2016. január 17., vasárnap

Merzse körbejárva

Igen régen jelentkeztem, talán három hét is eltelt már. Még a karácsonyi ünnepek előtt feldolgoztam a képeket, megírtam a blogokat, hogy 20-a után már csak az ünnepekre figyelhessek. Készültek új fotók, melyekkel most végeztem, es szépen sorban blogbejegyzések részévé válnak ... Még a karácsony és az új esztendő között ellátogattam egy-két jó helyre ... Régen jártam már a Merzsén, így furdalt már a kíváncsiság, vajon így télen mit láthatok arrafelé ?! Gondoltam egy merészet, s egy viszonylag szép napon kilátogattam egyedül. Elhatároztam, hogy a belvizes területet, és a hátsó, szántóföldes réteket is körbejárom, alaposan szétnézve ott. Jól eső meglepetések vártak aznap, melyeket jó szívvel örömmel osztok meg most itt. 


Az első meglepetés ! Vadászújságba illő vadászlest építettek

 Közelebb érve, igen magas, csak kár, hogy messze van a víztől ...

 Egész nagy belvíz áll a régi madárlesnél. 

 Vajon kitart nyárig ? Fészkelnek majd cankók itt, mint régen ?!


A reggeli nap fényében elmélkedve eszembe jutott, mennyi szép és tartalmas élményt kaptam már ezen a helyen, s mennyi mindent megtaláltam itt. Nézve a vizet, akkor és ott mindenképpen elégedett embernek érezhettem magam. Óvatosan lemászva a vadászlesből - mert hogy a lépcsőfokok igen keskenyek - az erdő felé vettem az irányt. Mostanában üresek az erdők. Még az alap fajok is oly sokszor elülnek csendben. Azért voltak találkozások, szép pillanatok, a jól ismert erdei csapásokon ...



 Megfogott a háttere ...

 Épp, hogy jutott elég fény, erre a szép kis Citromsármányra

 Mohaágy, csillogás ...

 Bokeh, a vízcseppes bokron

Nonfiguratív rajzba bújtak a kis piros falatok ...


Mint írtam, csendes volt az erdő. Kevés képpel. de annál több jó érzéssel slattyogtam vissza az autóhoz, hogy aztán átmehessek a második felvonásra, mely a repülőtér környékén játszódott. Már nagyjából tudom az utat, így szépen lassan, nagyon nyugodtan csorogtam át Ecser felől a Merzse másik bejáratához, ahol inkább a szabad terek, a vadak, ragadozók otthonát találjuk. Itt aztán rengeteg izgalmas mozzanat történt. Órákig nézelődtem, csavarogtam a végtelen tájon, miközben a fejem felett repültek el, a le és felszálló hatalmas utasszállító repülőgépek ...



 Ecser felől érkezve, ez a ragadozó fogadott gyanakvón

 Alig 50-100 méterrel arrébb, egy másik körözött. Láthatóan nem örült nekem

 Két őz érkezett, akiket nagy izgalommal figyeltem 200 méterről !

 Ez a hölgy végtelen szabadsággal lovagolta át többször a tájat

 Ékszerek ...

 Egy ragadozómadár cserkelése közben lapult a fűben, s ijedt meg ez a nyúl


Eltelve rengeteg élménnyel, a végtelen szabad tér kellős közepén, lapozgattam a gépen a fotókat, átgondolva meg annyiszor e csodás napot. Nem volt kedvem elindulni, de éhségem visszaszólított a városba. Megint, és megint, újra és újra ajándékokkal borított el a Merzse. Minden évszakban ajánlott, csodás szépségű, gazdag élőhely, a felszálló, hangos repülőgépek ellenére is. Mert élni akar.


 Hamar eljött a naplemente, kiszaladtam a Dunapartra

 Kárókatona távozott a Népsziget felett

Színjátékba temetkezett a napfény



Nem tudok okos végszót írni, a Merzsét látni kell.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése