Steve barátommal szeptember 28.-án a Margit-sziget területét választottuk. Busszal bementünk a szigetre, majdnem az Árpád-hídig, és elindultunk felfedezni a félreesőbb helyeket. Sajnos sok volt az ember. Sajnos - abból a szempontból -, hogy nem nagyon volt olyan pillanat, akkor ne zavarták volna meg a fotózást, a madarak után kajtatást, örömteli viszont abból a szempontból, hogy sokan választják örömnek azt, amit a szabadban létezés adhat.
Barangoljuk hát be együtt a szigetet, képekkel illusztrálva mesélek erről a szombatról ...
Még csak kopogtatnak a színek, de hamarosan átveszik az uralmat
A sziget összes mókusát láttuk. Mind makkor, diót és fenyőtoboz magot gyűjtött
Mosott zöld háttéren mutatkoznak meg az ősz színei
Ilyen képeket azért fotóz az ember, hogy legyen blog-fejléce, és őszi háttérképe :-)
Két évszak találkozása ... Az ősz háttérbe szorítja a nyarat
Játék színekkel, és a mélységélességgel
A Szarka óvatos madár. Pont akkor rebben el, amikor már elég közel lenne
A dolmányos varjú is rutinos öreg róka, de bátrabb a Szarkánál
A Csókák egyre többen vannak, és évről-évre engedékenyebbek
Egy "odahelyezett" tölgyfa-gally. Mint ha modellt akarna állni
Szépnek találom a szarka egyszerű színeit, a végtelen színárnyalatú avarban
A nap már egyre erőtlenebb, de a párát elteríti a rét felett. Napozni igyekvő elmúló nyár
Bepózolt a Csuszka. Igazi zsáner fotó
Evésbe feledkezett a Mókus. Vajon meddig gyakorolta ezt a beállást ?
Ritkán látni tanácstalannak a Dolmányos varjút ...
Fatörzset kopogva feszítő Csuszka. Mindent megtesznek az utolsó rovarfalatokért
Elballagott hát a bölcs madár. élvezte a nedves füvet
A kis szigeti állatkert nem bűvölt el az idén, de a Gólyák továbbra is nemes madarak
Te meg miért duzzogsz ? Meséld el, mi bánt ?!
A Duna mellett, de már nem a szigeten. Sárgalábú sirály (nem túl gyakori)
Szarka röptében. talán mert szépek a tollai
Délutánra felmelegedtek a kövek. Ezek már az utolsó napos órák.
Tudom, és tudjuk, hogy a Margit-sziget sokkal többet tartogat az embernek, csak talán hétvégén szemérmesebb kissé, és az igazi nagy dobásokat, mint a macskabagoly, a hétköznapokra tartogatja azoknak a fotósoknak, akik áldozatot hoznak a képeikért. Befektetett munka és akarat nélkül, nincsenek nagy képek. Visszanézünk még, még több, és ritkább madárfajokért, kicsit csendesebb pillanatokért.
Kimondottan pihentető volt ezen a szombaton sétálni ott egy kicsit, leülni a padon, és 4-7 méterről figyelni a Csuszkát, Mókust egy padról, hosszú percekig. Én nem tudok ennyire megpihenni, mint az erdőben, fotózva, és csendben maradva. Csendben lenni is itt tudok igazán, a természet és a fotók kedvéért tudom mindenféle erőfeszítés nélkül, hosszú időn át befogni a számat. Itt nyerem vissza önmagam.
Kimondottan pihentető volt ezen a szombaton sétálni ott egy kicsit, leülni a padon, és 4-7 méterről figyelni a Csuszkát, Mókust egy padról, hosszú percekig. Én nem tudok ennyire megpihenni, mint az erdőben, fotózva, és csendben maradva. Csendben lenni is itt tudok igazán, a természet és a fotók kedvéért tudom mindenféle erőfeszítés nélkül, hosszú időn át befogni a számat. Itt nyerem vissza önmagam.
