2015. november 9., hétfő

Gyökeresen más

Szóval, miután a Vácrátóti arborétumot körbejártuk, (lásd előző blogbejegyzés) maradt még időnk, és fényünk is. Nem volt messze az a számunkra oly kedves gödi Duna part, mely ezer arcát mutatta meg eddig is nekünk. Nem kellett nagyon sokat őrlődni azon, hogy átmegyünk-e levezető program gyanánt a partra ... Nagy meglepetésünkre újabb, még sosem látott verzió tárult elénk. Nem csak az volt különleges, hogy alacsony vízállású a Duna, hanem hogy mennyire az ! Jártunk itt már télen, nyáron (fürdeni is a kánikulába), de ez úttal, nagyon meglepődtem ... Azt hiszem, hosszabb bevezető ide teljesen felesleges. Mutatom a képeket:



Nem tudok elég jó minősítő jelzőt írni ...


 Távolabbról nézve, mint ha ellopták volna a vizet

 Normál esetben 1.5 feljebb van a víz

 Göd varázslatos

 Közelebb érve a gyökerekhez


A következő látványhoz semmi egyebet nem tettünk, mint hogy 180 fokkal megfordultunk a nappal szemben, -3 EVés nagyon szűk rekesz. (F16, F18) Persze vigyázni kell, mert mondjuk egy nagyon széles látószögű objektív eléggé becsillanhat ...





 A part felé vezető lejárótól balra

 található egy kisebb belső tó, amolyan vízgyűjtő,

 mely állandó jelleggel változik

Az ártéri erdő pedig ezt mutatta azon a napon.


Számomra a Duna csodás, szeretem, és nagyon kedves. Változatos tájegységei, partjai, néhol szabadon hagyott vadregényes világa, az utóbbi években részemmé vált. Idén ősszel Gödnél ezt kaptuk tőle. Még visszajövünk !



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése