Április utolsó hetében jött el az a nap, amit jó párszor végigpörgettem már a fejemben. Tervezgettem, hogy mikor volna érdemes elmenni a Székesfehérváron található Sóstói tanösvényre, természetvédelmi területre ... Nagy érdeklődéssel és izgalommal szálltunk ki az autóból, mikor megtaláltuk az északi-túra bejárata melletti parkolót, szemben a hatalmas stadionnal. Első pillantásra át is futott az agyamon, hogy vajon egy ilyen helyen, miféle tanösvény lehet, de a képek és a hely honlapja igencsak felkeltette érdeklődésünket. Indultunk a víz felé, megláttuk az első méterek mellett található pihenő részleget, ami ráhangolja az embert a természetre. Körbe is néztünk ott, megcsodálva a végeláthatatlan vizeket, nádast, megpillantva az első madarakat. Elolvastuk az útba igazító táblákat, majd bevetettük magunkat a "sűrűjébe" ... Elindultunk az Északi sétányon, mely a legkisebb, amolyan "izelítőt adó, ráhangoló" útvonal. Aki többet akar látni, az válassza az ebből nyílóan folytatódó Északi tókört ! Nem lesz egy rövid blogbejegyzés, de szeretném tisztességesen bemutatni azt, ami itt április vége felé látható. A tájfotók most is telefonnal készültek.
Nagy örömünkre, számos üstökös récét láthattunk
Mielőtt "nekiugrunk" a túrának, nem árt tájékozódni
Madárfotós szempontból azt mondhatom, hogy az Északi tókör adja a legtöbbet.
Munkanapon érdemes jönni, a nyugodtabb szemlélődés érdekében !
Ki hinné, hogy e monstrum lábainál, ilyen komoly élővilág található ?!
Kezdjünk szépen hangolódni ...
Ha nádas, akkor nádirigó ;-)
A búbosvöcsök nem fukarkodott, sokszor láthattuk őt is ...
Nyári lúdból is akadt jó pár
Olvassunk, informálódjunk !
Szellemüljünk át, innen indul a "móka" ...
Itt még mindig azon gondolkodtam, hogy "hogyan is lesz ez itt ?!"
Pár méterrel arrébb már egy egészen más világ várt ...
Itt csendben elrejtőzhetünk, és türelemmel megfigyelhetjük a nádas és a tó élővilágát
Közben nem árt az égre nézni, mert ott is zajlik az élet ... Kiskócsagok a magasban !
Itt már otthon éreztem magam, messzire elhagytuk a stadiont ...
Mikor megláttam a magaslest, felforrt a vérem, nem lehetett bírni velem
Itt türelemre intett a fülemüle, amit 10 perc alatt sem tudtam a sűrű ágaktól rendesen lefotózni.
Ellenben válthattunk pár szót, a terület biológus-vezetőjével.
Ugyanott a széncinege, mit sem törődött a rejtőzködéssel :-)
Hátam mögött fészekanyagot gyűjtött az örvös galamb.
Messziről kémleltem a madárvárta építményét ... Sietve indultunk felé !
Már csak pár lépés, és fent is vagyunk ...
Ezek a játékos táblák, szórakoztatva tanítják a látógatót ...
A kiskócsagok szorgalmasan hordták a fészekanyagot,
hogy aztán balettozva szálljanak le azokkal.
Innen fentről jól láthattuk az üstökös récék érkezését,
és nyugodt szemlélődésüket egyaránt ...
Persze megérkeztek a szürkegémek is,
de a hangos dankasirályok is gyakran szelték keresztben az eget ...
Nem győztük kapkodni a fejünket, a víz felett cikázó füstifecskék okán sem
Az ismételt lassulást az üstökösök hozták.
Gyors váltással érkezett újra a kócsag,
Vagy éppen a vörös gém. Mindenkinek fontos volt a gyors otthonteremtés ...
Eközben nem tétlenkedett az öreg barna rétihéja pár sem.
Táplálékot keresett a hím madár is a nádast pásztázva.
Míg én velük voltam elfoglalva, feleségem e foltos nádiposzátára figyelmeztetett !
Nem volt rá sok idő, nem is könnyű az izgága téma ...
Nem szívesen lennék táplálékállat, még a sűrű rejtekében sem !
Pár perccel később, jóllakottan, indult az építkezés ...
Pillantás a másik oldalra ...
