2018-05-01

Háztáji képek Bikácsról

Mint az előző posztomban említettem, úgy el is hoztam pár fényképet, a Bikácsi Park Hotel saját farmjáról, közvetlen környezetéről. Ez nem "hardcore" fotós bejegyzés lesz, sokkal inkább egy kis időutazás, egy helyi, teljesen autentikus farm segítségével. Szeretném bemutatni azt a csodát, ami ott fogadott minket, mikor körbejártuk a park saját tavát, és betekintést nyerhettünk lovardájába, baromfi udvarába, és a terület minden szegletébe. Nem is szaporítom a szót, inkább egy-egy rövid mondatban mesélek a képek alatt.


A teraszon elfogyasztott reggeli kávé iszogatása közben készült,
ez a szívemnek oly kedves Házi rozsdafarkú tojót ábrázoló fotó


Minden reggelünket a teraszon kezdtünk, a jóízű reggeli elfogyasztása után. Egyszerűen feldolgozhatatlan élmény, hogy a szemközti fákon, a Közép fakopáncs, és a Zöld küllő dolgozik, a fűzfákon tízesével kergetőznek a rozsdafarkúak, és mindezt egy kényelmes kerti székből nézheti az ember, 5-10 méter távolságból. Gyönyörű időnk volt, madárdallal, pihenéssel, ezernyi látnivalóval. Órák repültek el a teraszon, és egy cseppet sem bántuk ...



Teljesen korhűen berendezett, és bérelhető parasztudvar

 Korabeli szerszámok, gépek az udvaron

Míves épület, a kenyérért megdolgozó emberek keze munkája

 És az épület egyik lakója. Házi kolbász kapható ! :-)

 Lakó és funkcionális épületek, okosan elrendezve

 Eredeti állapotában is nagyon tetszik

 A malacok túloldalán, nagyobb házi jószágok kaptak helyet

Láthatóan biztonságban, és jól érzik magukat ...
 Megfáradt póni

A nagyobb területen marhákat tartanak

 A lúdak agresszíven védték a kifutót

 Szárnyasokból sem volt hiány

 Az öreg tyúk csak megnézte, ki fogja rá az objektívet

 Vezérkakas

 Ez az igazi "bió" ...

Peckesen az övéi között

 Pillanatok alatt tavaszodott ki idén. Az aranyeső ékes bizonyítéka ennek

Az egynapos póni csikó melletti tetőtérben is utódokat nevelnek a füstifecskék.
A póni csikót úgy őrizte az anyja, hogy nem lehetett fotót készíteni róla.


Ilyen képek láttán gondolkodom el azon, hogy hová is jutott, mibe is kényszerült a városi ember. Mennyire elszakadtunk attól, ami maga az élet. Vidáman nyomkodjuk telefonunkat, vitatkozunk egymással a Facebook-on, bambulunk villodzó tévéinkre, ahol tudtunkon kívül alakítják személyiségünket, fogalmazzák meg helyettünk gondolatainkat, miközben még mindig elérhető az élet a jobb helyeken ...

Sajnálom magunkat, nagyon őszintén.


Bikácsi lápvidék

Szűk két hete lehetőségünk volt elvonulni kicsit pihenni. Választásunk a Bikácsi Zichy Park Hotelre esett, ahol nagyon kellemes 3 napot tölthettünk el, horgászattal, fotózással, és wellness-el egybekötve. Ránk fért már ez a kis pihenés, mert mostanság úgyis csak a rengeteg munka van, és a telkünkön álló faház belső felújítása. Gyakorlatilag sohasem pihenünk. A hoteltől nem messze található egy fokozottan védett lápvidék, melyet meg is látogattunk a második napon. Kellően tiszteletben tartva azt a tényleg értékes vidéket, körbejártuk a fő, belvizes területet, amit olyan jó 4 km-es sétának becsülnék. Vizén nem láttunk kiemelkedően sok fajt, de messziről azért bepillantást engedett titkaiba. Az ott készült fotókat szeretném megosztani, az idei első blogbejegyzésemben. A fent említett feszített tempó miatt, idén a fotózás sajnos kicsit háttérbe szorul. De jövőre, ha minden igaz, már a saját kertes házunk épülő madárbarát kertjéből tudósítom kedves olvasóimat. Remélem, hogy a képek megmutatják, hogy miért is minősítettem a területet értékesnek ... Biztos vagyok viszont abban, hogy többszöri látogatás útján, jobban bizalmába férkőzhetnénk ennek a vidéknek ...


 Az első métereknél balra tekintve

Jobbra nyílt meg a táj

Tessék viselkedni !

 A homokos dűlőút kicsiny lakói

 Százszor megnéztem, hová lépek

Mocsári teknős baba

 Nagy kedvenc a szürke gém

 Messze a túloldalon ... A tó megkerülése utáni ajándék

 Nagykócsag

 Barna rétihéja vadászott

 Mocsári teknős a tocsogóban

 Kisebb tavacska. Hajnalban beülnék ide lessátorba

 Találkoztunk elvétve Nyári lúddal is

Ezt az utat tettük meg, bő 90 perc alatt



Pihenni és horgászni mentünk, de nálam volt a jó kis Nikon ... Gondoltam, lefotózom azt, ami utunkba kerül, és említésre méltó. Komolyabb fotókért, már reggel 5-kor kint lettem volna. Aranysakál üvöltést, és bagoly hangját este hallottuk. Komoly élet lehet itt, a reggeli órákban. De mi ez alkalommal nem vettük a fáradtságot felkelni. Így is rengeteg szépséget láttunk, komoly ragadozómadarakat is a fák között, de felismerni azokat képtelen voltam a sűrű erdőben. ( A képen a fenti csücsök mögötti terület )

A következő blogbejegyzésben elmesélem, hogyan készülhetett fotó a házi rozsdafarkúról, a teraszon, egy karosszékben ülve, reggeli kávé kortyolgatás közben ...