Kána-tó húsz percben

Amikor csak kevés időm van, egyedül, vagy fotóstársammal kinézek a Kána tóhoz. Ez -mint írtam már, de sosem baj ismételni - egy egyszerű kis duzzasztott tocsogó, a régi 70-es út mellett, Budapest határában, a puccos SportMax mellett. Vizét a Kőérberki-patak hozza, s teszik ügyes kezek horgásztóvá azt. Itt ezen a kis mesterséges "tavon" kialakult egy sajátságos ökoszisztéma, melyet megismerni több mint érdekes. Olyan kis szakadtnak és értéktelennek tűnik, de érdemes, kicsit a felszín alá / mögé  nézni. Nem voltak szép fényeink, mikor ezek a képek készültek, de ami menthető volt, megmutatom itt, és most. Szeretek itt mászkálni. Télen ragadozó madarak is gyakran vadásznak itt. Most, hogy tavasz van, pezseg az élet a szemét között. Sajnálom, mert gyökér az ember, na ! Igazi városi bunkó, mert bedobálja a vízbe a diszperzites vödröt, melyet Vízityúk kerülget ... Mindezek ellenére sok értéket hordoz ez a kis életközösség. Egy rövid, 20 perces látogatás emlékkönyvét lapozhatja fel, aki lejjebb gördít ebben a bejegyzésben.

Csendélet a változó fényekben

 Az idei év első pipacsa

 Egyszerű és gyönyörű vadvirág a tó mellett

 Pihenő

 Tőkésréce tojó, a duzzasztó vízlépcsőjén

 Nem messze tőle a rejtőzködő Vízityúk

 Halászgató Szürke gém

 Hosszan figyeltük

 Röpkép

 Egykedvűen állt odébb a gém

 Barátságos szeglet

 Leszállás

 Vízityúk tűnt fel ismét

Hazaindulás előtt

Az évszakok mindegyikében, napszakok változásában, ellenfényes naplementében egyaránt szép ez a hely. csíz, Ökörszem is él a part menti fákon, csalitosban. Rengeteg makró téma is kínálkozik, a rovarvilág is elég gazdag. Kitartó bóklászással, türelmes keresgélésekkel gyöngyszemekre lelhetünk.

Nekünk, ebben a déli 20 percben ez jutott.

Madárles vendégek, május elején

Most, hogy beteg vagyok, több időt töltök itthon. Felszabadult egy kevés idő, hogy a legfrissebb képeimet összerendezzem, és feldolgoztam. Ebben a bejegyzésben nagy fajgazdagsággal tárom olvasóim elé, hogy milyen madarakat láthattunk április végén, a lesben. Javában tart a fészkelés, most jönnek az első fészekalj fiókái. A madárleshez azért ennek ellenére is benéznek a környező fajok. Elmaradtak a Meggyvágók -legalább is az én szemem elől -, meglepően kevés a cinege, és nem látok csúszkát sem. Ellenben bejött végre, a régen látott vörösbegy, fotós társamnak a Csíz, és a Tengelic is. A lest rendbe hoztuk, bedekoráltuk a végét, vizet cseréltünk. Így elég látványos fotók készülhettek. Mutatom is sorban, kik jöttek el hozzánk ... Végül a lesről pár dokumentációs fotó, telefonnal.

Nagy fakopáncs hím (szereti a vajat)

Énekes rigó

Megint a kis izgága

 Énekes rigó portré

 Sajnos a beülő ág belelóg, de akkor is ritka pozitúra

 A félénk, reszkető Barátposzáta tojó

 Énekes rigó a paradicsomban

Fekete rigó hím

és szkeptikus barátnője

 Megfürdött az énekes rigó

A Barát poszáta leány hezitált

 

 Nem mert lemenni a vízhez

 Nem sokkal később fekete rigóék összevesztek

ezúttal a tojó győzött

 Örvös galamb porté

 Vörösbegy

Fekete rigó a habokban

 Fél évet vártunk rá

Jajj de szépen mutatod a buksidat !

