2020-04-28

Kis lile másodszor

Ahogy ígértem, visszamentem a maradék belvízhez, hogy újra rápróbáljak a kis lilére, és további barátaira, akik a víznél fellelhetők. Nagyon korán indultam, mert fülest kaptam, hogy kisrókákat látott egy kutyás, a közeli repcetábla szélén. Bejártam a táblát mindkét oldalán végig, és a szántóföldet is, ahol lehet kotorék a fák tövében ... Még sípoltam is, hátha a szülők valamelyike kijön kajáért a kicsiknek, de nem találtam őket. Bőven maradt még a reggelből, hogy elmenjek a zsugorodó vízterülethez, és megpróbáljam megközelíteni jobban a parti madarakat onnan, ahonnan még nem próbálkoztam ennél a víznél. Nagy szerencsémre, ha az ember odafigyel lépteire, a lile viszonylag engedékeny, így érzésem szerint jobb képek születhettek. Mikor ezt a bejegyzést írom, szerintem 5 m2 sincs már a víz felülete. majd tovább vonulnak ... Hiányozni fognak nekem.


Ezzel a fotóval vagyok a legelégedettebb

Tényleg nagyon örültem, hogy közelebb engedett, mint múltkor

... s még egy, ahogy visszanéz

Néhány bíbic még kíváncsiskodott

Ő pedig értetlenkedett, ugyan miért nem állok odébb már ?!

A víztől nem messze figyelt a mezei nyúl

A második AF pittyenés után, meg is pattant nagyhirtelen

Had adjak hírt a reggeli repcés Rozsdás csaláncsúsról is ...

végül a füsti fecskéről, aki fészkéhez hordta a sarat, innen a víztől ...




A lile megkövetelte, hogy megdolgozzak a jobb fotóért.
Megtettem, és megérte.



2020-04-25

Gazdag tavasz

Az egyik madárleses reggel után úgy gondoltam, hogy belefér még egy bicskei kastélypark látogatás a délelőttömbe. Végre tavasz van, szerettem volna lelkileg is feltöltekezni a tavasz adta színekkel, hangulatokkal. Mentem egy kört a parkban, és igyekeztem mindenre odafigyelni, ami csak a szemem elé került. Ha van élményzenélés, akkor ez egy élményfotózás volt. Tobzódtam a színekben, az éledő természet minden gazdagságában. Nem kerestem sem növény, sem állatfajt, nem voltak céljaim, egyszerűen csak fejest ugrottam a tavaszba. Élveztem a színeket, az illatokat, és a park sajátságos hangulatát. Az itt készült képek közül válogattam ebben a bejegyzésben. Remélem, hogy valamennyit átadnak a fotók abból, amit megélhettem ...




... el is határoztam, hogy jövőre a kertünkben 30 db pipacs lesz a bejáratnál ...

 Seregély

 A három csoda

 Elmerengtem, mennyire szépek

 Habár a piros tulipán a klasszikus, 

 Nekem mégis a lila / rózsaszín tetszik. (és még a sárga cirmos)

 Olyan sok képet látni, amely lesből készült. Hát ez nem. Ez a valóság

 Az épület tetején rugózott a házi rozsdafarkú hímje

Követtem őt is. Vártam, hogy piros tarkófoltját megmutathassam



Ahogy a kert hátsóbb - félreeső - részeibe jutottam, nagy izgalom ért. Mindig bezsongok, ha mókussal találkozom. Gyors, éber, okos kis állat. Mintha örökké akciófilmben érezné magát, annyira figyel olyan elszántsággal menekül. Szerencsémre pár gyermekjáték mögött elbújhattam, és volt lehetőségem lépésről-lépésre közeledni hozzá. Mindig kitettem az objektívet a rejtek mögül, és lőttem egyet, léptem egyet. Így jutottam hozzá egyre közelebb, és fedezhettem fel lakhelyét, otthonát.




 Természetesen az árnyéksávba ült, nehogy lehessen fotózni rendesen :-)

 Mókuslakás

 Megkerültem a fát, és lopakodni kezdtem. Egy lövés, 

 egy lépés

 Feszült figyelemmel nézte közeledésemet. Eddig engedett. 

