2020-02-28

Felfedező úton

Múlt hét szombaton eldöntöttük, hogy pihenés gyanánt, elmegyünk egy kört kedvenc helyeinkre, és megnézzük a Zámolyi víztározót, és az ottani környéket. Az útvonalunk Csákvár, Gánt, Pátka-Zámoly, és Lovasberény határa volt. Egész szép fények voltak kora délelőtt, míg készülődtünk. Mire összeszedtünk mindent (a kutyát is), és kiértünk Csákvárra, beborult az ég. Nem aznap terveztem elkészíteni a nagy fotókat - már csak azért sem, mert a kutya is velünk volt - de azért ez a beborulás kicsit felnyomta bennem az ideget. Közel egy hete nem vittük ki sétára Kuglit, így nem hagyhattuk otthon. A kertben ugyan rohangál, de azért a 700 m2, az nem egyenlő a 10 km2-el. Gondoltam - és erről nem is akarok leszokni - én majd távolabb megyek, feleségem pedig kutyázik. Kugli fegelmezett, és nem zavar a fotózásban. Nem is miatta nem lettek nagy képek. Lényeg, hogy elég sok új és szép helyet láttunk megint, illetve hatalmas, és "fosatós" kalandunk is volt. Legyen ez egy "kedves beszámoló" arról a szombatról !


Őzek, Lovasberény környékén

Az első tesztfotó a Tamron 17-35 f2.8-4 Di OSD objektívvel Csákvárnál
( Természetesen megint beborult ...)

Nézelődtünk, kutyáztunk, majd megugrott az őz

Irány a messzeség

Lába nem érte a földet

 Erre már beindult a kutya is, és jó 600 méterre kergette őket.
Nem bántam, úgyis rossz fényeim voltak, viszont a kutya futott egy jót!

Töretlen lendülettel visszafelé.

 Aztán egy kis játék levezetésnek ...

 Teszteljünk egy kis Tamron 150-600 G2-t

Nulla fényben nem is rossz ...



Ahogy terveztük, Gánt felé vettük az irányt, oda, ahol jártunk már ősszel kétszer is. Megálltunk a szokott helyen, és irány a déli lejtő, bíztam benne, hogy találok vadvirágokat. Persze nem voltak még. Elindultunk felkaptatni a hegyoldalba, de a kutya viselkedésén valami szokatlant vettem észre. Mikor beértük őt, csaholt, ugatott, és nagyon morcos volt. Rezgett a bokor a vastagtörzsű fa alatt, a kutya pedig nem tágított onnan. Észrevettünk egy vaddisznót, ahogy a sűrűben túr, forgolódik. Nem is mentünk közelebb, behívtuk a kutyát. 10-12 méterre fotgolódott a vaddisznó, majd lefeküdt. Vagy ellik, vagy pihenő vackot készített magának, gondoltam. Nem kicsit paráztam, mert a kutya igen megugatta, de kezemben a géppel vártam-vártam perceken át. Ha ez a jószág megindul, nekem végem, de pár jó fotót 10 méterről azért eleresztettem volna. Nem jött ki. Megnyugodott, s én ennél közelebb menni nem mertem. Miután majdnem tz percig nem történt semmi, én is visszavonultam. 




 Vagy elhiszitek, vagy nem ... :-) 

A környéken ilyen túrások voltak.

Fent a hegyen enyhült a szürkület ...

Tetszik a 17 mm, még crop-os vázon is

Vadvirág egy darab sem volt, de Kugli szaglászott, csámborgott egy nagyot




Elindultunk a Zámolyi víztározó felé, de a GPS egészen másfelé vitt minket, mint ahol legutóbb jártunk. Az előző út során. Akkor egy mély, sáros-barázdás úton mentünk, és a vízhez 500 méter mezőn át kellett volna mennünk, de a hatalmas sár és hólé miatt feladtuk. Most is oda akartunk menni, de nem emlékeztem az útra, így a GPS-re bíztuk magunkat, ami hatalmas kerülővel vezetett célunk felé. Mindezek ellenére jól jártunk, mert új és ígéretes terület felé vitt minket, Lovasberény környékén. Meg is álltunk az autóval, a ragadozó madarak, és egy újabb őzcsapat látványára.



 Leből lehetett volna csak közelebb kerülni ...

 A kép címe legyen: "Váltó"

 Míg nem vettek észre, békésen táplálkoztak

 Aztán elvitte szagunkat a szél ...

Fotózhatatlan távolságba menekültek




Lovasberény környékén gyönyörű a vidék. Hatalmas szántóföldek, vegyes-fás dombok, lombhullatók, és örökzöldek. Tanyák, kisebb erdők váltják egymást. Felfedeztem egy helyet, ahová nagyon vágyom elmenni, mert azt érzem, hogy ott nagy-nagy dolgokat találhatok. Túlnyomó többségben be is jönnek ezek a megérzések. No, majd meglátjuk ... Maradjunk a témánknál, mert a GPS-en már látszik a víz !




