Ősz van újra

 A katasztrofális nyári melegben élni nem volt kedvem, szabadidőmben csak a kerttel foglalkoztam, és a hobbi-rádiózással, melyeket nem befolyásolnak a durva fények, sem a kánikula. Pihent egy kicsit a fényképezőgép. Ahogy mérséklődött a nagy meleg, és megérkeztek a finomabb fények, nem tudtam visszafogni a vágyat, hogy újra halljam a zárszerkezet működését, hogy újra kimenjek a környékünkre megcsodálni, a már viszonylag jól megismert helyek élővilágát. Elindultam hát kedvenc területeimre, Szárra, Nagyegyházára, Vasztélyra, Csabdi és Óbarok környékére. Sok szép pillanatot kaptam ismételten, ahogy évről évre itt, az új környezetünkben. Érkezik az ősz, jönnek a színek. Összegyűjtöttem most ebbe a blogbejegyzésbe, a megörökített élményeket, melyeket örömmel osztok meg. Lássuk, mi lapult a memóriakártyán, nézegessük meg együtt az apró csodákat !

Ha türelmes az ember, egész közel kerülhet az egerész ölyvekhez

Távozása gyönyörű, ennek fenséges madárnak, ahogy a nagy teret uralja ...

Ahogy ehhez az őzhöz is, a borongós reggelen ...

Több percen át figyelhettem, viszonylag nyugodtan viselkedett

Hazafelé fotózhattam ezt a fiatal tövisszúró gébicset

nagy meglepetésemre ezt a vonulni készülő, idén kelt szalakótát is, Száron.

Induljunk Vasztélyra ! Kezünkben a telefon, vázon a 150-600 mm

Tájfotóra (itt) elégséges a telefon. A gépen készen kell állnia a nagytelének ...

Nem volt szívem itthagyni ezt a gyönyörű fasort ...

Ezen a kapun jönnek ki legelni a haszonállatok

Színes tarkaságuk, és a kolomp halk zengése, kellemes hangulattal nyugtatja az embert

Mindig megragadtak a hatalmas terek, s az azokon elférő temérdek élet

Íme a főkolompos ...

Itt, a Vasztélyra vezető úton ettem meg reggelimet

Szemben a kopasz fán pihent meg az öyv

Próbált arrébb bukdácsolni, mikor megunta szemlélődésemet ...

Aztán belefeledkeztem újra a táj szépségébe

a szemközti domb ezer színébe,

s a lábam előtt, ebbe a sorsa végét járó lila ökörfarkkóróba

Mígnem megérkezett ez a gyönyörű őz, könnyed szökellésekkel

Tőlem nem tartott, de a szemközti bokor előtt megtorpant

Nagyegyháza felé haladva tovább, az út mentén csodálhattam

ezt a világos sárgában pompázó fát. Megálltam, és percekig néztem ...

Nehéz figyelni az autóútra ...

Kedvenc vízem a környéken !

Amúrok hada napozott, fürdött az őszi napsugarakban

Az égen ragadozók köröztek

Hollók krúgattak

A legnagyobb meglepetés mégis ez a szarvas volt ott, a "mini-Toscanában"

Ezt az összeállítást. ezzel a Száron készült tájfotóval zárom.

Kedvenc évszakom az ősz és tavasz.
Ezek a színek végtelen örömöt adnak, az elfáradt léleknek.

Nincs még vége !

Nyári pillanatok

 Ezen a reménytelenül forró, aszályos nyáron, a munkanapokon elszenvedett forróság miatt, nem volt már kedvem és erőm fotózni menni. Lehangoló pusztítást végzett a meleg, az eső hiánya, és fotózgatás helyett, a kertet próbáltuk úgy-ahogy megmenteni a teljes pusztulástól. Redőnyök lehúzva, túlélés este 6-ig, és csak utána mentünk ki a házból a hétvégeken. Igyekeztünk minden munkát az kora esti órákra időzíteni, munka pedig akadt bőven. Így telt el a nyár. Volt azért kevés alkalom, vagy szép kerti pillanat, amikor csak kézbe vettem a gépet, és megörökítettem amit láttunk. Ma, szeptember első szombatján már érzem a "mehetnéket", a Nikon akksiját feltöltöttem. Nem öl már meg a forróság, a tűző nap, így indul a fotózás. Megnézzük majd, mi a helyzet a lesnél, felkészítjük azt az "ősztől-tavaszig" szezonra. Lehet, hogy nem is ártott kicsit pihenni. Nyáron fotózni csak a hajnal - kora reggel, illetve a késő délután, kora este idősávban lehet, de én reggel négykor fel nem kelek. Elég nekem munkanapokon átélni azt, hogy az óra megszólal, és ketté töri a legszebb álmaimat ... Egy szó mint száz, felébredt bennem a fotózás iránti vágy, s ennek teret is engedek, pontosan úgy, ahogy jólesik majd ! Viszont most nézzük, milyen szépségek adódtak, az idei nyár során !

