2017-10-30

Az utolsó erőlködők

A Vácrátóti arborétumban általában mindenki a bejárattól jobbra indul el. Én ősszel először a kerti rész felé veszem az irányt, mert bár ilyenkor az elmúlás színeiért jövünk, mégis izgatottan sietek a virágos kert felé, ahol szeptember végén és október elején, még mindig várnak ránk csodánk. Ezek a színes virágok megdöbbentik az embert, hogy tavaszon és nyáron át, ősszel meddig még ?! Meddig tud küzdeni a sok színes virág, hogy szirmaival ellássa a késő őszi méheket, és színkavalkádot rajzoljon szemeink elé ... Elidőzöm gyakran a kert ezen szegletében, utoljára meglesni még a szirmokat. Ez a mini-blogbejegyzés azért állt elő, hogy ezen keresztül megoszthassam a titkokat, a csodát. Legalábbis számomra szeptember végén, október elején ez már nem oly természetes. Az arborétum fajgazdagsága mégis májustól októberig lefedi a paletta összes színét. Lássuk, milyen képeket hoztam el onnan, a kert szegletéből ?!


Különlegesség

Tisztaság

 Fonákja-szépsége

 Utolsó fényfürdők

Napfénycsapda

Vad, és egyszerű

Egy szál
 Egyéniség

 Őszirózsa költemény

 Labda

 Májvavirág

A legtöbb elhervadt már



Kultúrnövények és mezei-védett fajok virágai, kis odafigyeléssel, érdeklődésekkel, fénykép formájában összegyűjthetők, és hazavihetők. Kis fényképészeti utómunkával, sikerült idén is sko gyönyörűséget eltenni, és itt megosztani. Ez az értelme annak a technikának, amely ezekben a komoly fényképezőgépekben lapul. Azt hiszem, csodálatos hobbim van.

Jövőre ugyanitt, ugyanekkor ...

2017-10-24

Az első etetővendégek

Október harmadik hetében hetében járunk, felkészítettük az itatós lest a vendégek fogadására. A medencét feltöltöttük, igyekszünk pótolni a folyton elfogyó dekorációt annak végében, beszereztem a magokat, mely 90% fekete napraforgóból, valamint vörös kölesből és kukoricából áll. Beszerzés alatt van még a cinkegolyó, a diákcsemege, és egyéb ritka, finom falatok. Az üveget megpucoltam, a leskunyhót kitakarítottuk. Egy röpke látogatás során meg is érkeztek az első vendégek. Ebből szedtem össze most egy válogatást. Fotóstársamnak a füzike is megmutatta magát, remélem én is hamarosan találkozom vele. Várható persze még sok más faj is, de ezt megjósolni lehetetlen, és nem is bocsátkoznék találgatásokba. Kiderül március elejéig, hogy milyen madarakhoz lesz szerencsénk. Lássuk, kikkel találkoztam azon a napon ...


Nem a Meggyvágó volt az első, de talán ő a legszebb

 Széncinege tojó

 A csuszka is sokszor fordult egy-egy falattal

 Majdnem minden faj ivott, és fürdött

 A kékcinege félénkebb, de őt is többször láthattuk

 Minden irányból fotózhattam


 Még mindig jellemzően zöld a hátterünk

 Más szögből a másik beülőn, már ősziesebb a hangulat

 Benézett hozzánk a nagy fakopáncs tojója is

 A szajkó, minden alkalommal meglepetést szerez

 Pár kép a Meggyvágóról

 Igen hosszasan időzik nálunk

 Evés után megkívánja a vizet

 Hosszan oltja szomját

 Majd diadalittasan felnéz

 Az utolsó nagy korty előtt

 A széncinegék között sok kifejezetten szép példány is előfordul

Szépen fotózható



Egy másik napon - nem készülve fotózásra, így gépn nélkül - kilátogattam a leshez, hogy egy régi kedves barátomnak megmutathassam a helyet ... Akkor barátcinegét is gyakran láttunk táplálkozni. Bíztató az indulás, bármi lehet ebben a szezonban, az itt megjelent 12-14 faj közül. Meglátjuk. Az igazi etető szezon, a tartos fagyok, a hóesés bőven előttünk áll.

Kíváncsian várom, mit tartogat ez a tél.

2017-10-20

Fényes tanösvény

A Turulnál elkövetett kalandos barangolás folytatása nem is lehetett más, mint a közeli tatai Fényes tanösvény bejárása. Nem volt könnyű, mert a többi látogató nem igazán vette figyelembe, hogy valakik fotózni próbálnak, és azért sem, mert már igen erős fényeink voltak. Viszont ha már ilyen messze csavarogtunk lakhelyünktől, ez közhely nélkül tényleg kötelező úti cél. Őszi hangulatot reméltünk a helytől, melyet - érdekes módon - csak kis részben kaptunk mert, még a közeli hegyeken sem voltak meg az eget rengető színek. Szépen körbenéztünk, és nem várt érdekességbe botlottunk, melyről be is számolok pár görgetéssel lejjebb. A tanösvényt két évvel ezelőtt látogattam meg, és az akkori állapotokat megőrizve találtam, azaz visszaforgatják a bevétel egy részét, legalább állagmegóvásra. Sajnos a magaslesnél a nap nem jó irányból jön délelőtt, délben, bár aki szereti a vízfelszínen csillogó ellenfényt, annak ez hálás napszak és téma lehet. Összességében, főleg a turulos előző kört tekintve, kellemes túra kerekedett a nap végére. Hallani hallottuk, az élőhelyét is minden bizonnyal megleltük, de magát a Jégmadarat nem találtuk. Jelenléte viszont így is örömöt jelentett számomra ...


