2012-12-27

Sirályok fotózása

Elmúlt a Karácsony, immáron 2012-ben is. Az ünnep a családé. Ez idő alatt semmi blogírás, semmi fotókidolgozás (mert hogy a LightRoom az kidolgozás), és ez így van jól. Remélem mindenkinek szépen telt az ünnep, s abban is bízom, hogy sikerült kicsit leállni, megállni. Szükségünk van erre.
Még jóval karácsony előtt, december 16.-án kivittem a lányokat a Dunához, hogy egy kicsit megbarátkozzanak a rikoltozó sirályokkal. Megismerjék hófehér szépségüket, s felfedezzék ezen madarak csodálatos intelligenciáját. A sirályokkal nem törődnek az emberek, mert a hidak körül, a vízbeömlő nyílások tövében úgyis ott repkednek fáradhatatlanul. Nem nagy kaland. Látjuk őket az Erzsébet-hídról, ezer és ezer van belőlük ...

De vajon tudjuk-e, hogy mennyi sirály faj repked akár csak városi környezetben, s tudjuk-e, hogy a Danka sirály (Larus ridibundus) nemzedékei között is micsoda színeltérések vannak ?! Figyeltük-e őket közelebbről, s megtapasztaltuk-e milyen is az, amikor 3 méterre repkednek ? Hallottuk-e szárnyaik halk suhogását ? Ha nem, akkor érdemes magunkkal vinni -így a hideg téli hónapokban- egy kiló kenyeret, melyet felcsípkedve darabokra szétszórunk, és kezdődhet is a felfordulás !
Szóval, mikor kiértünk a Dunapartra Lágymányos környékén, az üres töltést találtuk csak. Egy-két kóbor dolmányos varjú keresgélt mindössze a kövek között, és a víz felett távol szált csak egy magányos sirály. Egy percig sem keseredtem el, mert tudtam, hogy a távolból érkező, és előttünk megforduló úszáj hajócsavarja, úgyis felkavarja a vízet, és megérkeznek majd a rutinos fehér szárnyasok, kiszedegetni az apróbb halakat ... Így is történt. Aztán a hajót elhagyták, hogy megfigyeljék, milyen zacskóval zizeg ott a parton, az a három kétlábú, amely nem tud repülni ?

Pár kenyérdarabot dobtunk csak el, és meg is érkezett az első.



Danka sirály Larus ridibundus


Piros lábáról, szintén piros, fekete csőrvégéről, fülénél található fekete foltjáról biztosan felismerhető. Szárnyvégei feketék. A vizet egyre többen kémlelték, mert láttak úszni rajta valami olyasfélét, amely, amit a zacskós emberek dobáltak el. Talán nekünk ? Gondolhatták ...




Ez már egy öreg példány ...




Az első falat kenyerek hozzánk közel értek földet, s bár tudjuk, hogy a barátságtalan időben kevesebb a táplálék, s hogy minden állatot hajt az éhség, ezek a madarak nem akartak leszállni a falatokért. Dolgozott bennük az ösztönös a félelelem, a túlélést jelentő távolságtartás kényszere. Nagyon jól van ez így, ez menti meg őket, ahogyan a varjakat is a kézlendítésre való azonnali elrepülés. Megkezdődött a türelemjáték. Gondolkodtunk, mi lépjünk-e hátrébb, vagy messzebb dobjuk-e magunktól a kenyérdarabokat ?! E két dolog kényes egyensúlyával játszva csalogattuk őket egyre közelebb és közelebb ...


Elsőéves (juv.)
 
 
Viszonylag közel, le is szállt a sárgalábú, ahogy én hívom. Még óvatlan, és rettentően kíváncsi. Fiatal, elsőéves madár. Lassan totyogott közelebb a falatért. Mikor megállt, hátrébb léptünk, és így játszott egymással a mindent uraló (?) ember, és a túlélésért küzdő állat. Felgyorsultak az események, egyre többen, és többen jöttek, viaskodva egymással egy-egy falatért ...



