2019-01-31

Januári szépségek

Pár szép, és számomra kedves fotóval szeretném lezárni a januárt, ebben a bejegyzésben. A madarak etetése, és itatása kiemelten fontos számomra. Ennek érdekében amikor csak tehettem, kilátogattam a leshez. Majdnem minden alkalommal vittem melegvizet, hogy azzal felolvasszam az itatótálban megfagyott innivalót. Az elérhető csemegékből is adagoltam bőven, az alap fekete szotyi mellé. Jelenleg, a fotózás itt, a madárlesnél valósul meg, sőt a közeljövőben könnyen meglehet, hogy a sok és elkerülhetetlen feladat mellett, még ennyi sem jut majd. Amíg van mit látni, és fotózni, addig hozom a képeket, és a rövid történeteket. Így tehát leválogattam a szép, és számomra érdekes pillanatokat, az e-havi termésből.


Pár másodperc erejéig csodálhattam a Tengelicet

Ebben a táli szezonban mindössze két alkalommal jöttek az Őszapók

A Közép-fakopáncs idén stabilan látogat minket

Kedves faj az Erdei pinty. Inkább a tojók mutatják magukat

A Kék cinege fürgeségével próbálja meg a fotóst

Egy közeli a táplálkozásról (mandula vaj-ágyon)

A Meggyvágó minden alkalommal rendet rak a bandában

A Szajkó (Mátyásmadár) a távolabbi beülőt kereste

A Mezei verebek is felbátorodtak

A Csuszkák végigrohannak az etetőn, itatón, és pillanatok alatt viszik az árut

A Közép fakopáncs belekóstol minden falatba

Hóesésben "indul meg" igazán a les

Hajlandó volt modellt állni a Nagy fakopáncs

Az Őszapó hangja és kedvessége boldoggá tesz

Meggyvágó portré, alig másfél méterről

Ne hagyjuk ki a csodás Széncinegét. Túlélési képessége figyelemreméltó

A barátcinege tollazata számomra gyönyörű

A Szajkó beült a 20 lieteres etetőbe :-)

Az Erdei pinty hímje, tartja a 15 méteres távolságot

Fajok találkozása, erőforrás megosztás (ahogy ők csinálják)

Itt ragyog a varázslat



Az etetési szezonból, várhatóan 4-6 hét van vissza. Kíváncsi vagyok, hogy februárban mit tartogat majd számunkra ez a kis "mini-verzum". Idén alig hallottam Süvöltőket, lejönni pláne nem jöttek a leshez még akkor sem, amikor nem volt még befagyva a víz. Talán jövőre. Kijönni mindig megnyugvás. Nem várok több fajt, elértük szerintem az itt fotózható fajok számát, mely 24 körül mozog. Bízom majd a tavaszi vonulásban, mert olyankor betévednek a poszáta és füzike fajok.

Addig is, segítjük őket, etetünk, itatunk.
Ezt adhatjuk cserébe, ezekért a jeles pillanatokért.



2019-01-28

Vácrátóti tél

Idejét sem tudom már, hogy mikor jártunk utoljára feleségemmel, a Vácrátóti arborétumban. Télen is gyönyörű a hely, esett a hó, adott volt minden, egy hangulatos téli sétához. Elvittem a fotós táskát is, de hasznát nem igazán vettem, mert az Arborétumban alig-alig láthattunk, és hallhattunk madarakat. Persze jelen voltak az alap cinege fajok, téli etetőre járó énekesek, Fenyőrigók, récék a vízeknél, de nem volt madártani szempontból izgalmas most a hely. Ezért is, és mert főként kirándulni mentünk, a telefont használtam fényképezésre a tájfotók tekintetében, míg a Nikon vázon fixen a teleobjektív várt témára. Ebben az egyszerű és tematikus bejegyzésben szeretném megosztani az ottani élményeket, melyekért hálásak vagyunk. Bő három órás sétát tettünk együtt, gyönyörködve a hóban. Ha közelebb laknék, beneveznék egy éves bérletre ide, a Vácrátóti arborétumba.

Az arborétum Emblematikus "figurája" ez a vízimalom

 A mellette lévő vízrendszer, nem különben kedvencem

Ezt a képet minden tavasszi és őszi látogatásomkor "meglövöm"

 Ajtó, a völgy ölelte félsziget felé

 Magasból lenézve

Nem mondaná meg senki, hogy ez egy arborétumban található

 Irány a dúcetető

Sajnos soha nem láttam még rendesen megtöltve !

Ez a harkály keresgélt felette a fán

 Szép részletekre bukkantunk

 A tórendszer is méltóságos csendben pihen

Récecsapat verseng a túlélésért

 Egy-egy példányt igyekeztem kiválasztani

 Megörökíteni pillanataikat


 A tóra néző szigetre vezet ez a szép híd

Csendben nyugszik a táj

A figyelmes szemlélő megtalálja a szépséget

 Apró titkok a félreeső szegletekben

Érdemes bejárni a kert minden sarkát



Az évek során fotóztam itt már ritka tavaszi védett virágokat, fekete harkályt, nyüzsgő nyári erdőt, őszi színeket, téli tájat, királykákat, sokféle élőlényt. Nincs olyan évszak, melyben ne adna ezer és ezer meglepetést, ez a sok titkot rejtő csodálatos arborétum. Évente 3-4 alkalommal járok erre, soha nem jövök el üres kézzel, sem emlékek és csodák látványa nélkül.

Aki teheti, keresse fel ezt a helyet, vigyázva értékeire.
Ha egyszer menne valaki egy évben, akkor az őszi hónapokat ajánlom, amikor elindulnak a színek ...