Az utolsó szép pillanatok ...

 Vízen úszik az ősz

 Vadszőlő nyit ajtót

 Legbelsőbb titkaink

 Forróvizű forrás táplálja a tavat, mely buborékokban tör a felszinre

 Az egyik legszebb "dupla szárnyú"

 A moha ... nagy kedvenc.

 Egyszerű tükörkép

 Minden métere érdekesség

 Hangulatba hoz

Tipikus sekély-vizes Jégmadár vadászterület

 Színvadászat

 Még mindig igyekszik szépséget varázsolni ...

Azért itt ellaknék ...



Többször és összetéveszthetetlenül hallottuk a Jégmadarat, de megpillantani, lefotózni ezúttal nem sikerült. Vízityúkot láttam mindössze bebukdácsolni a nádak tövébe ott, ahol a jégmadár által elkoptatott beülőágak is voltak. Érdekes hely ez, ha nem zavarja az ember. Eltöltenék itt egy napot, síri csendben, amikor csak az élővilág, a gép és én vagyunk ...



2017-10-17

Csavargás a Vértesben

Hangolódva az őszre, gondolkodtunk merre is érdemes elindulni. Olyan helyre vágytunk, amely nagyjából háborítatlan, és hamisítatlan őszi hangulattal fogad. Választásunk a Vértesre esett, ahol a Turultól indulva a barlang mellett el lehet jutni a Vince kilátóhoz, és a környék jól bejárható. Akadt egy kis probléma, mert most látogató-központot építenek (hogy legyen miért ott is pénzt szedni), ezért az egész parkolót körbekerítették, s ennek következtében kerülnünk kellett. Rövid időn belül eltűnt alólunk az út, majd az erdei ösvény is. Csak az irányt tudtuk, hogy merre van a kilátó. Felküzdöttük magunkat a hegyre az erdőben kidőlt fák között. Nem volt könnyű út. Fotózás helyett teljesítménytúrába fordult a mulatság. Út közben pár gombával találkoztunk ezért, és követtek minket az erdei énekesmadarak, természetesen láthatatlanul, de jól hallhatóan. A turultól elindulva a Vince sétányon, ahogy az út a barlang veszi az irányt, egy őzet (!) láttunk elnyargalni. Na, azért a turul emlékműtől 50 méterre, Tatabánya felett a hegyen nem számítottunk ilyesmire. Nem egész öt másodperc alatt tűnt el a semmibe ... Az úton látott szépségeket itt osztanám meg, a következő, javarészt DSLR-el készült fotókon keresztül.


Ilyen volt az alaphangulat arrafelé ...

 A Turultól indultunk ...

 2015-ig, csak messziről néztem, de most már másodjára járok itt

 Ébred a fény ...

A kerítés mögött már a barlang van

Letűnt idők szeme ...

 Itt nem volt még annyira ősz, de a termések már árulkodnak ...

 Farönkre hullott az elmúlt nyár

Az erdei kaptatók kidőlt farönkjein ...

 Megérkeztünk a kilátóhoz

 Komoly mérnöki munka

Nem kis magasság ... A fák 20-25 méteresek

Egy szép panoráma a toronyból



Miután megmásztuk a kilátót, és kigyönyörködtük magunkat, leérve a padon megpihentünk. Ettünk pár falatot, és álmodoztunk egy jó kávé automatáról ... Miután annak hiányát feldolgoztuk, útra keltünk azon a vonalon, ahol normális esetben érkeznünk kellett volna. Itt már nem kellett azon gondolkodni, hogy vajon "merre van az előre" ... Átadhattuk magunkat a fotózásnak, témakeresésnek.



Huawei P9 és a gomba esete

 Rögtön a kilátónál ...

 Kedvenc őszi témám a "lámpás" (amit a nap világít át)

 "Selective colors" effekt a la nature :-)

 Függeszkedő #1

  Függeszkedő #2

 Itt volt az igazi megnyugvás ...

 Füzike bujkált a vesszők között

 Na, ezért hívják ezt a műfajt FÉNYképezésnek

Már-már közeleg az ősz ...



Megérkeztünk, vissza az autóhoz, és örömmel láttam, hogy időben tettük. Most jött a csürhe az erdőbe, műanyag lányok, ROLLEREZŐ gyerekek, és pufidzsekis FaceBookozó kalandorok képében, kiszállva a városi terepjáróból (dzsippó), de mi már megjártuk az utunkat az őzzel együtt :-)

Megérte felszenvedni magunkat, az úttalan utakon ...