2019-12-08

Újra a parkban

Szerencsémre, itt vidéken is látogathatok olyan helyet, mint Budapesten például a Fiumei sírkert. Jó kimenni ide, mert egy platán-ligetes területen megfotózható az összes jellemző "parki madár". Bár viszonylagos közelségben van az Alcsúti arborétum is, ez a hely alig 10 perc autóval. Főleg tavasszal van hatalmas mozgás, és fajgazdagság. Ilyenkor télen viszont vonz engem a lecsupaszodótt fák koronája, ahol jól láthatóak a madarak. Nagy vágyam tisztességes királyka fotót készíteni. Erre itt remek lehetőség nyílik, már ha ott vannak, és fény is adódik, és elég gyors vagyok. Gyakran fogok ide látogatni ebbe a kertbe. Meg kell ismerni minden szegletét. Most is ezt tettem. Hallottam hírét, hogy itt a kastélyparkban ismét látták a fekete harkályt. Én eddig csak hallottam. Meglesz az, biztos vagyok benne. Legutóbbi látogatásomról szeretnék mesélni ebben a blogbejegyzésben.


Már a kertünkben is találkoztam a fakusszal, de fotó csak itt készülhetett

 Hangulatos környezet

 Egy-egy "művészfotó" is lőhető

Hasznos dolog lesz a víu itt nyáron !!!

 Zöldküllő saját közegében (nem a les dekorált végében)

 Harkály egészen földközelben

 Sokáig kellett várni a Meggyvágóra, hogy látszódjon a sűrűben

 Fekete rigó hímje

 Nagyon messze a mókus, a víz melletti fa törzsén

 A hídról fotózva

Kedvencem a sok-sok madárodú

Sokat gyönyörködöm itt

 Talál a Csuszka ezt-azt ...

 100% Csuszka póz :-)
( A háttérben lévő másik fatörzs nincs módosítva semmilyen eszközzel )

 Találni még virágokat is a parkban (bazsarózsa, őszi rózsa ? Nem tudom)

 Fakusz táplálkozik

Megvártuk, míg megkapta a kellő fényt, a gyönyörű meggyvágó

Impozáns épületnek ad helyet ez a park




Szeretném jövőre felmérni ezt a helyet, és minél több fajt határozni itt.
Macskabagoly költését is regisztrálták már.

Nagyon becsülendő ez a hely !




Lesből vagy cserkelve

Talán azért, mert nem ismertem elég sok jó fotós helyet, vagy mert már meguntam azokat, és a les könnyű prédával kecsegtetett, kicsit bele szorultam az elmúlt egy-lét évben a fotós lesbe. Ott szép háttérrel, kényelmesen üldögélve szép fotókhoz juthatunk. Ellenben a kaland és a mozgás elmarad, s valljuk be, azért nem minden faj jön közel az üveghez. Itt Bicskén, és a környéken menni kell. Régebbi idők, kezdeti élmények ízét érzem meg újra. Nehezebb műfaj a cserkelés, a környezetet illetően sem nevezhető "labor körülménynek" egy-egy fotó háttere, emiatt nem is sikerül minden kép olyan jóra, mint egy lesben az odacsalogatott, és 3 méterről lőtt fotó. Mégis egyre jobban erősödik bennem, hogy a jó dolgokért menni kell. Egy héttel ez előtt is így tettem annak ellenére, hogy kint a határban komoly sár volt, és semmit nem ígért előre a táj. Egy dolog volt biztos mindösszesen, a kék ég, és a fény, amit több szempontból is nagyon szeretek. Segíti a 150-600-at, és emeli az én hangulatomat is, nem kicsit. El is indultam, a közeli, általam csak "nyúl dombnak" nevezett fennsíkra, ahol több magasles is található. Láttam itt rengeteg nyulat, őzeket, ragadozó madarakat. Most is bíztam jó szerencsémben ...


Hosszú cserkelés eredménye ez a fenyőrigó

 Nagy terek, tele élettel

( A tájfotók még mindig telefonnal készülnek )

 A szóró ...

Vadkamera

Nem igaz, hogy a vadászok csak "ölik" az állatokat ...



Ahogy közeledtem ehhez a területhez, ritkán - vagy talán még sohasem látott - ragadozó madár mozgására lettem figyelmes. Nagyon gyorsan történt. Néztem néztem, hogy talán hamvas rétihéját látok-e, de szokatlan színei voltak. Világosabb és más jellegű volt, mint a megszokottabb hamvas rétihéja. Gyorsan mozgott, nem jutott idő követő aotofókuszra átállni (AF-C), de DOKUMENTUM JELLEGGEL rálőttem háromszor arra a különös madárra ... Egy fotó erejéig, melyen felismerhető, megosztom ezt az élményemet.



Kékes rétihéját láttam / fotózhattam
(Sajnos az élesség nem ott van, ahol kell, de nagy élmény, új faj volt nekem)



A szóró környékét többször is körbejártam, s ez alatt találkozhattam alap fajokkal, mint a cinege félék, harkályok, de hallhattam őszapókat, és volt ott egy pár példányból álló pintyféle csapat is, melyet a fényviszonyok miatt nem tudtam meghatározni. Gyorsan továbbálltak az ellenfényben. Ami viszont nagyon izgalmas volt, az a magányos fenyőrigó, akit lépésről lépésre cserkeltem be. Kétszer is végig játszottam vele, az "egy lépés egy fotó, még egy lépés, még egy fotó " c. játékomat. A blogbejegyzés elején a legjobb kép szerepel. Az a fotó, a harmadik nekifutás eredménye, mikor is egy bokorsor nyíltabb részén beült egy fastagabb faágra, melyet valaki már lefűrészelt ...



 Ez az első kör,

ez pedig a második nekifutás eredménye

 Persze a szóró környékén is jó volt szabadban fotózni

a kormosfejű és a széncinegét. Másképp mutatnak, mint a lesben ...

 Megvan a hangulata ezeknek a tájaknak

A fenyőrigóval később még ivás-fürdés közben is találkoztam máshol

A ragadozók végig velem voltak

 Hívott a széles vidék, el is mentem mászkálni még egy kicsit

Ismét megcsodáltam a végtelen Óbarki tájat

 Búcsúzóul a végére

Özekkel is találkozhattam ismét




Lesből, vagy cserkelve ?! Ezt a címet adtam ennek a posztnak. Nem mondhatom, hogy az évek alatt nem juttatott rengeteg szép és értékes fotóhoz a madárles, de itt a szabadban kószálva belátom, hogy nagy varázsa van a cserkelésnek. Ez a műfaj türelemre tanít, és nagyobb örömhöz juttat. Évekkel ez előtt (lassan már 12 éve) így kezdtem a természetfotózást. Keresve a módszertant, mászkálva a szabadban, és örülve annak, amit az adott vidék vagy hely nyújthatott. Ezt az örömöt érezhetem mostanság újra és újra. Jó érzés, vissza adja a régi izgalmat.

A lesezés nem áll le, azzal kapcsolatban is terveim vannak.
De kimenni és bejárni a vidéket ... Valahogy egészen más érzés.
Eggyé válás. Elfogadottság.