Nyár végén

Olyan most a közelgő ősz, mint egy rossz kisgyerek, aki befut a fotográfus elé, pedig az beállította már a képet. Augusztus végi barangolásom során, feleségemmel megjegyeztük, hogy olykor-olykor megjelennek a finom őszbe hajló árnyalatok és fények. Késő délelőttre már meleg lett, még zöldek a fák, de ez bizony már a nyár vége ... Korán indultunk, hogy az emberek tolakodó jelenléte még ne zavarja a Margit-sziget viszonylagos nyugalmát, hogy esélyünk legyen meglátni titkait. A felkelő nap fényeivel szerettünk volna kísérletezni, de én nem éreztem olyan átütőnek azt a helyet. Ha nem késsük le a 26-os buszt egyetlen perccel, akkor talán több időnk jutott volna optimálisabb helyet keresni ott a zenélő kút környékén. Nem baj, mert a lelkem mélyén az állatvilágra figyeltem úgyis. A szép tájképekhez el kell utazni, kimenni a városból. Szóval egy környezetfelmérő könnyed sétába kezdtünk, nyitott szemmel járva vissza, a Margit-híg irányába, bent a sűrűjében ...

Milyen kis büszke ...

 A vadászatukból visszatérő macskák egyike

 Laposabbak már a fények, mások a színek

 A nyíltabb területeken varjúfélék keresgéltek. A csókát kedvelem

 Ellenfények, finom dolgok

És belefeledkeztünk a részletekbe

 Túlzottan nem szoktak érdekelni, de ezek szépek voltak

 Ezt pedig most is egészen különlegesnek látom

 Lombok alatt messze nézni ...

 Ez is fényfestés ... Ha eljön az ősz, ezeket a képeket sosem úszom meg

 Megtaláltuk a mókusok kedvenc helyét

Csúszkákkal együtt, már most rakosgatnak el télire

 A vörös mókus 

És a szürkésebb árnyalatú, akit jobban kedvelek

Igen sok madarat láttunk, és hallottunk, bár a pintyfélék meglepő módon nem túlzottan tettek ki magukért. Amint megjelentek az első futók, még a félreesőbb helyeken kezdtek eltűnni az állatok. Eddigi értesüléseim alapján a Margit-sziget igen fajgazdag, de a szombat kíméletlen. Mindenki igyekszik futni, biciklizni és kutyázni a szigetre, úgyhogy számunkra ott véget is ért a nap, már 08:30 körül. Kiérve a Margit hídra, szinte már tömegnyomor lett ekkorra. Nem gondoltam volna, de itt a szigeten, és a másik helyszínünkön is, végigkísértek a mókusok. Hm, igen. Amikor az ember nem gondolkodik az napra egy adott fajban, akkor jelenik meg tízesével. 

Egy könnyed reggeli után a Fiumei úti sírkertbe mentünk. Platánjai, változatos flórája és arculata miatt, és nem utolsó sorban nagy madár és emlős faunája reményében, igyekeztünk körbejárni a területet. Ebbe beleszólt mindkettőnk álmossága, és emiatt sok padon merengtünk, majdnem elaludva. A területen az élővilágon túl, igen sok művészeti érték is található, őszi részletei elragadóak. Annak ellenére is, hogy maga az intézmény, nem egy vidám témakör hírnöke. Nyár végi, vagy inkább, kora őszi sétánkon ismét elcsodálkoztunk az ilyen parkos, ligetes területek lenyűgöző szépségében.

Na majd ha tele lesz falevelekkel

 Megakadt a szemünk ezen a nagydarab Örvös galambon

A fák törzse mellett hosszan figyelhettük őket

 Ez a gyengém. Már megint a sötét hátteres világító falevelek ...

Keresgéltek és tömték magukba serényen. Hamar jön az ősz, a hideg ?

 Meglepett minket a már szinte téli színezetű Őszapó

 Ő pedig tele szájjal rohant fel, előlünk a fára

Eljönnek majd a gyönyörű őszi reggelek, a lágy fények, a pompás őszi színek. Nem szerettem a nyári erős fények és árnyékok keménységét. Júliusra - mind amellett, hogy más dolgom is volt - elfogyott belőlem a fényvadászat igénye. Most újra itt van. Most újra várom megint. Mert szerintem az ősz, a tavasz a két legszebb évszak.

Már jön, már kopogtat a lombhullás !

Megérkezett az ősz

Azt hiszem elérkezett az, amit minden évben a legjobban várok. A tavasz mellett a kedvenc évszakom mindig is az ősz lesz, és marad. Leírhatatlan szépségű színeivel, esős csillogásával, a tarka lombkoronákkal, közvetlenül a madarak elvonulása után ... Mindenütt serénykedő állatokat látunk, készülve a télre, élelmet gyűjtenek, szélvédett vackokat, vermeket keresnek a vélhetően hideg tél elől menekülve. Nagy a sürgés-forgás erdőn mezőn. A szarvasbőgés, a darvak vonulása a Hortobágyon, az országos madármegfigyelő napok, a Tatai Vadlúd sokadalom. Nem is nagyon lehet eldönteni, hová induljon az ember fotózni, kevéske és értékes szabadidejében ?!

Steve barátommal szeptember 28.-án a Margit-sziget területét választottuk. Busszal bementünk a szigetre, majdnem az Árpád-hídig, és elindultunk felfedezni a félreesőbb helyeket. Sajnos sok volt az ember. Sajnos - abból a szempontból -, hogy nem nagyon volt olyan pillanat, akkor ne zavarták volna meg a fotózást, a madarak után kajtatást, örömteli viszont abból a szempontból, hogy sokan választják örömnek azt, amit a szabadban létezés adhat.

