Csobogó

 A BirdNET rendszer nagyon szép fajgazdagságot mutat, de a madarak - eltekintve az alapfajoktól - nem annyira jönnek le az itatóra. Vannak fürdések, élenjáró ebben a Fekete rigó, de én szeretném ha többen jönnének. Az itató melletti sövénysor megfelelő védelmet nyújt a madaraknak, viszont a reggeli órákban beárnyékolja az itató és a les baloldalát. Talán ez is oka lehet, nem olyan a forgalom, mint ahogy én azt szeretném. Eközben a mikrofon folyamatosan veszi a 20-30-40 méterre mozgó madarak hangját, mely igen nagy fajgazdaságra utal. Tényleg zeng a kert. Kaptam egy jó tanácsot, mely szerint érdemes a vízbe berakni egy kis napelemes csobogót, hogy az felkeltse a madarak érdeklődését. Szereztem is tesztre egy alapmodellt, mely mindösszesen 2.5 Wattos és a szökökút maga a napelem. Meglátjuk ... Csobogni csobog. Ha működik, fogok venni egy erősebbet, aminek 25x20 cm-es külső napelemtáblája van ...

Nulladik pillanat a beüzemelés után. Ahogy töltődik, úgy erősödik a csobogás

Megküldte a kici kínai. (3000 ft)

Talapzat, szívó és tartó csövek, kombinálható porlasztófejek
Alul a kis akksi és szivattyú.

Változatos csobogó mintákat kreálhatunk így

Kipucoltam az itatót, fel is töltöttem friss vízzel ... A fekete rigó azonnal érkezett

Vízre került a csobogó

A madarak nem csak a vizuális ingerekre reagálnak ...
A csobogás zene füleiknek ;-)

Az itató optimalizálása

 A kertvárosi madárles, építésének első pillanatától kezdve, hordoz magában egy kis műszaki problémát. Nem más ez, mint a kissé nagymértékű vízmélység. Az itató falainak (így a vízmélység is) magassága 10 cm. Nem volt hangulatom hosszantilag félbe vágni az oldalfalak deszkáit, amikor az itató készült. Gondoltam majd rakok kisebb - laposabb köveket a végébe, amin a madarak megállhatnak és tovább is lesz így víz a medencében ... Nem jó ez a megoldás, mert az átlag énekesmadárnak nagy ez a mélység. Átlagban teljesen elégséges a 3-4 cm vízmélység nekik, de még egy fekete rigónak is. Ők pancsolni szeretnek, nem búvárok. Nem volt mit tenni, eljött az ideje annak, hogy csökkentsem a vízoszlop magasságát, legalább annak felére. Irány a műszaki bolt, vettem XPS lapokat, amelyeket a fólia alá helyeztem, az itató teljes felületén. Tél van. Nagyon könnyen bafagy a víz, melynek jelenléte így teljesen okafogyott, hiszen a madarak télen is keresik a vizet. isznak, de még fürdenek is. Elgondolkodtam egy akváriumi fűtőn, amit be is szereztem. Erről mesélek most kicsit bővebben ...

Számomra szembeötlő az alacsonyabb vízállás ...

Így kezdődött a munka ...

Kámzsában dolgoztam, mert érzékenyek a füleim az erős szélre

Végre elolvadt a jég ! Megkezdhettem a víz leengedését ...

320 liter ... Eltartott egy ideig

Közben egy kis "művészet" ...

Jól elvoltam a jégtáblával :-)

Aztán repült is a leylandiak tövébe ...

Jöhetett a takarítás. Meglehetősen indokolt volt ...

Itt már egészen bíztatóan nézett ki

Az első fázissal készen lettem

Megérkezett közben a technika is

Egy fém erősítésű, 100 Wattos akváriumi fűtés formájában

Xilong XL-999

Meglátjuk, mire képes ...

Beszabtam az XPS lapokat faltól-falig

Szép homogén réteg, lépésálló, erős anyag

Az üveg felőli oldalig nem volt elég a 3 tábla.
Pontatlan volt az eladó, félretájékoztatott a méreteket illetően :-(

A javító megoldás után, következett a feltöltés !

Visszakerült a dekoráció

Pillanatok alatt megérkezett a hideg és az estét jelző szürkület ...

Tapasztalatok:

Este 21:00-kor, -2 fokban már közel 1 cm vastag jégréteg ült a vizen. A fűtő a hátsó mohás dekor közti résben van, és csak ott, 2 cm-es környezetben csinál jégmentes kicsiny pocsolyát. Ha 24 órát megy maxon a fűtő, az napi 55 ft-ba kerül. Elviselhető. Sajnos nem elégséges a 100 Watt. Kapható 500 Watt-os is, nem sokkal drágábban, de az már felér egy konyhai vízforraló kancsóval és napi 250 ft villamos energiát fogyaszt.