Víz volt, de nem túl vadregényes a táj. Jó lesz majd kutyaúszásra tavasztól

A Zámolyi víztározó szebb, de mi csak a Pátkai vízig jutottunk
(Forrás: völgy-hid.blogspot.com)
Tavasszal ezt tuti nem hagyjuk ki !

Ludakat találtam mindössze a varjúféléken kívül




Ahogy lovasberény környékén autóztunk, megakadt a szemünk a távoli, és aznapi utolsó helyszínünkön. Messziről szép dombokat, sziklás erdős területet vettünk észre. Izgatta a fantáziánkat, így el is indultunk abba az irányba, a vizek után. Legnagyobb meglepetésünkre, egy természetvédelmi területhez értünk. Egy kőbánya és környéke volt a meglepetés. Izgalmas hely, Gyurgyalag esélyes. Pár képet készítettünk ott is. Ezek a bóklászások így a szürke tél végén, pont jók arra, hogy az ember felfedezze lakóhelye 30 km-es körzetében azokat a területeket, ahová jövőre kijár majd fotózni ...



 Védik a gyurgyalag területét

 Emlékeztet Budakeszire a régi lőtérre

 Amit mi csak Tündérvölgynek nevezünk

 Különös hangulata van

 Olyan, mintha nem is Magyarországon

 hanem az USA valamely félsivatagos táján járnánk ...

Akár szép nyári égbolt fotók is készülhetnének itt,
belekomponálva a sziklafalakat, egy-egy magányos fát





Az általunk felfedezett, és ígéretes helyek, mind ott figyelnek megjelölve a google térképen, s amint
magához tér a táj, és megindul az élet, azt sem tudom, melyikhez menjek majd fotózni. Tarsolyomban lapul 6-8 olyan hely, melyek között dönteni, csak átgondolt tervek alapján tudok. Nem beszélve arról, hogy házunktól 7 km-re van egy igen szimpatikus magasles, ahol kora reggel, biztos izgalmas dolgok történnek. 


Fel kell kelni, és kiderül ...








2020-02-19

Alcsúti makrófotózás

Február elején már nagyon hiányzott valami értelmes témára alapuló fotózás. A szürke téli napok, havazás híján tényleg nagyon szegényesnek bizonyultak már. Hosszú hetek óta nem volt mit fotózni, s bár elfoglaltam magam a ház körül, nagyon hiányzott a fényképezés. Elérkezett az idő, hogy kinyílt a hóvirág, és az alcsúti arborétum nincs messze. Adódott az ötlet és lehetőség. Irány Alcsút. Feleségemmel, és (többek között) a jó Öreg Tamron 90/2.8-as makró objektívemmel elindultunk egy jó kis barangolásra. A tájképeket telefonnal készítettem, mert elég volt a Tamron 150-600 és a makró obi cserélgetése. Ígérem, tájfotók készítése esetén vissza szokok a DSLR-re, már csak azért is, mert beszereztem egy Tamron 17-35-ös f2.8-f4 Di OSD nagylátószögű objektívet, amivel már meggondolandó, hogy nem a telefonnal örökítem meg a környezetet madárfotózás közben. Izgalmas lesz. Na de térjünk vissza az arborétumra ...



Régen nem volt kezemben a makró objektívem



Mai témánk között szerepel a hóvirág is

Illetve a sárga zuzmó is

Téltemető. Hamarosan züldü és nyílik minden !



Mielőtt megmutatnám a többi makrófotót, térjünk vissza pár kép erejéig magára az arborétumra ! Lassan szűk tíz éve látogatom ezt a helyet, amely igen sok kedvező változáson esett át az elmúlt időszakban. Pihenő helyekkel, padokkal, impozáns látogató fogadó egységgel, gazdag madárvilággal, sok szép fával, növénnyel várja látogatóit. Februárban a hóvirág, a téltemető, kibomló szirmai jelzik a tavaszt, májusban a cserebogarak táncát fotózhatjuk este, ősszel pedig örülhetünk a csodás színkavalkádnak, majd télbe fordul a táj, s ha hó is esik, különös csendjével ölel a park.




 Sajnos hó nem volt :-(

 A kis itató-szigetnél sok madár lelhet enyhülést

 A jég is olvadt sajnos

 Órákig sétálhatunk ...

 Az emblematikus platán

 Közel 200 év ...

És ami megmaradt a József Nádor kastélyból ...


Térjünk vissza akkor a makrózáshoz :-)

 Ez a sárga zuzmó mindössze 30 mm kiterjedésű

 Ráadásként ez 4-5 mm-es pók

 Ez a rovar sem volt több 6 mm-nél

Számomra lenyűgöző és csodálatos világ

Hóvirág szirom (tanulmány)

Valódi (nem oda fújkált) cseppek

Ez a zuzmó telep mindösszesen 30 mm kiterjedésű.
Jelenléte utal a jó minőségű levegőre

A végén pedig: RELAX. Egy ember sem volt ...




Nagyon jó volt fetrengeni kicsit a sárban, némely témáért.
Talán ott leszünk újra, a Szentjános bogarak rajzásakor ...