2015. január 3., szombat

Visegrádi hangulat

Még a tavalyi év utolsó előtti napján reggel, támadt egy ötletem. Kicsiny családomat megmotiválva elindultunk egy Visegrádi kirándulásra. Több dolgot is összekötöttünk ebben a történésben, így a kirándulást, a szánkózást, és a fotózást is, mert ez így mindenkinek jó. Nem kellett senkit sokáig győzködni, indultunk is. 11-re megérkeztünk Visegrádra. Első célunk  a patak és környéke volt, felfelé a vár irányába (Rév utca) kapaszkodó szerpentin kezdeténél jobbra, a leágazásnál ... Viszonylag könnyen oda is értünk. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, máris nagy-nagy meglepetés fogadott minket a pataknál.


Hegyi billegető keresgélt a patakban

 Nem sokkal ezt megelőzően Vörösbegy énekelt a bokrokon (18-105 VR)

Itt éreztem először azt, hogy tél van (végre). Bár ehhez messzire kell menni Budapestről

 Csodáltuk, hogyan tör utat a víz, a jeges akadályok között

 Jégkorona a tóban
 
 Csipkék mögé bújt a hideg

 Csendélet

 A tó kifolyásánál átugrottuk a vizet, és körbe jártuk a tavat


Elidőztünk a tó körül, megcsodáltuk, bejártuk, majd folytattuk utunkat feljebb oda, ahol a víz sziklák között bujdokol a völgyben. Tavasszal jártunk itt, akkor egészen másképp festett a táj. A sziklák belső oldalán jégcsapok lógtak, azokat próbáltuk fotózni, de nagyon nehéz a jeges sziklákon megközelíteni azokat ...



 Feleségem hős volt, lemászott a jégcsapokért

Itt kanyarog a víz, a pisztrángos tó felé ...



Új úti célunk nem más volt, mint a Visegrádi bobpálya és környéke. A városi gyereknek nincs szánkója, mert évek telnek el, míg leesik a hó, és meg is marad. Mi is csak egy nejlonszatyorral készültünk, de a parkolóban valaki felajánlotta a szánkóját, s mondta, tegyük vissza a kocsihoz ha végeztünk, ők elmennek ebédelni az étterembe. Nagyon megköszöntük, és megszánkóztattuk kicsiny leányunkat a nagy dombon. Élvezte, hamar belejött. Még én is lecsúsztam egyszer, jót mulattunk. Mindeközben fotózgattam, ami szembe jött, és persze feleségemet, kislányomat is. Idén megfogadtuk, hogy több fénykép kerül a családi albumba.



 Még ha csak 5 cm-es a hóvastagság, mégis örültünk neki ... Ez jut.

 A hegyről leereszkedve, megcsodáltuk a naplementét. Ezt Kincső fotózta !

 Szeretem a Dunát

Az aranyhíd után megvártuk az utolsó sugarakat ...


Nagyon jó szívvel ajánlom figyelmébe mindenkinek a pisztrángos tavat, az erdőben a patakot, melyből a vizet duzzasztják ... Minden évszakban sok szépen tartogat a környék, ha letérünk kissé az utakról, és beljebb megyünk az erdő rejtekébe. Felfelé a vár irányába, a szerpentinen félúton van egy pihenő. Ott ráláthatunk a csodás Dunakanyarra. (Erről most a rossz légköri viszonyok miatt nem készülhetett szép kép). Reggel jobbról (keletről) a napfelkeltét, délután balról (nyugatról) a naplementét csodálhatjuk. Kifejezhetetlen vonzása van annak a látképnek, minden kirándulónak ajánlom, s a fotósoknak a szebb fényekben szintén ! Szép, és hideg napunk volt, de otthon várt minket a csodálatos, meleg húsleves ...



4 megjegyzés:

  1. Szia, kedvet is csináltál hozzá, szépek a fotók! :)

    VálaszTörlés
  2. Valóban, nagyon hangulatos. Szívesen nézegetem a madár fotóidat.

    VálaszTörlés
  3. Szia. Kisse lehangolak a beegett egboltok a kivehetetlen akarmik a foton. Lattam masok fotoival valo illusztralt posztokat, s elegge idegesito modon kifejtett velemenyeket a fitostarsaidra nezve. Talan el kellene gindolkozni nem leszolni mindenkit, bar talan neked minden jobban megy mint barki masnak, ugyhogy hajra mutass peldat. Udv...Nagy Gabor

    VálaszTörlés
  4. Kedves Gábor, hidd el, nem kenyerem a leszólás, csak vannak olyan képek, amelyek már engem is zavarnak. Pedig ahogy nekem, tudom, hogy másoknak is a fotózás öröme az elsődleges, nem a profizmus iskolapéldája ... Van bennem alázat, ezt meggyőződéssel vallom,
    és nem lelek örömöt mások megbántásában.

    Itt Visegrádon, ennyit engedtek a fények.

    VálaszTörlés