 A parkban tizesével vannak a madárodúk

 Récékkel is találkozhatunk, hamarosan mutatom az okát

 Ahhoz képest, hogy park, nem túl bizalmasok

Belefeledkezdtem ebbe az illatos virágú lombkoronába

 megcsodáltam részleteit

Aztán a récés tó körüli béka hangokra lettem figyelmes.
Itt voltam hosszú perceket, de mindössze egy, éppen fejest ugró békát találtam.

 Az épület felé indulva, a locsolórendszer csövén találkoztam vele

 A gazdasági épületek irányában, háborítatlan az erdő

 Tíz méterre szögdécselt a másik mókus

Lábaimnál újabb vírágtenger




Nincs mit hozzá tenni, gyönyörű és dús most a tavasz.





2020-04-23

Belvizes meglepetés

Koratavasztól figyelem a műút melletti szántón, a felhalmozódott belvizet. Sokszor átfutott az agyamon, vajon van-e, vagy lesz-e itt vizimadár ? Teljesen életszerűnek éreztem, hogy előbb-utóbb megjelennek, ha másért nem, a vándorlás következtében. Egyik hazautam során észrevettem a parton futó madarakat. Na, itt a nagy alkalom, nézzük csak, mikor jók a fények ? Honnan lehet megközelíteni ? Ahogy húzódik vissza a víz, a megemelkedő napközbeni hőmérséklet következtében, úgy csökken annak szabad felülete, és nő az elsarasodott partszakasz, minek következtében nem lehet igazán közel menni a vízhez. Megálltam az út melletti bokornál, és szabad szemmel figyeltem először, hogy mi történik a vízparton. Cankókra lettem figyelmes, és egyéb apróbb madarakra. Következő nap az esti lágyabb, finomabb fényekben kimentünk feleségemmel, és fotóztunk kicsit. Örömteli meglepetésekben volt részünk. A távolságot - valamelyest - áthidalni a 150-600 is kevés volt crop-os vázon, de azért - mondjuk úgy - dokumentum fotók legalább készülhettek. A fajok részleges meghatározásához, és a megfigyeléshez elég volt. Többre nem. Nekem mégis nagy örömöt jelentett 2x kimenni a partra.


Soha nem fotóztam még: Kis lile (50 méterről)

Lehetetlen jobban megközelíteni. A madarak mindig a túlparton vannak :-)
Közeledve a vízhez, garantált a térdig süllyedés.

A Barázdabillegető örökös csapattag az ilyen helyeken

 Igen sok bíbic mozog a víz körül. Levegőben

és vízparton egyaránt.

Pajzsos cankók

ő is az

és mégegy

Türelemmel elértem, hogy a bíbic közelebb jöjjön

Réti cankó


Egy másik alkalommal, amikor egészen máshová mentem fotózni, és ott véget ért a móka, gondoltam kimegyek a másik vízhez, amely még kisebb, és 200 méterre van a nagyobb pocsolyától. Szerettem volna megnézni, mert oda jobban be lehet menni autóval, és egy bokor mögött van némi rejtőzködési lehetőség. Vicces, hogy a víztől 100 méterre egy üzemcsarnok áll, de a madarakat ez nem zavarja. Nem is vicces, inkább morbid, hogy ennyire elveszi az ember az életteret ...



 Erős fények voltak már,

de legalább közel lehet menni

 Itt találkoztam a Kenderike tojójával

 aki több fotót is engedett

 Inni érkezett a seregély pár

és aznap is itt volt a Kis lile

 Miközben fecskék gyűjtöttek sarat, inni jött a Bíbic 

 Méghogy nem szép madár a szarka ...

Mindenki megtalálta a számítását ...



Gondolkodom azon, hogy reggel a nagyobbik víz hátsó, úttól távolabbi oldalán, a szántó felől hátha volna esélyem egy sátorba behasalni ... Kérdés mennyire van sár, mocsár. Azon az oldalon reggeli fényben lehetne fotózni, ha jelenlétemet elfogadják a madarak. Igaz, a víz 40 cm-el mélyebben lenne ott, mint a magasság, ahol fekszem, de nem mindegy, hogy 15, vagy 40 méterről fotóz az ember. Na, agyalok még, és lehet, hogy jövő szombaton rápróbálok.

Addig biztos lesz még víz.