A Hajnalmadár nyomában

Szombat reggel volt. Alaposan felkészültünk erre napra. Elég sok forrásból olvastuk, hallottuk, hogy Hajnalmadár jár Budapesten, mégpedig Csillaghegynél, a Rókahegyi bányában mozog. A http://www.birding.hu oldalán, és fotós-madarászok elbeszéléseire alapozva keltünk útra. Nem kapkodtuk el a reggelt, beöntöttük a reggeli kávét, és nyugodtan elautóztunk a helyszínre. Megtalálva a feljárót, felkaptattunk az első szintre, amelyet alsó-bányának hívnak. Meredek utakon haladtunk felfelé, kellemetlen, csúszós lépcsőfokokon, de azért hálás vagyok, hogy ennyit is kiépítettek, azon a nehezen megközelíthető helyen. Elindultunk feljebb, a középső szintre, ahová indokoltan vártuk a hajnalmadarat, legalábbis az elbeszélések, és az adatok tanúsága szerint. Izgalmas délelőtt volt, kivárás a végletekig, elkeserítően nulla fényekben (délelőtt, délutáni szürkület, néha szemerkélő eső). Szóval odaérve, nem győztük csodálni azt a helyet !

Ő volna tehát a Hajnalmadár (Tichodroma muraria)

A teljes történet elővezetését szeretném azzal kezdeni, hogy mesélek a madárról és az élőhelyről. A Hajnalmadár leírását, adatait Internetről, és a Collins-féle Európa madaraiból kölcsönzöm. További fotók a madárról, később a blogban !

A Hajnalmadár Magashegységi faj, élőhelye egészen a hóhatárig tart. Kőbányákban, sziklafalakon keresi rovarokból, pókokból álló táplálékát. Telelni alacsonyabb területekre húzódik, hazánkban téli vendég. Kárminpiros szárnyfoltja feltűnő, háta és fejteteje hamuszürke, torka barna, télen kifehéredik. Röpte pillangószerű, a sziklákon gyors mozgású, hangja a Fakuszéhoz hasonló. Besorolása a verébalakúak rendjébe, és a csuszkafélék családjába helyezi e fajt, de besorolása vita tárgyát képezi. Dél-Európában, a Kárpátokban, Kis-Ázsiában, Kaukázusban, Kína nyugati részén, és Mongóliában találkozhatunk vele. Fészkét sziklahasadékokba teszi. Magyarországon ritka téli vendég, legtöbbször a Bükkben láthatjuk. Testhossza 16-17 cm, szárnyfesztávolsága, 27-32 cm.


A Rókahegyi mészkőbánya Csillaghegyi HÉV-megálló felett található. Többszintes bánya volt régen ez a hely, mészkövet fejtettek itt. Azóta természetvédelmi területté avatták, ellátták lépcsőkkel, és a veszélyesebb helyeken korláttal. Mint terület nagyon látványos, egyes részei, főleg különlegesebb fényekben "holdbéli tájnak" hatnak számomra. Meredek sziklafalakból, erkélyszerű párkányokból áll. A középső szinten nagy szabad terület található, ahonnan folytatódik a legmeredekebb szakasz felfelé. Fölérve a harmadik szintre, egy mélyföld tárul elénk, ahol bőven van mit szemlélni. Odafent Tengelicekkel, Zöldikékkel, Fenyőpinttyel, cinege fajokkal, Fekete rigóval találkoztam.

 A bánya alsó szintje. (Ekkor kezdett csöpögni az eső)

 Középső szint, kilátás a város, és az alsó szint fala felé

 Középső szinten a sziklahasadék felé

! Később itt láttuk a Hajnalmadarat. Fotók lejjebb a blogban, kronológiai sorrendben !

 Hosszas várakozás után, irány felfelé. Néha érdemes visszanézni !

 Az előbb még ott álltam lent

 A felső szint teteje

 Azért vannak itt madarak ! :-)

 Ez volna fent a mélyföld ...

 Szép nagy szabad terület

 Visszafelé a középső szinthez

Azon a lépcsőn nem mentem fel.

