2018-11-22

Novemberi madaras

Az őszi hónapokban elfogytak a nyárra tervezett feladatok, lezárult a nagy nyaralófelújítási project. Téliesítettük ott a vízrendszert, a csónakot is eltettük pihenni. Így rögtön jutott idő egy kis fotózásra. Az előző posztban mutattam meg az idei ősz varázsát, ebben pedig a novemberi madárfelvonulás szereplői mutatkoznak be. A lessel volt némi teendő, de ezek a feladatok hamar elvégzésre kerültek. Elérkezett hát a lesben üldögélés izgalmas, és megnyugtató időszaka. Beszereztem mindenféle egyéb csemegét, a mászó fát is megfúrkáltam pár helyen, hogy a harkály és egyéb fajok, kaparászhassanak az üregekbe, magok és egyéb csemegék után. Működik is a módszer. Az idei őszi-téli szezonban nagy vágyam, hogy végre lejöjjenek a Süvöltők, akiket mindezidáig idén még nem hallottam a környező fákon, de az országban máshol már javában mozognak. Remélem, hogy többször benéz majd az őszapó, s arról álmodni sem merek már, hogy az olyan alapfajok, mint tengelic és zöldike, normálisan megjelenjenek az etetőn. Az erdei pinty végre fotózhatóan van jelen, elég bátran is, így hagy időt jó képek készítésére. Benézett az Ökörszem, aki ott keresgél a les közvetlen közelében, de retteg, és csak pillanatokra jön, akkor is közelre, nem jó helyre. Nincs hová hátrálni a lesben, olyan közel jön az üveghez. Egy szó mint száz, nagy reménnyel, és mégnagyobb izgalommal nézek elébe, a decembertől márciusig tartó időszaknak. Ne siessünk előre, jöjjenek a koraőszi vendégek !


Hagyott időt végre az Erdei pinty

Izgatottan keresgélt a Zöldküllő

 Kitartó és varázslatos madár

 Peckesen nézett rám a Széncinege

 Feleségem hiába mondja: "Ne fotózz több széncinegét !"

én egy-egy szebb pillanat alkalmával, mégsem bírok magammal

 A szajkó leuralkodja környezetét, de szép.

 A Csuszka villám gyorsan lopkodja a falatokat

Az Erdei pinty pedig egyre kváncsibb, és bátrabb

A Szarka nem nagyon jött közelebb

Viszont a Csuszkának volt ideje bolondozni

A Széncinege pedig nem akarja elfelejteni a nyarat
(Bodó-Kiss Dorottya Nóra fényképe)

Persze volt veszekedés is, a jobb helyekért

Ugyanígy a Meggyvágóknál is

 A nagy fakopáncs minden alkalommal enged egy szép fotót

 Ráadásul hosszabban időzik több helyen is

 Próbál szépen nézni, de akkor is brutális ...

A "Szomját oltó megyvágó" képét láthatják ... :-)

A Kékcinege színei utánozhatatlanok

 Megmutatja ezt minden irányból.

 Kék sipkáját sem takargatja, büszkén hajtja le fejlét ...

Pózolt még egyet a Meggyvágó

S a csúszka is elcsente utolsó falatját

A legutóbbi fotózáskor négy Szajkó jött egyszerre 

 Régen várt vendégem az Ökörszem
(Nagyon közel jott, és fotózhatatlan gyorsaságal távozott)



Ahhoz, hogy ezek a képek megszülethessenek, nem keveset kell dolgozni. A vízhordás, a les rendbentartása, takarítása, igen sok időt emészt fel. Meghálálja viszont a törődést, a fenti fotókkal. Normál esetben ezeket a fajokat, főleg a komolyabbakat nem nagyon lehet 10-15 méternél közelebbről fotózni. Szeretem ezt a munkát, mert értelmét látom. Végül megmutatok pár fotót, a helyről, ahol ezek a képek születnek.



Milyen sivár, és reménytelen ...

Mégis mennyit ad, mennyire hálás érte az élővilág

 Vitatható kényelem, "kukázott székkel" odabent

 De terülj terülj asztalkám a vendégeknek



Így élünk mi :-)