Ötletem, hogy egy 25x15x5 cm-es konyhai műanyag dobozba teszem a fűtőt kavicsokkal, és ezt körbe veszem 2 cm-es hungarocellel, amolyan keret formájában, mely hőszigetel. Hasonlóan a hungarocel ételszállító dobozokhoz. Pont úgy állítom majd be a dobozt és a vízszintet, hogy azok egy vonalban álljanak, és a melegítőnek csak a dobozban lévő vizet kell fagypont felett tartania majd ... Így megvalósul az iható és rendelkezésre álló víz jelenléte.

Nehéz műfaj ez, agyalni kell folyton ...

Az első vendégek

 Hosszú folyamaton vagyok túl, mostanra ért meg a helyzet arra, hogy az első képek megszülessenek. Mikor 5 éve megépült a les, a kertet nulláról indítottuk újra. Nem volt környezet a fotózáshoz. A lest több helyre is elköltöztettem. Volt, ahol megrongálták, máshol a ragadozók erős jelenléte tartotta távol a madarakat. Ma már szép a kert, van víz és áram, én sem fiatalodom. Visszahoztam a lest, legyen itt a portán. Felújítottam (lásd az előző posztokat) és most már itt is marad. Tájolása, kényszerből nem a legszerencsésebb, mert optimálisan a fehér házfal felé kellene néznie (Észak), ami elfogadhatatlan. Hogy ne vegyen el helyet a kertben, sarokba került, s hogy legyen szép hátterem, sajnos Nyugat felé néz. Így van 15 méterre örökzöld háttér. A fénnyel nincs szerencsém, mert a les balján - ahonnan a fény érkezik reggel és délelőtt - idő közben gyönyörű Leylandi ciprus sövény nőtt, a nádfonat helyett. Árnyéka miatt erősen küzdök a fényért. A madarak kedvelik a zöldet, mindig onnan érkeznek. Nyáron magasabban lesz a nap és délután lesznek optimális fények. Viszont van egy jónak ígérkező megoldásom a problémára. Hamarosan meg is valósítom. A lesnek kell egy év, mire beindul (tél, tavaszi vonulás, nyáron fix víz és majd az őszi vonulás) Türelmesnek kell lennem. Családi házas a környék, erdősáv 100 méterre. Ki kell várnom majd a fajokat. Míg "beáll a rendszer" annak örülünk, ami van. Végre feltölthetem a blogba az első képeket !

Kezdjük meg a sort egy nagyon egyszerű fajjal, a Mezei verébbel ...

(Indokolt volt a Csüngőeper fa áthelyezése, szép lett a háttér)

Elmaradhatatlan a Nagy fakopáncs

Balkáni gerléből is van sajnos bőven, de szépsége elvitathatatlan.

(Hálás vagyok sz őszi színekért és ezekért a napsugarakért)

A széncinege kénytelen rivarizálni a mezei és házi verebekkel

Számomra gyönyörű és a legszebb az ősz ...

Hat méterre van a sokak által kedvelt cseresznyefa. Mintha erdő volna !

"Működik" a víztükör ...

Megszületett az a háttér, ami a fejemben élt ...
Remélem, hogy sok csodás faj érkezik még ide, ha eljön az ideje !

A verebek összegyűjtik a gerle tollakat

éjszakázó helyet készítenek belőle az egyik odúban

Sokévnyi fotózás után is dobban a szívem, ha a fakopáncs ilyen közel jön

De a teraszról is van mit fotózni a raktár tetején ...

Párban a Házi rozsdafarkú. Sajnos még nem fészkeltek, de itt vannak !

Ahogy a poszt elején írtam, idő kell a lesnek. Itt vannak a seregélyek, az őszapók, járnak az
ökörszemek, kékcinege, csuszka is mozog, meg kell várni a telet, már ha lesz egyáltalán, és
meg fognak érkezni az érdekesebb fajok. Nem erdőben vagyunk, de legalább elérhető a les
könnyen. Vizet slagon vihetek az itatóba, áram van a lesben, fűthetek, hűthetem. Majd szépen
felépül a fauna.


Fajlista: (2019-2024)

01 Széncinege

02 Kékcinege

03 Barátcinege

04 Házi veréb

05 Mezei veréb

06 Fekete rigó

07 Vörösbegy

08 Házi rozsdafarkú

09 Balkáni gerle

10 Szarka

11 Szajkó

12 Zöldike

13 Nagy fakopáncs

14 Balkáni fakopáncs

15 Karvaly

16 Füstifecske

17 Molnárfecske

18 Barázdabillegető (tavaly tavasszal vonuláskor)
19 Kenderike

20 Keresztcsőrű (1x 2019-ben)

21 Fakusz

22 Tengelic

23 Őszapó

24 Énekes rigó

25 Seregély
26 Ökörszem
27 Csíz

Kertből látva:

Gyurgyalag, Holló, fehér gólya, Szürke gém, Tőkés réce, Barna rétihéja, Egerész ölyv, Sárga rigó,
Süvöltő. S bár nem madár, de a  Keleti sün többször előfordult. Sok lepkénk van, egzotikus rovarok,
békák ... Nem is tudom felsorolni. Biztos több dolgot is kihagytam.

Amikor nem fotózom, kamerán nézhetem, mi történik a lesnél.

Őszből télbe

 Erősen elmaradtam a képek kidolgozásával, mert ahelyett inkább fotóztunk. Ez a bejegyzés, a november elejétől idáig terjedő időszakról hivatott beszámolni, mely hat hétvégét foglal magába. Még elcsíptük az utolsó csodálatos forró színeket, de gyönyörködhettünk az első értékelhető havazás adta téli látványban is. Minden alkalommal igyekeztünk sok finomságot vinni az etetőhöz. Ez, a fekete szotyin túl, jelent mogyorót, diót, almát, cinkegolyót, vajat, vegyes aprómagot és még kukoricát is a szajkónak. Terülj terülj asztalkám várja a madarakat, és kezdenek is szállingózni a hidegre való tekintettel. Igyekszem minden olyan fajt bemutatni, mely megtisztelt minket a fent említett időszak alatt ...

Nincs szebb számomra az ősz színeinél

Elfogyó fényekben is csodálatos

Lángoló háttérben a harkályfa. Sokan bejönnek ide a többi fajt képviselve

Fürtökben lógnak az őszapók

Egyik pillanatról a másikra jelennek meg, 

hogy aztán tömegesen táplálkozzanak, legnagyobb örömünkre

Észrevette ezt a meggyvágó is ...

Délcegen foglalta el a helyet az asztalfőn

Én pedig készítettem egy portrét, erről a brutális csőrű madárról

Még szerencse, hogy felfigyeltem a fák koronájában mutatkozó mozgásra

Így sikerült elcsípni egy pillanatra az "idegbeteg" mókust

A következő alkalom már az előző nap leesett hó bűvöletében telt. Hatalmas öröm, ha az ember havat láthat télen. Ide jutottunk. Miklós napján reggel, ahogy készülődtünk a fotózásra, lovaskocsi hajtott el az utcánkban. Télapóval,  segédjeivel, gyönyörűen feldíszített hintóval, a lovak fején pedig ékes sipkával. Meghozta a hangulatomat ez, arra a napra. Vártam, hogy havas képeket készíthessünk. Igyekeztünk is gyorsan a leshez, ahol gyönyörű fehér táj fogadott minket ...

Első vendégünk a közép fakopáncs volt, aki helyet is foglalt a hófedte etető tetején

Nagyon szereti a vajat, mogyorót diót, de belekóstol alkalom adtán a cinkegolyóba is.

Kicsit párás volt még az üveg, de a hó öröme feledteti a homályt

Gyönyörű hátterünk van, szépen deríti a képeket a talajra hullott fehér csapadék

Tél és meg hó is ... Ritka dolog ez manapság

Nagy izgalommal érkezett a széncinege

Kék barátja is boldogan foglalt helyet, a roskadásig rakott harkályfán,

ahová meg is érkezett a Nagy fakopáncs tojója. Mélyen nézett az üreg fenekére,

hogy aztán kitartása eredményeként, megnyerje a finom diót, amit odarejtettünk ...

Diadalittasan tekintett körbe, miután megtömte hasát, hosszú perceken át tartó táplálkozással.

Előkerült a hím is, tarkoján a piros folttal

Büszkén mutatta ékességét, mi pedig nem tudtunk betelni szépségével.

A ragadozók beülőjére röppent, az általában elvonuló Házi rozsdafarkú (tojó)

Pislogtam is, ezen ritka látvány észlelésekor ...

Házi rozsdafarkú havas háttérrel. Ilyenhez még nem volt szerencsém!

Mindig nagy öröm, ha megérkezik e tarka, nagyobbacska madár.

Tisztelik is a kissebb énekesek, nem nagyon kötekednek vele.

Enyém a vár, tiéd a lekvár !
Nem győzök elég hálásnak lenni a műtermi hátterünkért ...

"X lábú". 

A barátcinegét nem foglalkoztatja a környezet

Na persze ha az Egerész ölyv megjelenik, mindenki huss, és síri a csend ...

A barátcinege sem a lassúságáról híres, de azért megvan ő is :-)

Elégedettem pózolt, miután befejezte a lakomát

Ahogy az Erdei pinty, úgy ez a Vörösbegy is a félénkebbek közé tartozik. 

A lestől jobbra, 20 méterre bujdosik, a fa tövében felhalmozott botos-vesszős farakásban. 70-300 mm-es objektívvel nem sikerült szebbre fotózni, de biztos eljön az a pillanat, amikor feljön majd az itató szélére, vagy eszik az almából. Nagyon várjuk.

Boldogság, hogy ilyen kedves madarak látogatnak minket ...
Március közepéig etetjük őket, mígnem elkezdődik majd a vonulás.