2015-04-20

Tavaszi Apaj

Akkor tehát, ahogy ígértem, jöjjön a blogbejegyzés Apajról, a vízimadarak, és Kiskunság élővilágáról, képekben. Április 11-én indultunk útnak, hajnali 04:00-ás találkozással, hogy elérjük a csodaszép napfelkeltét, lehetőleg megtalálva egy fel nem töltött tavat, és az ébredő vízimadarakat. A jól ismert bejárat felé haladva, elhagyva Bugyi falu határát, az onnan kifelé vezető úton korom sötétben kerülgettük a Mezei nyulakat és a Fácánokat a műúton, majd beértünk a területre, egészen a madárvártáig. Igen sok kisebb tó van a környéken, melyeket előző nap nem mértünk fel, így csak sötétben tapogatóztunk, hogy vajon melyik partja lesz alkalmas parti madarak megfigyelésére. Megjelentek az első fények, és úgy döntöttünk, hogy napfelkeltét fotózunk első körben, s utána felkutatjuk a vízpartokat. Fel is mentünk, a táj emblematikus részét és egységét jelentő madárvártára. Így kezdődött ez a szombat, s képekben folytatom is a történetet. Van miről mesélnem ...


 A torony messzebbről ...

 Üdvözöltük a nap első sugarait

 Ezerszínű hajnal

És az első réce sziluett a toronyból


Miután kigyönyörködtük magunkat az első fényekben, a lilától narancsig változó színekben, úgy döntöttünk, keresünk olyan tavat, melyet nem töltöttek fel, hátha összefutunk parti madarakkal. Rengeteg ötletünk volt, hogy hol találjuk még őket - például a terület elején lévő belvizekben - de előbb a tocsogókat kezdtük nagyon gyorsan közbejárni, mert akkorra már komoly élet, és hangzavar volt a vízen, annak partján, s a levegőben is. Nem volt sok időnk, az erős fényekig. Minden olyan hamar végbe megy reggel, s gyakorlatilag 07:00 órára elmennek az igazi hajnali fények ... Meg is találtuk az első sárdagasztót.



 Ahol is Kis lile fogadott minket

 Sztyeppi sirály a szomszédos gáton

 és küzdöttünk a cankókkal a közelkerülésért

 A legkisebb mozdulatra is körberepülték a partszakaszt, leszállva a túloldalon

Pajzsos cankók, a fiatal Danka sirály társaságában

 Minden mozdulásunkra menekültek, nagy kört leírva

Volt idő megfigyelni őket, csak kár, hogy messziről ...


Igaza lett Balics Gábor fotós kollégának, aki azt mondta, hogy nagy fotózás előtt érdemes előző nap kijönni, és körbenézni, mit hol találunk. Erre viszont nem volt lehetőségünk, többek között azért sem, mert az itatós madárlessel is törődni kell. Szombaton kora délután vége a dalnak, máskor nincs idő arra, pedig a madárles gondozásának is bele kell férnie a hétvégébe. Szóval, eléggé ad-hoc jellegű volt ez a hajnali vízimadarazás, de így is csodás élmény volt akár csak létezni is, a vizek körül.


Előjött a nap, visszaindultunk a belvizekhez, a Barázdabillegetők mellett

 Érdemes volt. Ellenfényben a Nagy kócsag

 Méltósággal lépkedve békászott a Fehér gólya

 Nagy kócsag igazgatta ruháját a fényben

Mind ez, bőven napfelkelte után. Ezt teszi az ellenfény



Alig látható Búbos pacsirtákon kívül, más madárra nem leltünk az út menti belvizterületen, így megint Apaj belső területe felé vettük az irányt. Egyik végétől, a másikig. Ez az útvonal, becslésem szerint három km lehet, mely során Szürke marhákkal, Racka juhokkal, Bivallyal találkozhat az ember, a villanypásztorral mindkét oldalról vigyázott, út oldalain. Itt bármi megtörténhet, fotóztam az út másik végén Szalakótát is, tavaly. Most is csak haladtunk előre, egyik végből a másik irányába.



 Első érdekesség a Fácán volt a barázdákban

 Ezt a Füsti fecskét, az autóból kihajolva fotózhattuk

 Az egyik faoszlopon újra pózolt a Barázdabillegető

 Nem sokkal később, Cigány csaláncsúcs énekére figyeltem fel


 Tovább haladva igen sokáig figyelhettük jobbra ezt az Őzet

 Az út menti fákon mindig találunk Sordélyt

 Ismét jobbra, Mezei nyúl mosakodott idegesen

 Nem sokáig bírta, meg is iramodott

 Hát érdekes felépítésű állat, az biztos (a család kutyanyúlnak nevezi)

 Átérve a baloldalunkra, megnyugodott, pihegve kémlelte a mezőt

 Kaptuk is jobbra megint a fejünket, a Rozsdás csaláncsúcsért

És a Bivalyok.



Van ennek a csodás vízi világnak egy másik oldala, az átellenes vége. Ott vannak a kisebb vizek, a csatorna, a bivalyok is ott fürdenek nyáron, és van egy nagy rét, ahol mindig van érdekes látnivaló. Fotóztam ott már Vörös gémet, Bíbicet, Barna rétihéját, Szürke gémeket.





Barna rétihéja

 Ő viszont biztosan Bütykös hattyú


 A nagy kócsag tartotta a "lefotózhatatlan" távolságot
  
És a rét baloldala, teljes egészében a Nyári ludaké volt


Ennél is beljebb haladva jutottunk el a récékig. A halőr kutyája megnézett magának minket, kivánszorogva a tákolt kutyaházából, de a szigorú tekinteten kívül, morgást-ugatást nem kaptunk, inkább unottan tett egy kört láncán, majd lefeküdt. Keringtünk kicsit a kis tónál, ahol récékből nem, de alacsony nádból és útból volt hiány. A fények itt már durvábbak voltak, nehéz volt fotózni. Viszont ha már ott jártunk, mégis csak készült néhány kép róluk.


 Barátréce

Barátréce tojó

Cigányréce



Úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk búcsúzóul, és indulás előtt, még egyszer, a madárvártához, és kicsit madarászunk. Megesszük a kajánkat a nádas mellett, és körülnézünk. Miközben ettünk, mindenütt madarak repkedtek, szabad szemmel figyelhettük a Búbos vöcsköket, a gémeket, sok-sok madárfajt. Még körülbelül egy órát voltunk ott, már a már eléggé erős fényekben.



 Odafelé ismét nagy kócsagot láttunk

 És az élni akarást, az ember által odavetett szemét között is

 Ezt a gólyát az autóból csodálhattuk

 Búbos vöcsök a madárvártánál 

 Nagy kedvencem, a Szürke gém

 Apaji vizek, jellegzetes látvány




  Halat fogott a Szürke gém, háttérben Nyári lúd családdal

 Bejött a Barkós cinege pár is. (A képen csak a hím)

Búcsúztunk az erős fényektől



A vízi és parti madarakra, még erősen gyúrni kell szakmailag és koncepcionálisan is. Nem hiszem, hogy idén még egyszer eljutunk oda úgy, hogy lesz leeresztett tó. Nyárra már mindent feltöltenek. Minden partot benő a magas nád. Csodás nap volt, ezer látnivalóval, mely itt még nem ért véget, mert mentünk az itatós leshez, melyet ez előtt a bejegyzés előtt írtam meg. Azok a képek hamarabb elkészültek. Apaj nagyobb lélegzetű volt, kellett is két hét, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Apaj határtalanul sokat tud adni. A Réce tanösvényen például Fekete gólyákat fotózhattam két éve, az ottani madárvártából. Csodás a nyári, csípőig érő fű ugyanott, rengeteg makró témával, és a végtelen táj, sok száz szürke marhával. Mindenképp látogasson el oda, aki teheti. Nagy öröm, hogy a magánkézben lévő terület szabadon látogatható ! Mindenkit arra buzdítok, hogy akár egy távcsővel, de induljon el ! Sárga billegető, Sordély, Kenderike, és ezernyi más csodás faj várja a kíváncsi természetkedvelőket.







