Sóstói tanösvény

 Április utolsó hetében jött el az a nap, amit jó párszor végigpörgettem már a fejemben. Tervezgettem, hogy mikor volna érdemes elmenni a Székesfehérváron található Sóstói tanösvényre, természetvédelmi területre ... Nagy érdeklődéssel és izgalommal szálltunk ki az autóból, mikor megtaláltuk az északi-túra bejárata melletti parkolót, szemben a hatalmas stadionnal. Első pillantásra át is futott az agyamon, hogy vajon egy ilyen helyen, miféle tanösvény lehet, de a képek és a hely honlapja igencsak felkeltette érdeklődésünket. Indultunk a víz felé, megláttuk az első méterek mellett található pihenő részleget, ami ráhangolja az embert a természetre. Körbe is néztünk ott, megcsodálva a végeláthatatlan vizeket, nádast, megpillantva az első madarakat. Elolvastuk az útba igazító táblákat, majd bevetettük magunkat a "sűrűjébe" ... Elindultunk az Északi sétányon, mely a legkisebb, amolyan "izelítőt adó, ráhangoló" útvonal. Aki többet akar látni, az válassza az ebből nyílóan folytatódó Északi tókört ! Nem lesz egy rövid blogbejegyzés, de szeretném tisztességesen bemutatni azt, ami itt április vége felé látható. A tájfotók most is telefonnal készültek.

Nagy örömünkre, számos üstökös récét láthattunk

Mielőtt "nekiugrunk" a túrának, nem árt tájékozódni

Madárfotós szempontból azt mondhatom, hogy az Északi tókör adja a legtöbbet.
Munkanapon érdemes jönni, a nyugodtabb szemlélődés érdekében !

Ki hinné, hogy e monstrum lábainál, ilyen komoly élővilág található ?!

Kezdjünk szépen hangolódni ...

Ha nádas, akkor nádirigó ;-)

A búbosvöcsök nem fukarkodott, sokszor láthattuk őt is ...

Nyári lúdból is akadt jó pár

Olvassunk, informálódjunk !

Szellemüljünk át, innen indul a "móka" ...

Itt még mindig azon gondolkodtam, hogy "hogyan is lesz ez itt ?!"

Pár méterrel arrébb már egy egészen más világ várt ...

Itt csendben elrejtőzhetünk, és türelemmel megfigyelhetjük a nádas és a tó élővilágát

Közben nem árt az égre nézni, mert ott is zajlik az élet ... Kiskócsagok a magasban !

Itt már otthon éreztem magam, messzire elhagytuk a stadiont ...

Mikor megláttam a magaslest, felforrt a vérem, nem lehetett bírni velem

Itt türelemre intett a fülemüle, amit 10 perc alatt sem tudtam a sűrű ágaktól rendesen lefotózni.
Ellenben válthattunk pár szót, a terület biológus-vezetőjével.

Ugyanott  a széncinege, mit sem törődött a rejtőzködéssel :-)

Hátam mögött fészekanyagot gyűjtött az örvös galamb.

Messziről kémleltem a madárvárta építményét ... Sietve indultunk felé !

Már csak pár lépés, és fent is vagyunk ...

Ezek a játékos táblák, szórakoztatva tanítják a látógatót ...

A kiskócsagok szorgalmasan hordták a fészekanyagot,

hogy aztán balettozva szálljanak le azokkal.

Innen fentről jól láthattuk az üstökös récék érkezését, 

és nyugodt szemlélődésüket egyaránt ...

Persze megérkeztek a szürkegémek is,

de a hangos dankasirályok is gyakran szelték keresztben az eget ...

Nem győztük kapkodni a fejünket, a víz felett cikázó füstifecskék okán sem

Az ismételt lassulást az üstökösök hozták.

Gyors váltással érkezett újra a kócsag, 

Vagy éppen a vörös gém. Mindenkinek fontos volt a gyors otthonteremtés ...

Eközben nem tétlenkedett az öreg barna rétihéja pár sem.

Táplálékot keresett a hím madár is a nádast pásztázva.

Míg én velük voltam elfoglalva, feleségem e foltos nádiposzátára figyelmeztetett !
Nem volt rá sok idő, nem is könnyű az izgága téma ...

Nem szívesen lennék táplálékállat, még a sűrű rejtekében sem !

Pár perccel később, jóllakottan, indult az építkezés ...

Pillantás a másik oldalra ...
Készült is egy békáktól hangos rövid videó innen, a magasból ...