Na ezt elkaptam, csak ne akarnák folyton elvenni ...
 


Na nézzük csak mit lehet lenyúlni, és kitől ...


Mint mondtam, nem csak Danka sirályok lakják a vizeket, hanem, ha jobban körülnézünk, komolyanbb, pontosabban ritkább sirályfajokkal is találkozhatunk. Az átlagos termetű és röptű sirályokhoz képest, bölcsebbnek, higgadtabbnak, és nem utolsó sorban nagyobbnak látszik az 


Ezüstsirály (Larus argentatus)

 
Jó fél órát töltöttünk el a madarak társaságában. Engem lenyűgöz szépségük, röptük, mely olykor mozdulatlan suhanás, majd hirtelen irányváltoztatásba átcsapó rezdülés. Fehér tollaik, szépen érvényesülnek, a szürkés-kék téli háttérszínek, de a kék víz felszíne fölött is. Hangjuk sokak számára nem több, egyszerű vernyogásnál, de nekem mindig a vízet idézik, és a tér-élményre emlékeztet, mely annyira hiányzik a VII. emeleten.



Szépen sorban, jóllakottan
 

 
Büszkén a szigeten
 

A jövő reménysége ...
 
 

Kedves emlék lesz ez a fél óra. Elfogyott a kenyerünk, a madarak szépen sorban leültek pihenni, s mi is elégedettek voltunk, hiszen egyre közelebb jöttek hozzánk, ahogy megszoktak minket, ezek az okos, és szép fehér madarak.

Gazdagabbak lettünk azzal a tapasztalattal is, hogy ilyenkor télen, a kevés fény ellenére is készíthető jó fotó, ha feltoljuk az ISO értéket 1000 fölé, és nagy rekeszt választunk, azaz F4, F5.6, F6.3. A nyugodtan álló madarakhoz elég az 1/250-es záridő, de amelyik repül, azt 1/500 1/640-es értékkel érdemes fotózni, ha kimerevített képre vágyunk.





































2012-12-19

A vízityúk nyomában


Pontosan december közepén jártam ismét a Duna mellett. Nem halt meg ez a folyó. Tisztább mint tíz éve, kedvesebb számomra mint valaha. Budapesten élek, s mégsem kell messze menni egy gazdag vízivilágért, ha valami szépet akar látni az ember fia ... A Duna Soroksári szakasza meglepett engem. Nádasával, jegesedő vízével, sokféle arcával. Egy aszfaltozott út mentén haladtunk barátommal, ahol is egy hídra érve ráláttunk a gyönyörű kis-Dunára. Nyáron horgásznak itt, most csendbe takarózott a táj. Őszapók fogadtak minket, s törték meg ezt a békét, legnagyobb örömömre. Mire felfogtam, hogy fotózható közelségben ugrálnak nádról-nádra, már el is röppentek. Körüljártuk a szűk környezetet, és azt hittem nem jól látok.

 
 


Szembe jött velünk a nádas felől, a tükör jég felé óvatosan lépdelve egy Vízityúk. Valósággal lázba jöttem, mert ezért a fajért régebben védett élőhelyekre kellett zarándokolni. Láttam már őt életemben kétszer is, de ilyen közelről, ilyen tisztán, nyugodtan lépdelve, pózolva a fotózáshoz, még nem volt szerencsém hozzá. Nagyon jó volt megfigyelni, igazán hálás vagyok ezért. Kevés fényünk volt, de azért látható ...
 
