2013-10-27

Budakeszi német-magyar katonai temető

Már évekkel ez előtt felfedeztem, hogy itt olyan fa fajok élnek, melyek színpompája messze felette áll az átlagnak. Érdemes október 10.-e környékén már figyelni, s kivárni a legszebb fényeket, színeket, és gyönyörködni azokban. Bent a temetőben gyönyörűen gondozott park, minimalista infrastruktúra, profi kivitelezésben. Rend, és méltóság uralkodik odabent. Emlékezet, a háború borzalmának végeláthatatlan kopjafái mind az értelmetlen halálra emlékeztetnek, csodálatos köntösben ősszel.

Érdekes kettősség, a fájdalom és pompa ambivalenciája.
Megkapó. Tegyünk egy sétát közösen !








 Kegyelet és kegyelem





 Végeláthatatlan fájdalom



 A következő két fotó, feleségem keze munkája



 Ezt csak a színekért ...

 Nem múlhat el a nyár, hirdeti a bazsarózsa

 Hasra !

Még a hangyáknak is jut a szín-orgiából



Budakeszi környékén

Tombol az ősz. Nem győzzük kapkodni fejünket, mert bármerre is nézünk, színek, falevelek, köd, pára, különös fények bódítanak. Csak a magam nevében nyilatkozhatok, de mint fotós, ilyenkor teljes lázban égve járom a szebbnél szebb helyeket. Így esett a választás Budakeszire, melyet családom minden tagja, velem együtt mélyen a szívébe zárt. Minden évszakban csodás terület, más-és más arcait mutatja, megunhatatlan.
Ezen a napon korán reggel érkeztünk, ködben állt minden, a nap még ébredőben ... Elő sem bukkant az nap rendesen, csak délutánra, megnehezítve ezzel a fotós munkáját ...
Nézzük a szép képeket együtt !



Tejködben várt ránk a völgy 

 Eltakarta titkait

 Útjai ködbe vesztek, minden a völgybe rejtőzött

 Köd uralta a nap sugarait. (Nehéz fények)

 Szeretünk itt sétálni. tavasszal ezen út mellett láttam életemben először Búbos bankát

 Munka az utolsó napfényes időkig. Mestermű

 Kis szerencsével,  hajnalban őzeket is láthatunk

 Egyszerűen alámentünk a ködnek ...


 Visszatekintve az ellenfénybe ...

 Küzdelem.

 Itt a völgyben egy másik világ vár

 Drámai fények. Szerintem gyönyörű


 Kifelé a völgyből ... Sok hálót találunk a déli lejtőn

 Gyengédség, bokeh

" Kék a kökény ... "

 Csak mert olyan intenzív

 Másfél óra elteltével, egészen mások a fények

Mi tudjuk, hová is vezet ...


A legmegnyugtatóbb hely ez, közel hozzánk. Változatos izgalmas felszíne, színei, a rét a völgy, az erdei kaptatók, a patak lent. Megunhatatlan felüdülés. Remélem, sokáig marad ilyen érintetlen, és szép.




2013-10-02

Megérkezett az ősz

Azt hiszem elérkezett az, amit minden évben a legjobban várok. A tavasz mellett a kedvenc évszakom mindig is az ősz lesz, és marad. Leírhatatlan szépségű színeivel, esős csillogásával, a tarka lombkoronákkal, közvetlenül a madarak elvonulása után ... Mindenütt serénykedő állatokat látunk, készülve a télre, élelmet gyűjtenek, szélvédett vackokat, vermeket keresnek a vélhetően hideg tél elől menekülve. Nagy a sürgés-forgás erdőn mezőn. A szarvasbőgés, a darvak vonulása a Hortobágyon, az országos madármegfigyelő napok, a Tatai Vadlúd sokadalom. Nem is nagyon lehet eldönteni, hová induljon az ember fotózni, kevéske és értékes szabadidejében ?!

Steve barátommal szeptember 28.-án a Margit-sziget területét választottuk. Busszal bementünk a szigetre, majdnem az Árpád-hídig, és elindultunk felfedezni a félreesőbb helyeket. Sajnos sok volt az ember. Sajnos - abból a szempontból -, hogy nem nagyon volt olyan pillanat, akkor ne zavarták volna meg a fotózást, a madarak után kajtatást, örömteli viszont abból a szempontból, hogy sokan választják örömnek azt, amit a szabadban létezés adhat.

Barangoljuk hát be együtt a szigetet, képekkel illusztrálva mesélek erről a szombatról ...


 Még csak kopogtatnak a színek, de hamarosan átveszik az uralmat

 A sziget összes mókusát láttuk. Mind makkor, diót és fenyőtoboz magot gyűjtött

 Mosott zöld háttéren mutatkoznak meg az ősz színei

 Ilyen képeket azért fotóz az ember, hogy legyen blog-fejléce, és őszi háttérképe :-)

 Két évszak találkozása ... Az ősz háttérbe szorítja a nyarat

 Játék színekkel, és a mélységélességgel

 A Szarka óvatos madár. Pont akkor rebben el, amikor már elég közel lenne

 A dolmányos varjú is rutinos öreg róka, de bátrabb a Szarkánál

 A Csókák egyre többen vannak, és évről-évre engedékenyebbek

 Egy "odahelyezett" tölgyfa-gally. Mint ha modellt akarna állni

 Szépnek találom a szarka egyszerű színeit, a végtelen színárnyalatú avarban

 A nap már egyre erőtlenebb, de a párát elteríti a rét felett. Napozni igyekvő elmúló nyár

 Bepózolt a Csuszka. Igazi zsáner fotó

 Evésbe feledkezett a Mókus. Vajon meddig gyakorolta ezt a beállást ?

 Ritkán látni tanácstalannak a Dolmányos varjút ...

Fatörzset kopogva feszítő Csuszka. Mindent megtesznek az utolsó rovarfalatokért

 Elballagott hát a bölcs madár. élvezte a nedves füvet

 A kis szigeti állatkert nem bűvölt el az idén, de a Gólyák továbbra is nemes madarak

 Te meg miért duzzogsz ? Meséld el, mi bánt ?!

 A Duna mellett, de már nem a szigeten. Sárgalábú sirály (nem túl gyakori)

 Szarka röptében. talán mert szépek a tollai

Délutánra felmelegedtek a kövek. Ezek már az utolsó napos órák. 


Tudom, és tudjuk, hogy a Margit-sziget sokkal többet tartogat az embernek, csak talán hétvégén szemérmesebb kissé, és az igazi nagy dobásokat, mint a macskabagoly, a hétköznapokra tartogatja azoknak a fotósoknak, akik áldozatot hoznak a képeikért. Befektetett munka és akarat nélkül, nincsenek nagy képek. Visszanézünk még, még több, és ritkább madárfajokért, kicsit csendesebb pillanatokért.

Kimondottan pihentető volt ezen a szombaton sétálni ott egy kicsit, leülni a padon, és 4-7 méterről figyelni a Csuszkát, Mókust egy padról, hosszú percekig. Én nem tudok ennyire megpihenni, mint az erdőben, fotózva, és csendben maradva. Csendben lenni is itt tudok igazán, a természet és a fotók kedvéért tudom mindenféle erőfeszítés nélkül, hosszú időn át befogni a számat. Itt nyerem vissza önmagam.