Igen alapos körültekintés, és " Hajnalmadár-nemtalálás " után, lefelé vettem az irányt. Ahogy leértem a középső szintre, láttam, hogy fotós kollégámmal egy madarász beszélget. Tudtam ezt abból, hogy csak távcsövet hozott magával. Elmondta, hogy nem Budapesti, de ha már a városban van, eljön ide, a nagyszerű hírek hallatán, hogy ő is keresse a madarat. Kis beszélgetés után ő is útra kelt felfelé. Figyeltük tovább a madarat, de két órán át nem történt semmi érdemleges, legalább is, ez ügyben.

Mi is távozóban voltunk, de megálltunk szemlélődni még a középső szint szélén, rálátással az alsóra is, hátha összejön valami, és megpillanthatjuk. Egyszer csak kiáltás zökkentett ki minket a bámészkódásból, és a madarász srác szólt: " Itt van a madár !" Rohamléptekkel indultunk vissza a szurdokhoz, és akkor ott volt ... 300mm, f6.3, -0.3 EV, ISO 1250, sorozat. Kattogtak a gépek ...

 A távolság 35-45 méter, és felfelé úgy 30-35 ...

  Röptében is csodás ...

Sokat köszönhetünk annak az önzetlen madarász kollégának, aki azonnal szólt, amint meglátta ! Nem fogom ezt elfelejteni neki, az biztos. Köszönet a Birding.hu adatbankjának, az ott önzetlenül adatot szolgáltatóknak, és személyesen Eduardo Baloghnak, aki pontosan adott infót, pedig nem is vagyunk még ismerősök sem.

Kiérve bánya felől jövet, ez a Vörösbegy köszönt el tőlünk.

Azt hiszem, ilyen szerencsénk nem lesz többé. Semmi biztosíték nem volt arra, hogy a decemberi többszöri előfordulás ellenére, akár csak egy pillanatra is lencsevégre kaphassuk. Nekem ez szuper-különleges faj, hálás vagyok ezért.

A kétarcú kőhegy

Mostanság az is ajándék, ha nincs köd, és még nagyobb, ha előbújik a nap. Egy olyan hétköznapon indultam el ez úttal, melyen az időjárás maga sem tudta igazán, hogy mit akar. Én mégis úgy döntöttem, hogy teszek egy rövid kirándulást a budaörsi kőhegyre a kápolnához. Nincs olyan év, amely enélkül telne el. Hol tavasszal, hol nyáron megyek fel családommal, de idén a telet választottam. Kószál arrafelé olykor Havasi szürkebegy, de kiszámíthatatlan. Ez alkalommal sem találkoztam vele, pedig figyeltem arra a kevés madárra, amely ott mozog. Egy kis kirándulásnak, nézelődésnek azért jó volt. Furcsa találkozása ez a kőhegyek, és a sűrűn lakott Budaörsnek. Van romantikája, az egyszer biztos. Játszottam a fényekkel. Szemből-oldalról sütő nap, és a klasszikus "hátulról jön a fény" tipikus esete ... Pár érdekes fotót osztok meg itt ebben, a rövid blogban.

Jobbról felérve a kápolnához

Élővilágát tekintve igen érdekes ez a hely. Sajátságos klímája, és az ottani különleges életfeltételek, csak kevés fajnak adnak otthont. Mivel a csapadékvíz leáramlik, így a szárazságtűrő növények kedvelik ezt a helyet. Tavaszi hérics, Írisz, Kakukkfű, törpe mandula, árvalányhaj. Nyáron az Imola, a Ligeti zsálya, az Orbáncfű, Cickafark, vasvirág pompáznak, míg ősszel galagonya, csipkebogyó, vasvirág, cserszömörce, mezei juhar ékeskedik. Az állatvilágot tekintve megtalálható itt a Haragos sikló, és a Pannon gyík. Búbos pacsirta, Egerész ölyv, Vörös vércse, Héja, róka, nyest. A legnagyobb kuriózum a Havasi szürkebegy, mely télen mutatkozik, és látható itt kisebb szerencsével.

 Kis gyaloglás után felérünk a kápolnához

 Érdemes visszanézni, és megcsodálni a panorámát

 A szabad és jó levegő, a nagy tér, a völgy, mind jó életérzést adnak

 Nagyon szeretek itt bóklászni

 A kápolna hátsó oldala

 Félig ellenfényben (ettől kétarcú)

 Több óra is percek alatt elrepül, ha valaki szereti a nagy tereket ...

