Merzse mocsár - nyáron

Még az elmúlt évben határoztuk el Steve barátommal, hogy a Merzse-mocsár területét legalább négyszer meglátogatjuk idén. Jellemzően a négy évszakot jelöltük meg, hogy teljes képet alkothassunk a terület egy teljes évéről. Ez úttal a nyári alkalmat szeretném itt leírni. Elkövettünk egy buta hibát, mely szerint rossz napszakban jöttünk, ugyanis a nap szemből sütött. Hiába mentünk kora reggel, a vízen az összes képünk szinte kivétel nélkül a sziluett kategóriába esett. Legközelebb a koraesti órákban megyünk majd, de ezt még mérlegeljük, ugyanis eléggé gyenge volt a vízimadár felhozatal. A mocsárban volt elég víz, mely "kacsaúsztatónak" pont megfelelt, de valahogy a Szárcsa és a Vízityúkon túl, nem találtunk ott semmit. Ez azért érdekes, mert két éve Pajzsos cankók fészkeltek ott. Így hát az ott található élővilággal kellett beérnünk. Mindezeken túl a táj szépsége, az ellenfény adta lehetőségek, a füvek és a talaj élővilága kárpótolt minket. Korán, már fél hétkor megérkeztünk a tanösvény felől a madárvártába. Itt indult hát a történet, mely a végére egész kerek nappá nőtte ki magát.

 A tanösvényen az első szépség volt ez a napvirág

 Tövisszúró gébics fogadott minket, fél úton a tanösvényen

 A madárvártán megszűnik minden, és csak az élővilágra figyelünk

 A Szárcsa szülők egyike. Amint ragadozó érkezett éles hangon tessékelte be a kicsiket a nádasba.
A vízen annyi a békalencse, hogy egy friss betonnal kiöntött tónak látszik a víz.

 Hangulatfotó a bejárat felé nézve

 Egerész ölyv kereste zsákmányát a nádas környékén

 A Vörös kánya sem tétlenkedett, a hamar felmelegedő idő ellenére sem

 Első éves Szárcsa hím

 Szülő és fiókája

 Ettől tanösvény az odafelé vezető út. Kérdezz-felelek tábla, sok információval

 Nagyon szeretem az ellenfényes tájképeket

 Szöcskéktől hemzsegett a fű. Meg is fogtunk egyet, hogy később kézből makrózhassuk 

Miután végeztünk a madárvártán, leültünk a két és fél órás álldogálás után egy padra. A fűben állva elrepült mellettünk egy hatalmas botsáska, s bár láttuk rezegni a fa lombjait ahová beszállt, egyszerűen képtelenek voltunk megtalálni őt, egy fotó erejéig. Ellenben fogtunk egy szöcskét, melyet minden irányban agyon-makróztunk, de nem teszek fel róla képet, mert bár egy-kettő éles lett, mégis más okból sok egyéb hibát, zavaró tényezőt le kellene retusálni a képről, melyhez nincs egyszerűen türelmem. Szóval nem is olyan könnyű kézben tartott rovart kézből fotózva, makrózni.

 Gyöngyházlepke

 Szivárvány légy

 Az erdőben. Nagyon jó utakon járhatjuk körbe a területet

 Sok gombafajt találtunk

 A napvirág egyszerűségével hódított meg újra, még egy kép erejéig

Ennek a cincér fajnak nem tudom a nevét 

 Fekete végű karcsú cincér

A Merzsés kalandot követően, totálisan kitikkadva elindultunk a Kerepesi út, Rákos-patak találkozásához, mert a http://www.birding.hu oldalon azt az információt találtuk, hogy elég sok előfordulása volt ott a Jégmadárnak. Nem láttam esélyét annak, hogy költési időszakban egy városi patakban keresse zsákmányát löszfalba vájható üreg nélkül, de megnéztük a helyet. Egy egészen kulturált, természetes medrű patakról van szó, mely körül virágzik az élet.

Megdöbbenve vettük észre, hogy valami emlős állat úszik abban, lebukva a víz alá, majd eltűnik a vízszint feletti üregében, pofájában egy hosszú nád darabbal. 

Nagy méretéről, bundájának színéről , könnyen beazonosítottuk,
ez bizony egy Vándorpatkány volt.

Így alakult a napunk, igazán nem panaszkodhatunk, de a Merzse mocsártól azért kicsit nagyobb vízimadár fajgazdagságot vártam. Azért tartalmas fotózás és kirándulás lett, ebből a szombatból is !