A vízityúk (Gallinula chloropus) hossza 35 centiméter, szárnyfesztávolsága 50-55 centiméter és testtömege 145-490 gramm. A tollazata fekete, helyenként sötétbarnás árnyalatú, a farka alul fehér. A hím és a tojó hasonló kinézetű. Hosszúra nyúlt lábujjai segítik az ingoványos talajon való közlekedésben; járás közben jellegzetesen „kilép”. A csibék tollazata fekete, csőrük és szemük környéke piros, fejük teljesen kopasz. Csak 6 hónapos korukban lesz élénkpiros a csőrük, addig narancssárga vagy citromsárga színűek. A költési szezon kivételével társas lény. Tápláléka növények, bogyók, rovarok és egyéb kis termetű gerinctelenek. E madár akár 15 évig is élhet, de átlagban csak 3 évig él. Áprilistól októberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő. Megfelelő időjárás mellett kis példányban itt is telel.

Forrás: Wikipédia



Igen, pontosan itt sétált.

Még a vízityúk előtt egy hajóroncsot fotóztunk. Lehetett vagy 70-80 éves. Rozsdás szerelvényei, betört üvegei, a vasmacska lánca, mind-mind az elmúlt évekről mesélnek. Amikor még volt Magyarországon dunai hajózás, és rendes hadsereg, szebb időket is megélhetett. Jó volt elcsípni egy-két részletet, ezen az öreg hajón.








Tovább indultunk Szigetszenmiklós felé. A szigeten a házak között ismét Vizityúkokra bukkantunk. A kocsiból is lefotózhattam volna őket, ha akarom. Kiszálltam, és a házak közé benyúló vizek partján bujkált 3 hím, és 2 tojó. A házak között ! A kertes házak udvarában bóklásztak. Nem jutottam szóhoz.
Más szempontból a hely nem váltotta be reményeinket, az énekesrigók nagy csapatában kívűl, említésre méltó madárfajokat nem láttunk. Hacsak a bütykös hattyú nem !


Bütykös hattyú


Azonban a Hárosi-öböl kárpótolt minket.

Széncinege, kékcinege, szajkó, énekes rigó, nagy fakopáncs, vörösbegy, csuszka, zöld küllő, récefajok, egy kis ökörszem, és a táj. A csodálatos Hárosi-öböl.





Vörösbegy

  



A Duna él, és csodálatos ...














Köszönetnyilvánítás

Kedves Olvasók,

Az elmúlt 5 napban, amióta a blog üzemel, 195 találatot kapott. Szeretném ezt megköszönni Nektek.
Jól esik megosztani az élményeket, örömöket, képeket, írni arról, hol és hogyan készültek.

Nagyon sok tervem van a jövőre nézve. Témákra szeretnék specializálódni, minden természetjárás vagy bármilyen fotózás alkalmával konkrétabb dolgokra rámenni, s azt körbejárni. Lehet ez egy-egy faj, vagy téma alaposabb megfotózása, megfigyelése.

Szeretnék majd írni a madárfajokról melyeket láttam, pár személyes gondolattal megfűszerezni az adott állat vagy növény, vagy tájegység bemutatását, vagy -amennyire tehetségem engedi- fotós szempontból kielemezni egy-egy fotótéma jellemzőit. Persze csak a magam szintjén, mert nem érzem magam tanítónak semmiképpen sem.

Felfedeztem két helyet, melyet a jövő évben havi egy, vagy még sűrűbb rendszerességgel szeretnék bejárni, hajnali, vagy késő esti időszakban is, amikor más arcát mutatja. Mert nappal, bárki fotózhat, de a speciális napszakok érdekesebbek. (Pirkadat, napfelkelte, naplemente, kékóra)

Csak ezekhez fel kell kelni korán, vagy nem szabad hazamenni "idejében" ...

Egy hasznos link: http://jekophoto.eu/tools/twilight-calculator-blue-hour-golden-hour/index.php

 



Köszönöm az érdeklődést.

2012-12-18

Beliczai-Sziget - Télvíz idején

Tegnap tettem fel új képeket a honlapomra, melyeket figyelmedbe ajánlok.