2015-04-13

Énekes és dolmányos

Az elmúlt szombaton varázslatos dolgokat élhettem át. Elmentünk Apajra, teljesen korom sötétben érkezve, hogy ott érjen minket a napfelkelte, és fotózhassuk a vízimadár világot. Az ott készült fotók, majd a következő blogbejegyzésben lesznek láthatók, mert a fényképek feldolgozásával még nem tartok sehol. Mikor már magasan járt a nap, és láthatóan nem volt értelme tovább maradni, visszaindultunk Budapestre, mert az itatós lesben zajlik az élet. Ott nem számít, hogy hány óra van, nem, vagy alig ülnek el a madarak a déli órákban, így állandóan lehet fotózni. Lehet, mert úgy esik a nap, és a szűrt fény, hogy délben sincsenek vad árnyékok. Szóval most az ott látottakról szeretnék adni egy kis beszámolót. Nagyon örültem, mert két új fajjal gazdagodtunk ezen a napon, s ki tudja, mit nem látunk még munkanapokon, mert hogy akkortájt sajnos nem tudunk kijutni. Megérkeztünk, becuccoltunk, levettük az üvegvédő OSB lapot, beszórtunk egy kis csalifalatot ide-oda, és vártuk a csodát, mely el is érkezett.

 A semmiből belibbent egy Énekes rigó

 Megfordult a másik irányba is

Aztán élvezve a békességet, megfürdött


Az Énekes rigó erre a lesre még nem szállt be, sőt a környező fákon sem láttam, hallottam őt. Nagy örömünkre szolgált, hogy sokáig maradt. Volt idő csodálni, fotózni. Sajnos a nagy-nagy pacsázós fürdésről készült fotókat nem tartom elég jónak, így azok maradnak a számítógépemen emléknek. A fűben, úgy 10-12 méterre nagy libbenésre figyeltem fel. Gondolkodtam is, vajon a varjak, szarkák miért nem jönnek közelebb ? A fűben méterről-méterre sétált felénk, majd felugrott az itató végére a


 Dolmányos varjú

 Különös kegyetlenséggel belefotóztam az arculatába

Elég nagy darab, így 1.5 méter közelségből


Azon paráztunk, hogy nagyon nézi magát az üvegen, és meg ne fejelje a "másik varjút", mert akkor nekünk bizony lesz egy új menet az üvegeshez. A kis kékcinege is szokott harcolni a tükörképével, de azt csak mindössze piszmogásnak lehet nevezni, ehhez a vészhelyzethez képest. A varjú után lehetett kicsit rendezgetni, mert lezúzta rendesen a díszletet :-) Mindezek után már csak light-os gyönyörködés következett, finomabb énekesmadarak személyében, akiket továbbra is nagyon szeretünk, és (meg)becsülünk ...



 A kedves Széncinegét

ezt a különösen szép kéket

a csodálatos de arrogáns Meggyvágót

akit évekig vadásztam, most meg ilyen közelről fotózhatom ...


Haza indulásunk előtt, Erdei pinty szállt a szemközt lévő fa, magas ágaira. Előbb a tojó, majd a hím. Na mondom most, most be fog szállni az Erdei pinty, és végre nem a földön kell fotózni, magok keresgetése közben, elvégre jó idő van szomjas ő is. Gyere gyere, mondogattam magamnak, és a hím már nagyon ficánkolt. Feszülten vártam. Eközben, a harkályoknak kitett embermagasságú függőleges fatörzsre szállt a Szajkó, mindenki befenyítve. Az Erdei pinty elindult az itató felé, de nem mert beszállni, a Szajkó szemeinek kereszttüzében, hanem az utolsó pillanatban iránytváltoztatva megpattant inkább, elhalasztva ezzel a fürdést, ivást.



 A Szajkó pedig egykedvűen a helyére szállt



Fáradtak voltunk a hajnali keléstől, az egész napos csavargástól, így 14.30 felé hagytuk abba fotózást, nagyon elégedetten. A mai napon tehát az Énekes rigóval, és a Dolmányos varjúval bővült fajlistánk, itt a IV-es számú itatós madárlesen.

Amint készen leszek, érkezik az Apajos beszámoló. Mindenkinek köszönöm, hogy a blog közel 15.000 látogatásnál jár, s ez erőt ad nekem ahhoz, hogy a természetben megélt örömöket, és látott szépségeket ne csak a fejemben tároljam el, hanem közzé tegyem sokak megelégedésére.