Készült is egy békáktól hangos rövid videó innen, a magasból ...
Fotón is megörökítettem az egyik hangoskodót.
Majd a reggeli után, elhagyva a tornyot, következett a másik bejárat
Itt is volt mit olvasni, tanulni ...
A fák között megláthattuk az idei első orgonát, mely anyák napjára emlékeztetett minket
A megfigyelő-helyek számával nem fukarkodtak a tervezők.
Gyönyörködtünk a tavasz zöldjében ...
Mikor ilyen táblát látok, megemelkedik a pulzusszámom, különös öröm lesz úrrá rajtam.
Tisztelettel, alázattal folytatom utamat a víz felé, a keskeny ösvényen ...
A parton sajnos egy feltört tojást találtam, de ez az élet rendje.
Az egyensúlyt intézi majd a természet, bízzuk csak rá bátran !
Balra tőlem, hatalmas sirály-költőtelep található,
ahol nem volt könnyű egy-egy madarat kiemelni a fotóra.
Szürkegém bújt meg a szemközti nádasban
A friss tavaszi fűben pedig ez a pitypang díszlett ...
Tovább haladva a gáton, ezt a (szerintem) pöffeteg gombát találtuk
Ezt a gyönyörű kardoslepkét feleségem vette észre, mert én a vizek felé figyeltem ...
A vizekre, ahol olyan jó figyelni, elmerengeni ...
Leülni ide egy padra, és csak figyelni ...
elmerengeni azon is, hogy a vizityúk miért szeret a zavarosban bóklászni ?! :-)
Nem volt megállás, rövid pihenő után a gát végére vettük az irányt ...
Ahol ilyen impozáns megfigyelő helyre juthattunk !
Köszönet az üzemeltetőknek ...
Ismét tanulhattunk a nagy információs táblákon olvasottakból ...
Majd irány a körön vissza, az állomás bejáratához ...
Ezzel lezártuk az útvonal északi "felső" területeit, kivétel a stadion mellett visszavezető út, amit a túra legvégére terveztünk. Következett a keleti és déli sétaút, mely inkább erdei szakaszokat mutat meg, kisebb belső tóval, nagy öreg fákkal (három nővérek) homokbányával ... Ha a túra térképét magunk elé kézeljük, akkor a 8-as alsó hasának baloldalán indultunk tovább. Itt már azért fáradtunk kicsit, fogyott a víz, szaporodtak a lépésszámok is. Sütött a nap, kellemes szellő hűtött minket. Kíváncsian vártuk a második etapot, mely egészen más élményeket és témákat ígért.
Hosszas gyaloglás után érkeztünk meg ide.
Útunkon nem szólt olyan sok madár, csendes volt az erdő.
A pihenőnél, hasalva a kuka mellett, ezt a gyöngyikét fotózhattam
Egy szajkó jelenlétén túl, ez a kedves erdei szemeslepke adott még szép fotótémát
Hatalmas kört tettünk az erdőben, mire visszaértünk a gátra, és annak végén,
a 8-as felső hurkának baloldala következett ...
Itt még adatott egy vörösgém fotó.
Találtunk egy nagyon jó jégmadaras helyet, de ezúttal nem hallottuk a madár hangját ...
A kakukkal egész nap nem volt szerencsék, de a hangja alapján, végül sikerült fotózni őt is !
Utolsó álomásunkon felmentünk még ebbe a madárvártába,
ahol megannyi apróbb, játékos infó tábla adott újabb ismereteket nekünk,
mindezen gyönyörű panoráma látványán túl.
A tájékoztató táblák pontosak és maximálisan informativak voltak. Vélhetően a mi hibánkból nem találtuk meg a belső tavat, sem a kubikgödröt, illetve a 18-as pont körül kisodródtunk kicsit az autóút felé. Szerintem mi néztük el a dolgot, vagy nem vettük észre a 17-18-as pontok közti helyes utat. Ettől a kis kellemetlenségtől eltekintve, izgalmas fotós túrán vehettünk részt, csodálatos környezetben, szűk 6 óra hosszan, mintegy 12 km megtételével, 16.712 lépéssel áldozva az egészség oltárán ...
Reméljük, hogy ezen beszámolóval sikerült képet festeni, a Székesfehérvári Sóstó látogatóközpontról, a természetvédelmi tanösvény adta lehetőségek fényében !
Köszönjük ezt a nagy élményt !