A Beliczai-Sziget Érd ófalun található, a Termál Hotel mellett. Ártéri terület, szálfás erdőkkel,
Dunaparttal, kis belvízekkel, csatornával. Minden évszakban gyönyörű, élővilága, igen változatos.
Tájfotózáshoz ad témát a közeli völgy, makrótémákban minden része a területnek. Természetfotózásra, madár, emlős és kétéltű faunája kiemelkedően sokszínű.

Érdemes körbejárni az erdei tanösvényt, melyet most kicsit átalakítottak az erdőgazdálkodás keretében, remélem valamely koncepció alapján, mert a legutóbbi fakivágás, eléggé átalakította a sziget belső erdős területeit ... Úgy olvastam más blogokban, hogy róka és szarvas is él arrafelé.
Ez év nyarán igen közelről fotóztam fácánt is, melynek fiókáira vörösvércse vadászott lebegve.

Ősz végén - tél elején ...
 
És a csodás part ...

2012-12-17

Mert tél van, ahogy tavaly is ilyenkor Tatán

Majdnem pontosan egy éve volt ilyen a Tatai tó ... Még hogy a télnek nincsenek színei ! Minden évszaknak meg van a maga varázsa, még a kopárságnak is, melybe belefagyott az ősz és az alga ...


Olympus E-510 + Zuiko 9-18 mm
Exif: F4 1/400 ISO 200
 
Ilyen gyönyörű telünk legyen most is !
 
 
András barátommal mentünk Tatára fotózni, sajnos nem a Tatai vadlúd sokadalom alkalmával, de így is jókor. Kicsit csalódtunk, mert leengedték a tó vízét, de azért bőven volt látnivaló ennek ellenére is. Nagyon szép ellenfényes fotók készültek a várral szembeni oldalon a tómederben, a cölöpökön álló móló lábainál, s a kék égnek köszönhetően mindennek gyönyörű háttérszíne lett. Körbejártuk a parkot, a tavat ... Nagyon szép hely. Ahol parkoltunk, énekes rigók, és harkályok fogadtak minket. Csuszkák forogtak körben a fák törzsein, és nem maradt el a cinkefajok vidám játéka sem a bokrokon.

Szeretem ezt a fotót, s bár tavalyi, mégis úgy gondolom, megoszthatom Veletek ezt idén is.
 


Őszi fotópályázat IV. hely

Még ősszel találtam rá egy fotós pályázatra, melyet a Digitális Fotózás - DSLR csoport hírdetett meg a FaceBook-on. A pályázat címe az év harmadik évszakának neve volt. Legnagyobb meglepetésemre, 96 indulóból a IV. lettem.
( 44 pont I. hely, 42 pont II.-III.-IV. helyezettnek.) Szóval, ha azt vesszük, igazából másodikként végeztem. Az itt látható képpel indultam, melyet köszönök feleségemnek, mert felhívta figyelmemet az adott helyzetre, és bíztatott, hogy ezzel a képpel nevezzek ! Jól tettem, hogy rá hallgattam.
 

Nikon D90 + Nikkor 18-105
1/125, F8, 27mm ISO 400


Mozgatórugók

Valamikor, még az előző évszázadban, sőt évezredben, 1989 őszén kerültem kapcsolatba a madarászattal. Tagja lettem a Magyar Madártani Egyesületnek, és életemet, érdeklődésemet erősen meghatározó élményekben volt részem. Madarász suli, egyesületi diavetítések a Nemzeti Múzeum előadótermében, gyűrűző tábor, barátokkal, madarászokkal sok-sok madarászat, kirándulás.

Volt egy távcsövem, egy monokulár, már a márkájára sem emlékszem, nagyon kis kezdetleges eszköz volt, de mindig lázba hozott, amikor megjelent a kis körben, valami madár. Vettem a Pettersson madárhatározót, meg a terepszínű gatyát, és útrakeltem ... Aztán lett egy 8x30-as rendes távcsövem, és szóval madarász lettem. Nem olyan aki elkapja, és eladja, hanem aki megfigyeli, és örül neki.



