2013. október 2., szerda

Megérkezett az ősz

Azt hiszem elérkezett az, amit minden évben a legjobban várok. A tavasz mellett a kedvenc évszakom mindig is az ősz lesz, és marad. Leírhatatlan szépségű színeivel, esős csillogásával, a tarka lombkoronákkal, közvetlenül a madarak elvonulása után ... Mindenütt serénykedő állatokat látunk, készülve a télre, élelmet gyűjtenek, szélvédett vackokat, vermeket keresnek a vélhetően hideg tél elől menekülve. Nagy a sürgés-forgás erdőn mezőn. A szarvasbőgés, a darvak vonulása a Hortobágyon, az országos madármegfigyelő napok, a Tatai Vadlúd sokadalom. Nem is nagyon lehet eldönteni, hová induljon az ember fotózni, kevéske és értékes szabadidejében ?!

Steve barátommal szeptember 28.-án a Margit-sziget területét választottuk. Busszal bementünk a szigetre, majdnem az Árpád-hídig, és elindultunk felfedezni a félreesőbb helyeket. Sajnos sok volt az ember. Sajnos - abból a szempontból -, hogy nem nagyon volt olyan pillanat, akkor ne zavarták volna meg a fotózást, a madarak után kajtatást, örömteli viszont abból a szempontból, hogy sokan választják örömnek azt, amit a szabadban létezés adhat.

Barangoljuk hát be együtt a szigetet, képekkel illusztrálva mesélek erről a szombatról ...


 Még csak kopogtatnak a színek, de hamarosan átveszik az uralmat

 A sziget összes mókusát láttuk. Mind makkor, diót és fenyőtoboz magot gyűjtött

 Mosott zöld háttéren mutatkoznak meg az ősz színei

 Ilyen képeket azért fotóz az ember, hogy legyen blog-fejléce, és őszi háttérképe :-)

 Két évszak találkozása ... Az ősz háttérbe szorítja a nyarat

 Játék színekkel, és a mélységélességgel

 A Szarka óvatos madár. Pont akkor rebben el, amikor már elég közel lenne

 A dolmányos varjú is rutinos öreg róka, de bátrabb a Szarkánál

 A Csókák egyre többen vannak, és évről-évre engedékenyebbek

 Egy "odahelyezett" tölgyfa-gally. Mint ha modellt akarna állni

 Szépnek találom a szarka egyszerű színeit, a végtelen színárnyalatú avarban

 A nap már egyre erőtlenebb, de a párát elteríti a rét felett. Napozni igyekvő elmúló nyár

 Bepózolt a Csuszka. Igazi zsáner fotó

 Evésbe feledkezett a Mókus. Vajon meddig gyakorolta ezt a beállást ?

 Ritkán látni tanácstalannak a Dolmányos varjút ...

Fatörzset kopogva feszítő Csuszka. Mindent megtesznek az utolsó rovarfalatokért

 Elballagott hát a bölcs madár. élvezte a nedves füvet

 A kis szigeti állatkert nem bűvölt el az idén, de a Gólyák továbbra is nemes madarak

 Te meg miért duzzogsz ? Meséld el, mi bánt ?!

 A Duna mellett, de már nem a szigeten. Sárgalábú sirály (nem túl gyakori)

 Szarka röptében. talán mert szépek a tollai

Délutánra felmelegedtek a kövek. Ezek már az utolsó napos órák. 


Tudom, és tudjuk, hogy a Margit-sziget sokkal többet tartogat az embernek, csak talán hétvégén szemérmesebb kissé, és az igazi nagy dobásokat, mint a macskabagoly, a hétköznapokra tartogatja azoknak a fotósoknak, akik áldozatot hoznak a képeikért. Befektetett munka és akarat nélkül, nincsenek nagy képek. Visszanézünk még, még több, és ritkább madárfajokért, kicsit csendesebb pillanatokért.

Kimondottan pihentető volt ezen a szombaton sétálni ott egy kicsit, leülni a padon, és 4-7 méterről figyelni a Csuszkát, Mókust egy padról, hosszú percekig. Én nem tudok ennyire megpihenni, mint az erdőben, fotózva, és csendben maradva. Csendben lenni is itt tudok igazán, a természet és a fotók kedvéért tudom mindenféle erőfeszítés nélkül, hosszú időn át befogni a számat. Itt nyerem vissza önmagam.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése