcsök gyakori fészkelő errefelé



A terület egy része még le volt zárva, munkálatok is folytak a vizek körül. Elcsavarogtunk a hátsó tavakhoz, mert valami azt súgta: Menj, ismerd meg jobban a hátsó vizeket. Reménykedtünk is abban, hogy a sok halnevelő tó közül, valahol lesz egy sekélyebb, ahol találkozhatunk parti madarakkal ... Hatalmas élmény volt megtalálni a nádas rejtekében a leengedett vizet.



Itt, és beljebb csodákra találtunk

 A pár centi mély vizben bóklászó Gólyatöcsre

 "apraja, nagyja"

Kerestük helyünket, a jó fotós pozíciókat

Soha nem fotózhattam még Nagy godát

 Közben érkeztek a fekete gólyák

 Kanalas gémek

 és a Nagy kócsagok

 Találkoztunk Barátrécével is, ilyen fényekben :-)

 A madárlesnél pihent meg, 

a szinte állandóan repülő füstifecske

 Kicsinyeiket vezették a Nyári ludak

 Közelre engedett minket a Barázdabillegető

 Megjelentek a cankók is a sekély vízeken

 A lúdnak sürgős dolga akadt ...

 A bíbic szorgalmasan keresgélt a fűben

 Kifelé jövet összefutottunk a Kuvikkal

 A Rozsdás csaláncsúcs hagyott időt fotózni,

 még a villanypásztorra átröppenve is engedett néhány képet

Összefutottunk újra a Kis őrgébiccsel




Apaj másik részén inkább a Gyurgyalagok, bankák, sárgarigók, szalakóták, gólyák, vadgerlék mozognak. Izgalmas volt, mikor a fent felsorolt fajok, kakukkal kiegészítve, szinte 1 km2-es területen egyszerre képviseltették magukat. Nem is tudtam hirtelen, hogy merre menjek, melyik fajt preferáljam. A gyurgyalagos falnál egy kolléga fotózott lessátorban, ott nem akartam zavarni, így igazán jó gyurgyalagos fotók nem is nagyon születtek. Megnéztük inkább a környező nyílt területeket, ahol őzet és nyulakat zavartunk meg. Fülemnek csodálatos koncertet adott a huppogó banka, fejünk felet gyurgyalag sokaság prittyegett, a távolban vadgerle turukkolt, kakukkszó hallatszott, és a sárgarigók csodás éneke szólt. Számomra ezen hangok együttese, hatalmas élmény, teli jó izgalommal. Meg is indultam felkutatni a madarakat.





Megpihenő Gyurgyalag

Mérleghinta.

 Távolról figyelt az őz, majd elszelelt

 Bementem érte az akácosba, de csak az úton fotózhattam a vadgerlét

 Lesz még ennél szebb kakukk fotó

 Fehér gólya kereste táplálékát a magas fűben

 Nem különben a Barna rétihéja is ...

 Kevés fényben is gyönyörű a "gyurgyi"

 "Kisebb súrlódás" :-)

 "Megjöttem, kicsim !"

A banka is végig ott huppogott, aztán megtaláltuk, szokásosan a földön keresgélve



A közeli akácos szélén üldögéltek a Szalakóták, hol ketten, hol pár kört leírva a mező felett. Nem sikerült értékelhető képet készíteni róluk, mert még az autót sem nagyon tűrték, nem hogy azt, amikor kiszáll az ember az ágyúcsővel. Lefotóztam viszont a szememmel, az akác szélén hintárzó szalakóta párt. Ez az élmény nem kerülhetett be a blogba, de a szívemben hazahoztam magammal.


Apaj csodás, kegyes és bőkezű. Egy párórás csavargás során, engedékenyen ad bepillantást, a Kiskunság élővilágába.


Idén is nagy élmény volt ellátogatni oda.