Megint korán keltünk, és indultunk Apajra. Megint bankát szerettem volna, így hallgatván egy kedves fotós ismerős tanácsára, Apaj egy félreesőbb, kevésbé ismert területére mentünk. Faj és költőhely védelmi okokból ezt nem részletezem, nem pontosítom. Nem jártunk még soha azon a területen, s a térség földrajzából adódóan nem lepett meg, mégis gyönyörködtetett az a hely. Csodás, hamisítatlan kultúrkörnyezet, a természetet tisztelő és féltő emberek keze munkája mutatkozik arrafelé. Igen érdekes, izgalmas élővilággal, jóízű látvánnyal töltekezhettünk. A gazdag madárvilág elevensége okán, alig sikerült mindenre odafigyelve fényképezni. Csak kapkodtuk a fejünket. A fények - ahogy mostanában minden alkalommal - nem kényeztettek el bennünket. Az ember egész héten készül, hogy hétvégén megélhesse szenvedélyét, de az időjárással dacolni, tudjuk jól, sajnos nem lehet. Mégis, felejthetetlen élményekben volt részünk ezúttal is. Szóval megérkeztünk a pirkadat fényeinél a számunkra új, apaji világba ...
Ahogy ő is, úgy mi is nagyon kíváncsiak voltunk
Párban ébredtek
Ragadozó állt őrt, mindent figyelve
Szalakóta pár hintázott, és tollászkodott a vezetéken
Partifecskék és Gyurgyalagok költőürege
Az egyetlen értékelhető fotó, a gyors röptű Partifecskéről
Bizony eljött a nyár
Nem bírtam megálljt parancsolni magamnak
Kúltúrkörnyezet
Szalakóta röpte, még mindig kevés fényben
Pár méterrel arréb, térdig gázolhattunk a csodában
A cuppogós belvízben költő Bíbic félti fészkét
Csíkosfejű nádiposzáta bujkált
Az engedékeny Tövisszúró gébics
Ritkán kerül ennyire szem elé a Kakukk
Nyári klasszikus
Ennyit engedtek a Gyurgyalagok
Bogáncsokkal teli, és csurom vizes nadrágszárral értünk végére, ennek a csodás szabad területnek. Minden irányból bejártuk. Autóban ülve a madarak sokkal többet engednek, de a keskeny úton, lehúzott ablak mellett sem könnyű fotózni, ha mindig mögénk szállnak. Karvaly várt be minket pár méterre, a búzamező mellett haladó keskeny földút melletti fákon. A bankát végig hallottam, de olyan helyre szállt, ahová nem vezetett út, s ahová behajtani illetlen lett volna. Egyrészt magánterület, másrészt nem lehet az ember tapintatlan azzal a természettel, mely ennyi szépséget ad. Hup-hup-hup, te drága mumus-faj, már megint megléptél ...
Ez már a klasszikus Apaj, birkákkal
Füstben gubbasztó Nagy kócsag
Szürke marhák a csatorna túloldalán
A Vörös vércse sem tétlenkedik
Nádirigó rejtekében
Barátréce csodás élőhelyén, lassan, komótosan lapátol
Titkos szegletben vezeti narancsfejű kicsinyeit a Szárcsa
Látni engedte magát a Búbos vöcsök is
Vadvirágok a madárvárta tövében
Csatorna felett vadászott a barna rétihéja
Csodálatos Vörös gém
Egy délelőtti pillanat. Érkezés.
Húztak a középre a Bütykös hattyúk
Szürke a gémek között
Műút melletti villanypásztoron a Sordély
S akik évről évre visszatérnek hozzánk, elhozva a reményt
Közhellyé silányítva, Apaj megint kegyes volt. Akárhányszor eljövünk, gazdagon ajándékoz. Szemünket, fülünket és orrunkat gyönyörködteti, csodás tájaival, élővilágával, befogadhatatlan mennyiségű madárénekével, a mezők és vizek illatával. Most sem lehetett másképp. Apaj olyan, mint egy szilárd lábakon álló családfő. Nem mond többet annál, mint ami, de sosem enged csalatkozni minket. Évről évre nyújtja tápláló javait állatoknak, növényeknek, s az éhes lelkű látogatóknak.
Üresen érkezz, töltekezve távozz !
Üresen érkezz, töltekezve távozz !