Hiányoztak már a jó kis tájfotók ... Száron van rá lehetőség.

Május vége felé, még zöldellt a táj

Ívekben és kontrasztokban gyönyörködhettünk ...

A földút porában megbújó szépség

"Közönséges" gyöngyházlepke. Szárnyai fonákja számomra csodaszép

Folytassuk a sort a gyönyörű Kardoslepkével ...

Ezért ültettük a nyáriorgonát. Ha meglátom őt, már rohanok is be a "csőre töltött" gépért ...

Nemkülönben akkor, ha Nappali pávaszem érkezik !

Nem tudom most sem megfogalmazni, hogy mit érzek. Gyönyörű !

Szeretjük a kertünket, egyre bővül benne az élővilág.
A Nikon pedig mindig hozza azt, amiért szeretjük ...

Téli vértes

 Az elmúlt években nagyon hiányolom a havat, de ami még rosszabb, hogy fehér karácsonyról nem is álmodhatunk. Idén - legalábbis ahol mi lakunk - eseményszámba megy a havazás, november és február között, amikor ugye elvilég télnek kell lennie. Ez az évszak csak a kellemetlen fénytelenségről, nyirkos, hideg időről szól. A sárról, a szélről, és az esőről. Gyerekkoromban már novemberben készítettük elő a szánkót, és hatalmas egésznapos programok voltak a szabadban korcsolyázással, szánkózással. Mostanság márciusban érkezik a hó, elfagynak a rügyek, és köszönjük, ennyi. Január 22-én szép havas látkép fogadott, ahogy kinéztem az ablakon. Azonnal tudtam, hogy mennünk kell, irány a Vértes ! Elhatároztuk, hogy végigmegyünk a Panoráma tanösvényen. Arra vágytam, hogy a fényképezőgép és a telefon kijelzője kékesfehérben világítson ... Megadatott. Kirándulásnak fogtuk fel, nem is vittem komolyabb teleobjektívet, csak a 70-300-at, és jött velünk a Tamron 17-35 mm. A telefon is szépen dolgozik ilyenkor, belefér a világ. Ebben a bejegyzésben a látványé a főszerep, mindkét eszköz képeit közzé teszem. Túristafotók ezek, ha úgy tetszik, de a blog fotónapló is egyben, nem csak jó fótó mutogató ... Fogadjátok szeretettel ezt az élménybeszámolót !

Megérte végigmenni, a sokdzor meredek, csúszós, köves kaptatón ...

Reggeli kávé a teraszon Ez a látvány hozta meg a kedvemet ...

Indulás a Vadász múzeumtól

Itt már más a világ, úgy érzem, a helyemen vagyok ...

Visszatérnek a gyermekkori pillanatok, amikor még volt hó

Az utakon ösvényeken igen sok nyomot látunk.
A vadak, rókák az utak szélén járnak.

Árnyékok és fényjáték ...

De jó volna itt biciklivel lejönni :-)

Talajszinten ...

Közeledve a hegytethöz, komoly szél tombolt

Ez a hely minden ávszakban gyönyörű !

Brutál szél, csúszós kövek, pazar látvány

Megkapó, ahogy a porhó nyaldossa a hegytetőt, átbukva azon

A telefon nagylátószögű lencséjébe belefér a világ

Csákvár - Pátka - Zámoly iránya

Harcostársam

Irány lefelé, fordulunk a hegytetőn. Innen jön a túra könnyebbik, második fele

Érdemes figyelni az út szélét, vadak nyomait láthatjuk !

Nézz fel ! Kék az ég !

Magával ragad a látvány

Ívek és árnyékok

Jók és érdekesek a tájékoztató-táblák

Minimál, ahogy én látom

Az út vége felé kellemesen elfáradtunk. Felfelé kaptató, lefelé fékezni kell.

Az utolsó pillanatok, az 5.2 km végén

Az idei tél megadta a havat, a Vértes pedig a látványt.
Nincs jobb ilyenkor egy forró teánál :-)