Veresegyház - Táj és madárfotók

Bő egy hónap telt el az utolsó blogbejegyzés óta. Nem jártam fotózni sehová, mert figyelmem más területek felé fordult. Szabadságon voltunk, és lett egy kiskutyánk. Fanta névre hallgat, Magyar vizsla szuka, május 28.-án született. Olyan, mint ha egy újszülöttel bővült volna a család. Nyaralni nyilván nem mehettünk, voltak vele egészségügyi problémák, állatorvos, oltások, hasmenés, táp kiválasztása, kellékek beszerzése, éjjeleken át tartó sírás, három óránkénti sétáltatás. Mostanra rendben van vele minden, szépen fejlődik, és tényleg nagyon okos, tanulékony.

Fanta a kis vizsla kölyök

VERESEGYHÁZ

Eljött hát a nap (2013.07.27), hogy elindultunk Steve barátommal Veresegyházra kis fotós túrára. Titkon reméltük, hogy találunk Jégmadarat, mert a neten olvastuk, hogy arrafelé fotózták már. Reggel hétre már kint voltunk, és egy pékség-kávé után, el is indultunk a horgásztavak felé. Kihasználva a reggeli fényeket, s hogy még nincs 40 fok, a vízpartot fotóztuk, tájfotókat és réce fényképeket készítettünk. Nagyon szépek voltak a tükörképek a vízen, végig, miközben a tavakat jártuk körbe.

 Itt indultunk. Távolban a tó végén, még egy található ...

 Tőkésréce családok tollászkodtak a reggeli hűsben

  Anyuka a kicsikkel

 Itt ellaknék, azt hiszem

 Ellenfényes téma. Nagy kedvenc !

 Ez ősszel is igen szép lehet ...

A tó bal partján indultunk, körüljárni azt

A tó végében homokpadot építettek, hogy körüljárható legyen a víz. A halőr elmondta, hogy valóban található itt Jégmadár, de csak tavaly látták. Idén nem látták. Elgondolkodtam, hogy a Jégmadár homokfalba vájt üregben fészkel, de a vízhez jár táplálkozni. Ennek fényében vajon mennyi az esélye, hogy a közelben fészkel ? Koncentrálva a megtalálható fajokra, továbbhaladtunk.

Elértük hát a másik vizet, ahol ellenfényben egy farönkön fürdőzött, tollászkodott egy Tőkés réce. Meg kell becsülni, szép madár. A víz fölé nagyszerű beülő ágak lógtak, simán ülhet ezeken hajnalban a jégmadár. Ahogy akkor sem, úgy most sem tudok szabadulni a gondolattól ...

 Az ellenfényes "kacsa"

 Ugyanez a madár jó irányból érkező fényekkel ...

 Utunkat stégek, horgászhelyek szegélyezték. Az egyik pad tövében láttuk ezt a tavirózsát.
Szemben láttuk a Vízityúkot, de lecsúsztam róla, és a nád nagyon takarta. Azt a képet nem teszem fel.

 Békesség, víztükör

Csónakos csendélet

Ezt a tavat nem jártuk körben, mert ennek túloldalán több ház, és horgász volt látható, emiatt visszaindultunk arra, amerről jöttünk. Ekkor az idefelé is látott ligetszerű oázisban, a cinkéken túl, Szajkókat és Harkályokat hallottunk. Igen érdekes dolgot figyeltem meg. A Szajkók harcoltak a turista asztal padján található cigaretta csikkért. Még is le is fotóztam, ahogy az egyik próbálja lenyelni. Minden élőlény tudja, mi az ami jó neki. Ilyen viselkedést, hogy csikket egyen egy madár, még soha nem láttam, a galambok esetében sem !

 Itt még csak nézegette, másik fotón viszont már a csőrében tartotta, irányba állítva

 Serényen dolgozott a harkály is ... Gyakran igen közel, a Szajkó társaságában

A betépett Szajkó a fára ült tollászkodni. (Csikkes madár)

Visszafelé még láttunk Tőkésrécéket a vízparton, megint jó fényekkel, csodálhattuk a vizet, a tükörképeket, és tűrtük, hogy 38-40 fok felé jár a hőmérő, pedig még csak 10:00 óra volt. Nagyon tikkasztó, fárasztó a melegben sétálni, és megérkeztek a csúcsfények, melyek tönkreteszik a képeket, úgyhogy megelégedtünk az eddig fotózottakkal. Nem akartunk soká maradni, nem mentünk más helyekre. Az utolsó métereken is akadt fotós téma, végezetül ezeket mutatnám be.

 A túlparton (kb 100 méter) sütkérező (vélhetően) Mocsári teknős

 Anyuka két fiókájával, szép fényekben

 Az Örvös galamb egyre engedékenyebb. Három méterről fotóztam őt

 Távol Budapaesttől, egy emberi élőhelyen

Békésen úsztak felénk, mikor visszaértünk a kiindulási helyre

Még ha csak rövid időre is, de kiszakadhattunk a városból. Nem volt nagy fajgazdagság, de a víz közelsége, a nádas illata, a szép tükörképek megnyugtattak minket, s ennyi bőven elég is volt, az év egyik legmelegebb napján. Budapestre vissza érve döbbentem rá, hogy mennyire megfojt a város, minden nap.