 Egyszerűség

 Ellen áll a város fojtogatásának

 Az ellenfényes találkozás. Ősi dombok, modern kori valóság

 Kápolna és a Krisztus-szobor

 A város felé néző zarándokhely

Amikor szeretnék kiszakadni a városból, és nagy terekre vágyom, látványra és friss levegőre, nyugalmat keresni mindig ide jövök. Ezeket összességében megtalálom itt, és kedvemre bambulhatok minden irányba ... Ezért is szeretem ezt a csodás helyet, azon túl, hogy viszonylag a közelemben van.

Duna-parti sirályozás

Nem törődve semmilyen fénytani és időjárási körülménnyel, aznap reggel is elindultam, hogy megtegyem sétámat kedvenc helyeimen, felmérjem az előző napi munka sikerét (kihelyezett etetők), és hogy ismételten láthassak valami érdekeset. A kihelyezett etetők környékén síri csend, pedig az egyik erdőben van, de a Kánai-tó és vonzáskörzete ismét nyújtott némi örömöt. A szarkák a Vörös vércséket zaklatták, a Vörös vércsék pedig a varjakat. Ezt a játékot megint hosszasan figyeltem. Végre lencsevégre került a "kis sárga", és megtudhattam, hogy a vízparton Citromsármány mozog. Alaposan körbejártam a területet, ahogy szoktam, ha arra visz utam, és egy hirtelen ötlettől vezérelve, a nagytétényi Duna part felé vettem az irányt. Beugrottam egy jó "kilós kenyérért" a legközelebbi üzletbe, és már mentem is a partra. Nem rajongással, de nagy szeretettel vagyok a sirályok felé, akiket ilyenkor télidőben minden évben - akár többször is - meglátogatok. Szeretem csodálni fehérségüket a plasztikus víz felett, és szeretem hangjukat is, mert a tengerpartot idézik. Kenyeret dobáltam nekik, és mindenki odarepült közel hozzám, aki csak élt és mozgott, ott a parton ...

Sirályozni indultam, de a Dolmányos varjú volt az első

A kikötő korlátjáról indult is a kenyérért a fiatal Dankasirály

 Vitorláztak oda szépen sorban ők is ...

 Sorozaton a gép, AF-C, mehet a móka

Az első falatot mégis a varjú vitte el

 A sirályok paráznak ...

 ... de oly' gyönyörűek ...

 Még akkor is, amikor veszekednek a mannáért ...

 Nem tétlenkedik ő  sem, szitál, mint ha vércse volna

Egy csodás pillanat ...

 Földön ( vízen, levegőben ... )

Számomra légies, kecses, és bámulatos

Ezüst sirály érkezett ...

 Nem kis riadalmat keltve a Tőkés récék, és a többi sirály között ...

 Olyan szeme van, mint egy sasnak, nem kerek fekete gombocska ...

A Viharsirály is bemutatkozott

 Előle is menekült, aki csak élt és mozgott

Miután eldobáltam a kenyérdarabokat, és az éhesebbje jól lakott, visszaültem az autóba. Tettem ezt azért, hogy a hozzám közelebb heverő kenyérért is odajöjjenek. Várnom kellett kicsit, de megérkeztek, leszálltak. Addig takarítottam a gépről, a sorozatokból összejött 240 fotót ... Volt olyan nem is kevés, melyről már a gépen látszott, hogy kuka lesz. Na de ezért van a sorozat.

 A bátorság jutalma

 fiatal és gyönyörű

Elsőéves juvenis

 Birtokviszony. A szarka azért csak-csak ólálkodott ...

 Dolmányosok egymás közt

Végszó ...

Legyünk bárhol a Dunán, mindenütt szolgál meglepetésekkel. Nem csak a dankák repülnek vize felett. Igazi teleken, a városhoz közel is, találkozhatunk meglepetés fajokkal. Bukók, búvárok, és egyéb érdekességek. Kifizetődő lemenni a hidakhoz, a partokra, és kicsit figyelni, még a kellemetlen szél ellenére is ...

( Ha bárki olvasva a blogomat, határozási pontatlanságot észlel, kérem jelezze, hálásan fogadom ! )