 Gyanakvó ő is, de azért beült a nagyoknak fenntartott ágra

 Felborzolódott kedélyek

 Vajat is, szőlőt is ?!

 Áhh dehogy ! Csak vizet ...

 Balról is itt vagyok

Tengelic és csíz is mutatkozott egy rövidke időre. 

 Ott a messzeségben "legelnek" a Seregélyek

 Ennél közelebb nem jutottam hozzá

 AF-C mode, avagy röptében is

és a leszállás

 Vízfeltöltés után (telefonos kép)

 Dekorálva

 Bentről kifelé

Hazafelé visszanéztünk

Remélni tudom csak, hogy más madárfajok is bejönnek, bár azt tudni kell, ( a védett hely ellenére is) hogy a leshez közel a civilizáció. Talán jön zöldike, csíz újra, benéz az erdei pinty, talán lejön a sárga rigó, mert őket mind-mind halljuk. Mozog itt még szarka, zöld küllő, dolmányos varjú is. Meglátjuk, lesz -e olyan meleg, hogy a vízre bejönnek, s lesz-e erőnk állandóan után tölteni a nyáron, mert hogy nagyon gyorsan párásodik, és piszkolódik a víz. Ha gondozzuk, a nagy meleg elhozhat sok más, érdekes fajt is még ...

Házunk tája aranybánya

Apaj után tájat fotózni indultunk telkem környékére. Az oda vezető út mentén, hatalmas repceföldek vannak, melyek mostanság virágoznak. Ugyan magasan járt már a nap, és éles fényeink voltak, azért mégis csak készült pár fénykép. A repceföldön messze, ahol a fák sora húzódott, láttunk egy őzet, de a 18-55 mm-es objektív nem messze, hanem szélesen lát. Esélytelen volt tehát a megörökítés. Kár, hogy nem lett meg az "Őz a repceföldön" téma. Megérkezvén a holtághoz, csónakba ültünk, és áteveztünk a lagúnába. Idén ez volt az első kör, mert a vizet sajnos igen későn engedték fel, hogy a belvíz el tudjon folyni a földekről. Ismét szép volt, bár egy szomorú dolog is beárnyékolta örömünket. Erről itt a blogban, nem sokkal lejjebb fogok írni. Szóval a sárga mező ...

Megkapó a sárga repce tábla

 Ott a fáknál mozgott az őz

 Közelről a repce

 Legszívesebben beleugrottam volna a sárga habokba !

 Romantikus ...

Áteveztünk a holtágon, s idén először mehettem be én a lagúnába. Még ébredezik, még úgy érzem nem állt össze. Benne van az is ebbe vélhetően, hogy a kora reggeli, vagy a késő délutáni, esti órákban szebb, hangulatosabb. Így csúcsfényekben is jó volt oda-vissza végig evezni vízi útján. 

Tükör - világ

 Bejáratnál, érdeklődőn

 A mocsári teknőst méterre pontosan itt fotóztam tavaly

 A lagúna másik végén, a holt-ág "nagy vize"

 Hátunk mögött az előző képen látott világ. Irány vissza !

 A lagúnában Bütykös hattyú fészkel

Gondos szeretettel őrzi és védi, fészkében 5 tojását

De párja sajnos elpusztult. Talán horgot nyelt, vagy mérgezett táplálékot

Idei első látogatásaink során ez a hattyú pár harciasan védte revírjét. A lagúna bejáratánál ide-oda repkedtek a víz felett, szárnyukat csapva abba, mint számítógépes játékokban a katonák, "patrol mode-ban" jelezték, hogy ettől-eddig ez a mi területünk. Fújtattak, hörögtek. Míg hajónkkal haladtunk a part felé, többször is bemutatták ezt a járőr üzemmódú területvédelmet. Párba álltak, és a fészekbe kerültek a tojások. Egyikük már nem él. Remélem, hogy az életben maradó szülő, míg élelemért megy, ragadozó nem bántja fészkét, tojásait, s majd kicsinyeit. Egyedül nagyon nehéz feladat ez.