2014. november 19., szerda

Mobil beülőágas etető

Igen sokat agyaltunk azon, hogy mi a helyes és főleg célravezető módja annak, hogy minél több fajjal találkozhassunk a területen, ahol elhelyezhettük a reflexüveges itatós-etetős lest. Azért foglalkoztat ennyire a kérdés, mert a hely jó is, meg nem is. Jó, mert zárt helyen van, elvileg biztonságban, de rossz azért, mert viszonylag sok a mozgás arrafelé, és nem elég a fény. Évekkel ez előtt, minden télen, annak is a hidegebb időszakában, sok Őszapót figyeltem meg arrafelé. Gondoltam akkor etetőre bejönnek majd, és a reflex üveg mögül szép fotók készülhetnek róluk. Más vonatkozásban gond még az, hogy alap madárfajokon túl, egyelőre más nem jött se fürdeni nyáron, sem enni, most a kora télen. Az elzárt terület más részein, igen jól lehet próbálkozni beülőágakkal, etetéssel, így most erre koncentrálunk, amíg a hideg havas napokon, meg nem érkeznek az Őszapók vagy még mások is az üveg elé.


Barátcinege
(További fajfotók a bejegyzés alján)


A lelkesedésen túl, igen sok szakmai ismeret szükséges az eredményes fotózáshoz. Nálamnál sokkal tapasztaltabb kollégákat kérdeztem meg, akik igen sok hasznos tanáccsal segítették próbálkozásainkat. Ennek a blogbejegyzésnek alapvetően nem csak a remélhetőleg szép (madár) fotók publikálása a célja, ahogy összességében sem csak ezért született ez a fotósnapló, hanem az ismeretek terjesztése. Nagyon sok esetben találkozom azzal a jelenséggel, hogy nagy tudású fotós kollégák, minden információt visszatartanak, s nem segítik azokat, akik szintén szeretnének egyről a kettőre jutni. Mindenki, aki tart valahol, információk segítségével érte el eredményeit, nyilván a saját maga tapasztalásai mellett, s azokon kívül. Nem szabad féltékenynek lenni, segíteni kell másokat is abban, hogy örömhöz, látványhoz, természeti élményekhez jussanak. A fotó úgyis attól lesz szép és jó, ha az a másik fotós szépet, ne adj Isten szebbet fotóz mint az egyik. Miért ne segítenék bárkit, hogy ő is átélhesse azt, amit nekünk lehetett ?!

Alapvetően a következő tanácsokat kaptam többektől, akiknek ez úton köszönöm, és magukra fognak ismerni, ha ezt olvassák. Köszönöm mégegyszer srácok !

Szóval, ha nem cserkeléssel-kajtatással "vadásszuk" a fotóalanyainkat, hanem igen közelről szeretnénk fotózni őket, akkor valamilyen módon álcázva magunkat kell kivárni a jó pillanatot, mikor az adott faj, kellő közelségbe kerül. Tehetjük ezt egyszerű álcahálóval, mobil lessátorral, és fixen oda telepített reflexüveges les segítségével egyaránt. 

Amikor felmérünk egy területet, és figyelünk, keressük a fajokat (legyen az emlős állat, madár vagy bármi más), akkor észlelve a "prédát" a mozgási területén álcahálóval elfedve magunkat elég közel kerülhetünk azokhoz. Madarak esetében egy jó helyre telepített feltűnő beülő ág (kifejezetten az adott környezetből kiválasztva), jó eredményt hozhat. Megtehetjük azt is, hogy a beülőágtól pár méterre leülünk egy összecsukható székre, és alcaháló alá rejtőzünk, kezünkben a teleobjektívvel. Előbb utóbb vélhetően beszáll a madár. Érdemes figyelni a fényekre, hogy azok optimálisak legyenek az ágon.

Most télen azonban mi a következőt tesszük. Felmérve az adott helyet, akár telefonról a kívánt faj hangját játszva, hívjuk a madarakat, megkeressük a madármozgásos helyet, és figyelünk. Ha megvan a jó terület, csinálunk egy beülőágat, akár egy sima PET palackos etetővel, és ezeket kihelyezve várunk. Fekete szotyival, egyéb magokkal, dióval etetünk. Ha nem is az nap, de pár nap múlva visszamehetünk egy lessátorral, vagy álcahálóval ehhez az etetőhelyhez. (Újra tölteni is) :-)


Kritériumok
a sikeres fotókhoz a következők:

- Alaposan megismert, madármozgásos terület
- Lombhullató erdő, vagy bozótos élőhely (énekes-madárfajtól függően)
- Legyen a terület fák, bokrok által körbevett, de kicsit nyílt terep (félénk fajoknak kell a bozót)
- A fotózás irányába legyen távolság, hogy el tudjuk mosni a hátteret
- Jó irányból jöjjön a fény, akár napszakot is választhatunk tájolással
- A beülő ág legyen természetbe illeszkedő, érdekes, esztétikus, nem túl vastag
- A jó héttérmosás képlete: a mi ágtól való távolságunk x 5 méter legalább
- A Cinegék, Csuszkák etetőből, a pintyfélék tálcáról szeretnek enni
- Etessünk cinkegolyót (faggyúgolyó), szeretik az őszapók, kínáljunk almát is feltűzve