Fotón is megörökítettem az egyik hangoskodót.

Majd a reggeli után, elhagyva a tornyot, következett a másik bejárat

Itt is volt mit olvasni, tanulni ...

A fák között megláthattuk az idei első orgonát, mely anyák napjára emlékeztetett minket

A megfigyelő-helyek számával nem fukarkodtak a tervezők.

Gyönyörködtünk a tavasz zöldjében ...

Mikor ilyen táblát látok, megemelkedik a pulzusszámom, különös öröm lesz úrrá rajtam.
Tisztelettel, alázattal folytatom utamat a víz felé, a keskeny ösvényen ...

A parton sajnos egy feltört tojást találtam, de ez az élet rendje.
Az egyensúlyt intézi majd a természet, bízzuk csak rá bátran !

Balra tőlem, hatalmas sirály-költőtelep található,
ahol nem volt könnyű egy-egy madarat kiemelni a fotóra.

Szürkegém bújt meg a szemközti nádasban

A friss tavaszi fűben pedig ez a pitypang díszlett ...

Tovább haladva a gáton, ezt a (szerintem) pöffeteg gombát találtuk

Ezt a gyönyörű kardoslepkét feleségem vette észre, mert én a vizek felé figyeltem ...

A vizekre, ahol olyan jó figyelni, elmerengeni ...

Leülni ide egy padra, és csak figyelni ...

elmerengeni azon is, hogy a vizityúk miért szeret a zavarosban bóklászni ?! :-)

Nem volt megállás, rövid pihenő után a gát végére vettük az irányt ...

Ahol ilyen impozáns megfigyelő helyre juthattunk !
Köszönet az üzemeltetőknek ...

Ismét tanulhattunk a nagy információs táblákon olvasottakból ...

Még egy pillantás

Majd irány a körön vissza, az állomás bejáratához ...

Ezzel lezártuk az útvonal északi "felső" területeit, kivétel a stadion mellett visszavezető út, amit a túra legvégére terveztünk. Következett a keleti és déli sétaút, mely inkább erdei szakaszokat mutat meg, kisebb belső tóval, nagy öreg fákkal (három nővérek) homokbányával ... Ha a túra térképét magunk elé kézeljük, akkor a 8-as alsó hasának baloldalán indultunk tovább. Itt már azért fáradtunk kicsit, fogyott a víz, szaporodtak a lépésszámok is. Sütött a nap, kellemes szellő hűtött minket. Kíváncsian vártuk a második etapot, mely egészen más élményeket és témákat ígért.

Hosszas gyaloglás után érkeztünk meg ide.

Útunkon nem szólt olyan sok madár, csendes volt az erdő.

A pihenőnél, hasalva a kuka mellett, ezt a gyöngyikét fotózhattam

Egy szajkó jelenlétén túl, ez a kedves erdei szemeslepke adott még szép fotótémát

Hatalmas kört tettünk az erdőben, mire visszaértünk a gátra, és annak végén,
a 8-as felső hurkának baloldala következett ... 

Itt még adatott egy vörösgém fotó.

Találtunk egy nagyon jó jégmadaras helyet, de ezúttal nem hallottuk a madár hangját ...

A kakukkal egész nap nem volt szerencsék, de a hangja alapján, végül sikerült fotózni őt is !

Utolsó álomásunkon felmentünk még ebbe a madárvártába,

ahol megannyi apróbb, játékos infó tábla adott újabb ismereteket nekünk, 
mindezen gyönyörű panoráma látványán túl.

Bejárt útvonalunk ...

A tájékoztató táblák pontosak és maximálisan informativak voltak. Vélhetően a mi hibánkból nem találtuk meg a belső tavat, sem a kubikgödröt, illetve a 18-as pont körül kisodródtunk kicsit az autóút felé. Szerintem mi néztük el a dolgot, vagy nem vettük észre a 17-18-as pontok közti helyes utat. Ettől a kis kellemetlenségtől eltekintve, izgalmas fotós túrán vehettünk részt, csodálatos környezetben, szűk 6 óra hosszan, mintegy 12 km megtételével, 16.712 lépéssel áldozva az egészség oltárán ...


Reméljük, hogy ezen beszámolóval sikerült képet festeni, a Székesfehérvári Sóstó látogatóközpontról, a természetvédelmi tanösvény adta lehetőségek fényében !


Köszönjük ezt a nagy élményt !