2019-05-26

Somogyi túra - Vidrapark

Ebben az évben kuriózum és "ajándék számba" megy, ha kifejezetten fotózási céllal utaz(hat)unk el. Az év eleje óta rengeteg feladaton vagyunk túl, így most, a tavasz végén megengedtünk magunknak egy háromnapos Somogyországi pihenést. Volt benne lustálkodás, termálfürdőzés, csavargás a környéken, és a harmadik napon egy többálomásos természetfotózás. A blogbejegyzésbe teszek majd telefonnal készült tájfotókat, melyek Bonnya környékét, Igal csodás dombjait, a Zsippói madaras, háztáji kertet, a Bárdudvarnoki halastavat mutatják be, és bemutatom a Petesmalmi vidraparkban készült fotókat, melyek az új, Tamron 150-600 f5-6.3 USD Vc G2 objektív tesztfotózásán készültek. Erről az objektívről annyit, hogy 600 mm-es fókusztávot, utoljára az Olympus E-510-es 2x-es szorzójú 4:3 DSLR gépemnél használhattam utoljára. Erős a Vc ebben az objektívben, mégis a 600 mm az már nagyon "mozgékony" fokusztáv a stabilizátor ellenére is. Gyors autofocus jellemzi ezt az üveget, és ha van fény, nagyon brutális darab. A vidrák sajnos a park árnyékosabb vizeiben mozogtak inkább, ezért az ISO-t fel kellett húzni az állatok gyors mozgása miatt, de azért igen nagy élmény egy magaslesről, értékelhető fotót készíteni egy cigányréce párról. Szóval lesz egy kis mese, és egy kis tömény természetfotózás is, ebben a bejegyzésben. 


A vidrákról később ! Haladjunk sorban :-)


Szerdán reggel indultunk, eléggé esős, ronda időben. Tudtuk, hogy az első napon nem lesz kiránduló időnk. Mikor lekanyarodtunk a Völgyhídról, már láthattuk, igen csodálatos helyre választottuk ezt a pihenést. Somogyország a szívem csücske. Még 2013-ban szerettem bele, amikor is ajándékba kaptam feleségemtől, egy Somogyfajszi madárlesben fotózós hétvégét. Somogy, véleményem szerint a "magyar-Tirol". Nem tudom megunni változatosságát, izgalmas tájait, gazdag és eredeti élővilágát, a hegyeket, dombokat, völgyeket, gazdag vizeit. Szóval első állomásunkhoz érkezve, esőben szálltunk ki fotózni ...



Itt már tudtam, hogy végem lesz :-)

A szememnek oly' kedves útszéli vadvirágok, és a végtelen szabadság

 Az Andocsi horgásztó vad romantikája

... és maga a vízpart, mely végtelen csendjével vonz magához

 Célunkon Bonnyán, szándékosan kicsit túlhaladva

 Egy ilyen mező mellett ebédeltünk

 Végtelen tájakban gyönyörködve

az Igali dombok között.

Végül elértünk célunkhoz, a Somogy-kertje üdülőközpontba

 és elfoglaltuk szállásunkat, a Levendula-ház, kékpárna szobájában




Az első napon a hosszú utazás után, már nem nagyon volt kedvünk menni sehová, már csak azért sem, mert lógott a lába az esőnek. Elsétálgattunk a kertben, fotózgattunk, ismerkedtünk a környékkel, és rácsodálkoztunk, hogy hazánkban is mennyi sok szép zúgot nem ismerünk még ... Az ablakhoz közel énekeltek a sárgarigók, őszapók pirregtek a bokrosban, fülemüle éneke zengett, seregélyek kergetőztek. Virágok, ápolt díszcserjék sorain vezethettük végig tekintetünket, kimozdulás nélkül, csak az üdülőfalú területén. Közhely nélkül, a levegő kiütött minket, és a csend letaglózott. Miután lelassultunk az autópálya tempóról, a csendes szemlélődésig, érzékeink kinyíltak, s egy kicsit sikerült e hely részévé válnunk. Ez a tapasztalás, bőven elég volt, egészen a vacsora idejéig. Csak néztem magam elé, és nem értettem, mit keresek én a kétmilliós zajtenger-fővárosban 44 éve ?! Volt min gondolkozni, ahogy szinte egyenként figyeltem meg a fák leveleit ...

Második napunkon a Kaposvári termálfürdőben áztunk egy teljes napon át. Az eddigi legjobb termálfürdő az, szívből mondom. Azon a napon nem érintettük a természetfotózás témakörét, de arra nagyon jó volt, hogy az ember megálljon egy kicsit, és lelassítsa minden életfolyamatát. A vállamban hetek óta érzett feszülés kilazult. Hiszem, hogy az elmúlt egy év áldozatai után, járt nekünk ez a kis pihenés.




Ámde, a harmadik napon begyújtottuk a rakétákat !

A reggeli után, és a kijelentkezés lezárultával megterveztük napunkat. Körbenéztünk mégegyszer Bonnya környékén, újra és utoljára átszeltük Igal lenyűgöző dombjait, hogy aztán a Zsippói madárpark és paraszt udvar felé, majd a Petesmalmi vidraparkba vegyük az irányt. Az innentől bemutatott széleslátószögű fotók telefonnal, míg az állat és növény képek (képarány 3:2-ed), a Nikon D7100 + Tamron 150-600 USD Vc G2 kombóval készültek.