A  fények tekintetében én mindig úgy gondolkodom, hogy Észak felé nézek, mert akkor reggel keletről, nap közben (télről beszélek, nincsenek atom fények általában, de segít a hó) hátulról, míg a délutáni órákban balról esik a fény a beülőágra. Ennek következtében gyakorlatilag egész nap lehet fotózni. Hangsúlyozom, télen nem jellemző a durva, kemény árnyékokat vető fény, ha a hófelhőkből indulunk ki. Nyáron egy lesben esélytelen nyilván a napközbeni, erős csúcsfényekben való fotózás. Érdekes lehet még az ellenfényes képkészítés is. Reggel kelet felé nézve, míg este nyugat felé. El kell dönteni, hogy mi a célunk. Egy álcahálós, vagy lessátras megoldás esetén, ha bejárattuk az etetőt, gyakorlatilag úgy forgunk körülötte, ahogy akarunk. Ha É-D irányban van, ránk merőlegesen a beülő, akkor reggel és este fotózhatunk, amikor nekünk jó. Ekkor viszont a két irányban meg kell lennie a megfelelő távolságnak a háttér tekintetében. Alan Murphy videóit ajánlom tanulmányozni !

Másik kérdéskör a beülő ág, amiben mindig kérdésekkel küzdök. Esztétika tekintetében nem tartja jónak a fotós közvélekedés az 1-2 cm-nél vastagabb ágat. Ez szubjektív dolog, mert én meg eléggé megmosolyogtatónak tartanám, ha bejönne egy Szajkó, és ott vergődne az őt meg nem tartó, földig hajló vesszőn, idióta pózban szenvedve. Ellenben egy stabilabb 3-4 cm vastagságú beülő neki is jó, a kisebb termetű fajokkal egyetemben. Fontos viszont az, hogy a beülő ág illeszkedjen a környezetbe, származzon onnan, legyen érdekes textúrájú, gombás, mohás, zuzmós, kérges, és ne csont egyenes. Cserélgethetjük is akár, hogy ne legyen minden fotónk ugyanolyan, ha számításaink bejönnek, és óriási forgalom lenne.



Akkor most jöjjön egy pár fotó, a mobil sátras, beülőágas-etetős próbálkozásainkról, a területfelméréstől a madárvendégekig. Némely kép mobillal készült, de ez ne zavarjon senkit, mert nem ez a lényeg, hogy itt most 1 MFt-os váz, és 2 MFt-os optika dolgozik-e, vagy sem !


Ezt a területet néztük ki É-Ény felé nézünk

 Csak a beülő ágra fotózunk. A levél rögzítési pontot takar, a telefon pedig hívóhangot játszik

Mi a hiba a képen ? Túl vastag és egyenes a beülő. De szép a hely, és a háttér

 Ez volt az első állapot. Közelebb lehet menni kicsit még a beülőhöz.
Tanult kollégák mondták, hogy nagyon tágas a tér. Később máshová tettük a beülőt,
a kép bal felső sarkában található területre, a félénk madarak miatt a bokrokhoz.

 
 A beülő ág, ülő pozíciónkban legyen kicsivel a szemmagasságunk alatt

 Legolcsóbb etető-megoldás. A beülő ágra várjuk őket !

 A következő etetőnél a tálca is felkerül majd a beülővel egy magasságba

Nekünk ez az álcaháló. Sok esetben tesz jó szolgálatot a a sátor, máshol is.
( StealthGear M2 170x170x160 )

Az első vendégek már meg is érkeztek

 Igazi Csuszka póz

 A földre helyezett tálban makk is van a Szajkóknak

Ez már egy szebb, természetesebb hatású beülő ág


Nevezzük akkor ezt a Mobil beülőágas etető I.-nek ! Azért ez a neve, mert áthelyezhető, az etető mellett szép beülő ág van, amire beszállnak a madarak, és ott fotózhatjuk őket, nem a PET palacknál, amikor viszik a magot. Azért I.-es, mert fogunk csinálni még egy ilyen lespontot, közelebb az erdőhöz, ahol kicsit más a környezet, s ha lehet, még zártabb. Szükség van erre, mert sok madárfaj szereti a bozótos, ágas területeket. Reménykedem benne, hogy ott megjelenik majd a várva várt Meggyvágó is, Zöldikék, Citromsármányok kíséretében. Ott is lesz rendes etető, de tálca is, amely a pintyféléknek kedvez, akik jobban szeretnek szabad felületről enni, mint bebújva egy résen a magért. Minden módszert ki kell próbálni, és valamelyik működni fog. Sok madárfotós úgy oldja meg a beülőt, hogy az etető melletti beülő ágon kívül, még több leszúrt ágat is kihelyez, hogy a madarak "lépésről-lépésre" közeledhessenek az etetős beülőhöz.


 Bejött a Csuszka

 Kékcinege (feleségem szerint a "kis japó")

Széncinege is járt természetesen nálunk



Egészen közelből halljuk az Őszapókat, a Nagy fakopáncsot, Zöld küllőt és a Meggyvágókat. Kiderül a télen, főleg az igazi hidegben, hogy mit látunk még. Csak legyen hó és hideg ! Legyen végre rendes tél. Még egy tervet dédelgetünk, a csirke farhátas ragadozó etetést ...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése