Péntek este csörgött a telefonom. Bicskei fotós barátom, Imre hívott engem, hogy "vinnék neked egy vödör nyúlzsigert, jó lesz ragadozómadárra"! Ledöbbentem, s egyszersmind örülnem is neki. Szombat délelőtt kaptam meg. Feleségemmel kiporcióztuk, három nagy adag lett belőle. Szőr-bőr, lábak, fej, belsőségek, egy teli diszperzites vödörrel. Kimentünk hát a közeli mezőkre, oda ahol vadászlesek, lucernás, és minden egyéb található. Szoktunk ott látni egerész ölyveket, barna rétihéját, vörös vércsét, őzeket, s most, az évszakra való tekintettel fenyőrigókat is, de rengeteg a nyúl arrafelé. Egyik alkalommal fehér őzet figyelhettem meg kutyasétáltatás közben, de bizonyítani nem tudom ... Most megálltunk az autóval a szántó szélén, ledobtuk a zsigert, és eltávolodtunk 30 méterre. Ráfordultam a zsigerre, leállítottuk a motort, és az autó volt a les. Bíztunk benne, hogy a madarak csak az embertől félnek, de az autótól kevésbé. A zsigeres ragadozómadár-fotózás többfelvonásosra sikeredett. A fotók csak dokumentáló jellegűek, nem leseztünk. Izgalmas műfaj ez. Ezen a télen rámegyek a témára.
Öreg egerész ölyv
Autentikus környezet ...
Nyúlzsiger
Miközben várakoztunk, beszállt az énekes rigó (100 méterre)
De már fordult is a kajára az egerész ölyv ...
Kíváncsian nézegette, de óvatos madár
Körözgetett, de végül nem jött le.
Mivel más dolgunk is (a madárlesnél), gondoltuk elintézzük akkor addig azt, had jöjjenek nyugodtan enni a madarak. Úgy kalkuláltunk, hogy egy bő óra múlva visszamegyünk, bízva abban, hogy rákattannak addigra. Haza szaladtunk ebédelni, és jött a telefon, Imrétől, hogy mit csinálok én délután ? A lényeg, hogy kimentünk együtt, és megnéztük, hogy áll a hús, mi van a madarakkal ?!
Addigra már ment a nagy kajálás. Varjak is voltak a zsigeren mikor érkeztünk, de elröppentek
Az öreg ölyv viszont itt maradt velünk. Lehetett köztünk vagy 60 méter
Nem akartuk elriasztani a lessátor felállításával ...
Csináltam jó pár képet róla, a távolság ellenére is örömmel
Miután betöltekeztünk örömmel, tettünk egy kisebb sétát a környéken. Nagy meglepetésünkre a vörösvércsén túl, kékes rétihéját fotózhattunk. Itt még nem találkoztam vele, csak a hamvassal. A kép még doku fotónak is gyenge, de azért elkattintottam a gépet, mert ez nem mindennapi esemény.
Nagy izgalom volt látni őt
Kevés volt az ekv 900 mm is.
A szántó melletti kőrakásból építettünk két ilyen hantmadár fészkelő helyet
Ez amolyan "művész(kedő)" fotó akar lenni. Tetszettek a színek és az átmenetek
Így fogyott el ez a nap, ment el a fény, fagytunk kockára ...