Barangoljuk hát be együtt a szigetet, képekkel illusztrálva mesélek erről a szombatról ...

 Még csak kopogtatnak a színek, de hamarosan átveszik az uralmat

 A sziget összes mókusát láttuk. Mind makkor, diót és fenyőtoboz magot gyűjtött

 Mosott zöld háttéren mutatkoznak meg az ősz színei

 Ilyen képeket azért fotóz az ember, hogy legyen blog-fejléce, és őszi háttérképe :-)

 Két évszak találkozása ... Az ősz háttérbe szorítja a nyarat

 Játék színekkel, és a mélységélességgel

 A Szarka óvatos madár. Pont akkor rebben el, amikor már elég közel lenne

 A dolmányos varjú is rutinos öreg róka, de bátrabb a Szarkánál

 A Csókák egyre többen vannak, és évről-évre engedékenyebbek

 Egy "odahelyezett" tölgyfa-gally. Mint ha modellt akarna állni

 Szépnek találom a szarka egyszerű színeit, a végtelen színárnyalatú avarban

 A nap már egyre erőtlenebb, de a párát elteríti a rét felett. Napozni igyekvő elmúló nyár

 Bepózolt a Csuszka. Igazi zsáner fotó

 Evésbe feledkezett a Mókus. Vajon meddig gyakorolta ezt a beállást ?

 Ritkán látni tanácstalannak a Dolmányos varjút ...

Fatörzset kopogva feszítő Csuszka. Mindent megtesznek az utolsó rovarfalatokért

 Elballagott hát a bölcs madár. élvezte a nedves füvet

 A kis szigeti állatkert nem bűvölt el az idén, de a Gólyák továbbra is nemes madarak

 Te meg miért duzzogsz ? Meséld el, mi bánt ?!

 A Duna mellett, de már nem a szigeten. Sárgalábú sirály (nem túl gyakori)

 Szarka röptében. talán mert szépek a tollai

Délutánra felmelegedtek a kövek. Ezek már az utolsó napos órák. 

Tudom, és tudjuk, hogy a Margit-sziget sokkal többet tartogat az embernek, csak talán hétvégén szemérmesebb kissé, és az igazi nagy dobásokat, mint a macskabagoly, a hétköznapokra tartogatja azoknak a fotósoknak, akik áldozatot hoznak a képeikért. Befektetett munka és akarat nélkül, nincsenek nagy képek. Visszanézünk még, még több, és ritkább madárfajokért, kicsit csendesebb pillanatokért.

Kimondottan pihentető volt ezen a szombaton sétálni ott egy kicsit, leülni a padon, és 4-7 méterről figyelni a Csuszkát, Mókust egy padról, hosszú percekig. Én nem tudok ennyire megpihenni, mint az erdőben, fotózva, és csendben maradva. Csendben lenni is itt tudok igazán, a természet és a fotók kedvéért tudom mindenféle erőfeszítés nélkül, hosszú időn át befogni a számat. Itt nyerem vissza önmagam.

Tél végi Városliget

Ezen a hétvégén sem jutottunk fényhez. ISO 1250-re kellett emelnem az érzékenységet ahhoz, hogy F5.6-on kapjak egy 1/125-ös záridőt, vagy még ennél is hosszabbat, ahol már a VR sem segít ... Menni kell, mert egész héten ezt várom, és ha csak nem zuhog, s ellenére a szürkeségnek, elindulunk. Egyre jobban kedvelem  a Városligetet, pedig nem adtam neki túl nagy esélyt, hogy a szívembe lopja magát. Meglepett, még másodjára is. Ma, inkább a Közlekedési Múzeumhoz közelebb eső területeket jártuk be, mert a Vakok kertje környékén igen sok az etető. (Azért ezen a vakok kertjén igen sokat gondolkodom. Mindennél színesebb, és ezerféle dolog látható ott. Színes oszlopok, EU szabvány játszótér elemek, vakoknak. Nem értem a színeket, se a mászókákat egy vakoknak szánt kertben. De ne térjünk el a tárgytól !)

Az olvadás miatt - mintha eső esett volna - előjönnek a giliszták. Ezeket kereste

Talán az év első fürdése. Tiszta olvadék víz csepegett a tetőről

Szép tükörkép. (ISO az egekben)

Na ez egy nagyon szigorú csóka

Itt volt a legerősebb a fény. Egyből értékelhető a kép

Meggyvágó

A szajkó ellopott egy kenyérdarabot. Mindenki menekült előle.

A fakusz, aki mindig felfelé és körbe körbe jár. Nem így a Csuszka. Ő fordítva teszi ezt.

Az etető melletti fákon lóg, pillanatra berepül, és már viszi is a falatot

Hamar eleredt az eső, de ez alatt a szűk két óra alatt, egy "A" kategóriás mozifilmet láthattunk. Steve barátom még egy mókust is észrevett, úgyhogy a szürkeség ellenére is, rövid, de annál tartalmasabb délelőttöt töltöttünk itt, a Városligetben. Láttuk a Csonttollúakat is átrepülni, hatalmas csapatban a park másik felére, de nem mentünk utánuk. Szeretném, ha lezárhatnánk végre a telet, mert várakozik a 90 mm-es makró objektív a táskában, hogy belenézhessünk a kinyíló virágok kelyhének legmélyére ...