Bárdudvarnoki tájkép

A Zsippói madaraskert és tájház bejárata

 Botanikus-kert szintű udvar

A virágok, csak úgy vonzották a lepkéket

 A kerti ösvények után, a dombtetőn

 A Bárdudvarnoki tavak, melyek körül barna rétihéják repültek
600 mm-en. (1 km távolság minimum)

1.5 km távolság a Nikonnal


 Vissza az időben ...

 Állattartás

Azért a DSLR mégis más ...


A komoly néprajzi értékű gyűjteményre most nem térek ki, de skanzen jelleggel egy komplett parasztház látható, annak és pajtájának minden korabeli kellékével ... A tárlatvezetés sok érdekes, és általunk nem ismert dologra irányította rá figyelmünket. Az udvart és minden szegletét alaposan körbejárva, visszaértünk a kapuhoz. Már a magaslesben bezsongtam, hogy milyen jó volna körbenézni a szemközti tó körül. Türelmes feleségem mondta, ez most a te napod, induljunk !



 A vízhez érve, már meg is láttam, első fotóstémámat ...

 Meleg volt, és erős fények, de a vízpart tele meglepetéssel, még ekkor is

 Békák mindenütt ... Szépségéről megoszlanak a vélemények :-)

 Ezt a szitakötőt láthattuk, a csalánoson túl, egy kisebb fán

 Ő volt talán a legdíszesebb

Mániám elkapni ezeket a lebegő repülőgépeket ...

A ragadozók pedig figyelték ténykedésünket



Tóparti ebédünk elköltése után, elindultunk bankát vadászni. Mert sokáig hallottuk a "HUP-HUP-HUP" strófát, de mire odaértünk a kiszáradt mély-nyomvájús úton a hangforrás vélt helyéhez, már nem találtuk meg a színes, feltűnő madarat. Sebaj, úgyis arra kellett menni a Petesmalmi vidraparkba. Múlt az idő, igyekeznünk kellett. Bár nem szabad elfelejteni, hogy a késődélután jó nekünk így nyár elején, szelídülő fényei okán. Ez csak jót tesz a fotóknak, mert a meredek szögben beeső fény, nem veri szét képeinket.



A fő szenzáció is elérkezett

 Illik tiszteletben tartani, okkal kérik !

 Szóval ez nem egy panelház

 Minden adott egy kellemes pihenéshez

 Rétisasok, gólyák, gémek otthona

 A tó melletti réten szedeget a gólya

 Szintén ugyanyígy a Szürke gém

A levegőben hajtják egymást a ragadozók

 Tövisszúró gébics figyeli revírjét

 A Barázdabillegető elválaszthatatlan a vízparti területektől

Sok száz méterről érkezik a Réti sas

Alant a pocslyában a béka óvóda

 A kilátóból semmi nem marad észrevétlen

 Például ez a két Szürke gém (300 méterre, ott a hátsó fáknál) 

 Vagy tőlük nem messze, ez a Cigányréce pár

Kisvártatva megérkezett a Fekete gólya is

Repülés közben is viszkethet ...

 Mindezek után, elindultunk a hátsó tavakhoz

 Ahol a nád rejtekében, Csíkosfejű nádiposzáta kerregett

 Majd arrébb repülve engedett még egy fotót ...

A Tőkés réce (nem kacsa) egykedvűen nézett maga elé

A fias Bütykös hattyú, mindig megtalálja a nyugodtabb öblöket

Fel is emeltem rájuk a "nagyvasat"

Csipafotózás 6 méterről 600 mm-en :-)

A villanyvezetéken, értékes madarunk, a Füsti fecske pihent



Elérkezett az idő, hogy meglátogassuk a vidrákat, lévén esteledni kezdett, ilyenkor van az etetés. A kézzel nevelt fiatalabb hím, és a 21 éves nőstény, hívásra jön a halért. Nem is tudom hol lehetne máshol, szerencse (vagy infó) nélkül, vidrát fotózni. Talán valahol ott Somogyban, mert Somogy, Európa egyik vidra-nagyhatalma. Nekünk azért könnyebb dolgunk volt itt. Nehézzé a fotózást az árnyék tette, ugyanis a napsugarak elé, ilyenkor már beállnak a lombos fák ... Vidráink nem vakulnak meg azon a helyen a naptól, az esti etetés során. Akkor hát érzékenység felemel, (félelem indul a képzaj miatt), adrenalin az egekben, jönnek a vidrák a halra ...




 Megjöttek a rosszcsontok !

 Nagy átéléssel koncentrál

 Nincs is jobb a halvacsoránál

 Na jó, egy egészalakost is lehet ...

 Próbáld elhúzódni, de ez alkalommal nem kegyelmeztem

 Semmi nem számít, most vacsorázom ...

 A vége felé, már jólakottan

 Egy kis fürdés, pancsolás

És az elengedhetetlen vidrapóz



Soha nem fogom elfelejteni Balogh Mártának azt a kedvességet, amivel minket fogadott.
Nem szeretném tovább ragozni ezt a hosszúra nyúlt bejegyzést, mert nincs mit hozzátenni ahhoz,
amit úgy nevezünk, élet és szabadság ...


Somogy-ország felejthetetlen.