Szerettem volna megörökíteni amit látok, és egyszer- hatalmas ajándékként - kaptam egy Zenit fotopuskát, és fotóztam vele (inkább hagyjuk a képeim minőségét) egy Vizirigót a Pilisben ... Döbbenetes volt az az eszköz. 300mm. Fel sem fogtam akkor még. Nem tanultam meg igazán használni. Maradt a madarászat, a gépet eladtam.
 
2003-ban lett először digitális gépem, egy kis Canon PowerShot A520 személyében, aminek nagyon sokat köszönhetek. Volt később egy A570 IS típusú is, ami igen sok lehetőséget nyújtott egy kis variálgatásra az értékekkel, módokkal. (Av, Tv, Manual, Macro, hosszabb expók, és egyéb finomságok)
 
 
 
Eljött az ideje, hogy az ember, ha már fotózgat, szeretne egy kis igazi DOF-ot, szeretne B záridőt, és esetleg, az optimum és funkciók alapján szétválasztott objektíveket (nagylátószög, teleobjektív, makró objektív), és elkezdtem nagyon spórolni, túlórázni, míg nem sikerült vennem egy Olympus E-510 + 14-42 mm + 40-150 mm double kitet. Ezt a szettet tovább bővítettem egy Zuiko 35mm makró, és egy Zuiko 9-18 mm nagylátószögű objektívvel, és egy Metz vakuval. 2008 januárjától 2012 májusáig szolgált.
 
 
 
Elfáradt az Olympus, szerettem volna kicsit gyorsabb (követő) AF-et, kicsit gyorsabb, és precízebb gépet kisebb zajjal, magasabb ISO-val, és a 4:3-ról a 3:2-ed felé fordultam. A szorzó is nem 2x-es, hanem végre 1.5x-ös volt, ugyanannyi MPx-en. És ennek nagyon örültem. Így 2012 májusától, az 5 éve épített, teljes Olympus set-et eladva, végre egy Nikon D90-et használok.
 
 

 
 
Mind a mai napig ez jelenti a kikapcsolódást számomra, az egész heti IT munka után.
Fotózás - természetjárás.
Ezért szól erről ez a blog.




2012-12-14

Első bejegyzés

Kedves Olvasó,

Köszöntelek blogomban, remélem, szép képeket, érdekes írásokat, és információkat láthatsz, olvashatsz majd itt. Ez a napló nem csak fotózásról szól. Igazából ötvözete a fényképek közzétételének, és a személyes gondolatok elmondásának. Találhatsz majd benne képeket, kimondottan a fotók publikálása céljából, de olvashatsz élményeimről is, melyeket természetjárás, fotózás közben szereztem.

Honlapomon (http://www.bodo-foto.hu) 2011-2012 közötti képeket találsz, témánként legfeljebb 30 fotó erejéig. Itt nem célom senkit ezekkel "fárasztani". Sokkal inkább beszélgetni Veled. Elmesélni a tapasztalatokat fotózásról, természetjárásról, képeken, rövid jegyzeteken keresztül.

Nem akarok versenyezni senkivel, nem fogok már FaceBook-on "800 képet kirakni / nap", csak hogy rólam is beszéljenek. Magamnak fotózom, csakis a magam örömére, s azokéra, akik idelátogatnak.

Bízom benne, hogy örömet tudok szerzni ezzel, és kialakulhatnak párbeszédek, egy-egy levélváltás, akár személyes találkozás formájában azokkal, akiket ugyanúgy megérint egy madár fotózása, mint egy tárgy bevilágítása a tárgysátorban ...

Januártól indul igazán a blog, alkalmanként 3-5 fotóval minden eseményről, melyet érdekesnek ítélek, s rövid írásban fogom elmesélni neked, hogy mi volt csodálatos és örömteli számomra a múltkor ...


Üdvözlettel: Bodó Richárd