2016-08-22

Kopár fennsíkon

Egy hétközi nap délutánján elhatároztuk, hogy kimegyünk lepkéket és mütyüröket fotózni a Tétényi fennsíkra, és most a hivatalos tanösvény-útvonalat járjuk be. Kora nyáron is tettem már látogatást ott, de a várva várt nagy lepkés fotóhalom hírül sem sikerült. Akkor is, és ezen alkalommal szintén arra a következtetésre jutottam, hogy titkolózik ez a hely, és keveset mutat, a sokak által emlegetett gazdag élővilágból. Ennek ellenére - és ez majd látszik is talán ebben a bejegyzésben - megkapó hangulata van e tájnak. Magával ragadnak cserjéi, kopárosai, és hogy a látszólag kietlen terület, mégis mennyi mindent adhat. Egy tény, rá kell hangolódni, mert nem az harapni való természeti látvány jut itt a látogatónak mint egy nagyon zöld erdei területen, hanem egy sajátságos, visszafogottabb kép, mely mégis ezerszínű. Vegyes érzéseim vannak a hellyel kapcsolatban, de valami vonz benne. Most, hogy jobban bejártam, és nyúllal is találkoztam egy másodperc erejéig, el tudom képzelni, hogy hátul, az erdő szélén azon a végtelen területen sok meglepetés érhet még. Ezért elhatároztam, hogy kora ősszel is ki fogok menni, akár róka reményében is. No, majd meglátjuk ! Most had mutassam be, amit legutóbb kaptam ajándékba e helyen ...



 Látszólag kietlen e táj ...

 Boglárka lepke. Mindenütt sok van belőle

 Csiga is rengeteg kapaszkodott, a száraz szálakon

 Kedvenc képem. Minimalizmus, egyszerűség

 Észre kell venni az apró szépségeket is

 A másik gyakori faj

 Termés ? Virágzat ? A növényekhez nem értek, de tele élettel !

 Gyengédség

 Tapadós - ragacsos

 Újabb színfolt a száraz kietlen tájon

 Jellegzetes viszonyítási pont a víztorony

 Plasztikus háttérrel

 Hoppá, kopogtat az ősz ...

 Mennyire szeretem ...

 Kehelyben a hangya

 Káposzta lepke - fehér plasztikus törékenység

 Lila harangok

 A nyár munkája, az idő termése

 Érkeznek már, kedvenc színeim ...

 Ő még a nyárban él

 C vitamin, nagy dózisban

 Ugyanott, ugyanekkor ... Elbújt a nap

 Halálában is állva

 Jönnek a pirosak, bordók, vörösök ...

 Rövid kör az erdőben, alagút végén a fény

 Poloska hintázott a lágy szélben

 Hangulatos részlet a fatörzs mellett

 Közeleg az ősz

A szoborpark melletti parkolónál, könnyen megleljük a bejáratot




Az út 2/3-án a tanösvény állomásait követtük, de Kamaraerdő szélén kicsit letértünk a fennsík és a nyíltabb területek felé, hogy az erdő szélén ereszkedjünk le a dombról. Picit elbizonytalanodtunk, mikor hosszas gyaloglás után sem láttunk oktató-táblát, de egy nagy elágazásnál nem volt útvonal jelölés. Megbánásról szó sem volt, mert izgalmas helyre tévedtünk így. A víztorony meggyőző támponttal szolgál az egész területen, eltévedni nem lehet. Nagyon bízom benne, hogy vadak szempontjából ráleltem egy izgalmas területre. majd a jövőben elválik. 


Végezetül a térkép. Pirossal a víztorony




2016-08-17

Egy kert apró titkai

Nem is olyan messze a madárlestől, van egy kis park. Megtalálhatók ott szabad füves rétek, a gyümölcsfás terület, a nemes és vadvirágok ezerfélesége, a bokros, árnyékos kertrész, de van ott mini kerti tó, nyári orgona, színes-virágos lugas, padokból épített pihenő is. Miután kipucoltuk a madárlest kívül-belül, s feltöltöttük vízzel, ebbe a gondozott parkba tettünk látogatást. A madarak úgyis valahol messze kószálnak, a lesnél jó ha egy-két Széncinegét hallani, így lepkékre, rovarokra és apró virágokra vadásztunk. Ebben a blogban szeretném megmutatni, hogy mit nyújthat a fotósnak a fent bemutatott kultúrkörnyezet. Nem fogok ennél nagyobbat mesélni most, és a virágok nevét sem fogom tudni odaírni, mert azokhoz nem értek. Egyszerűen csak szépek, színesek, és sokfélék. Nem volt szükség makró objektívre - leszámítva egy-egy pillanatot -, így minden kép a Tamron 70-300 USD Vc objektívvel készült. Nagyon hálás téma ez a kert, sőt nagy örömömre, még meglepetéssel is szolgálhatok ebben a bejegyzésben ...


Rengeteg Gyöngyházlepkével találkoztunk

 Bár csak értenék hozzá ...

 Káposztalepke

 Ezt a virágot nagyon szerették ...

 Minden irányból megmutatkoztak 

Bimbóba zárva

 Őszintén megmutatkozva

 A farakás tetején kutakodtam ...

 Törékenyen

 Hatalmas bokrokban pompázott

 Fehérben is közvetlen a lila mellett

 Falevél fonákja ellenfényben

 Rengeteg volt belőlük

 A viszonylag kicsi virágos kertben sokfajta virág megfér

 A kerti-tó aprócska vízesése

 Fejmagasságú lugas a pad mellett

 Ők is dolgoztak serényen

 Akármerre mentünk, ők mindenütt ott voltak

 És végre sikerült elfogadhatóan fotózni a Kacsafarkú szendert !

 Hogy is mondta a rajtanár ?! Komplementer színek ...

 Megfelelő háttérrel szerintem nagyon szép

 Fehéren is pompáztak a Gerberák

 Nocsak ! Settenkedik az ősz ?

 Virágmézet gyűjt a Házi méh

 És megint itt van ez a szépség ...

 Őt másodjára kicsit szebben sikerült fotózni

Harlekin katicabogarak párosodtak



Tényleg nem voltak madarak. Az egész fotózás során csak egy Csuszkával találkoztunk, én láttam elrepülni egy nagyon szép Szajkót, és kiabált a távolban a Zöld küllő. Még az itatós les tisztításakor hallottunk fent a magasban ragadozót, de ezen kívül semmi, az ég világon. Csak tudnám, hogy merre vannak a tollasok ?! Végül is elfoglaltuk magunkat, hasznos munkát végezve, belefért egy kis szórakozás is.
Remélem sikerült örömöt szerezni ezekkel a fotókkal is ...



2016-08-08

Pár perc Csepelen

Az Apaji fotós túra végén volt bennünk még annyi erő, hogy benézzünk a Csepeli sétálóút kiinduló pontjára, ahol egy kis öböl várja a látogatót, hangulatos híddal, nádassal. Amolyan madár óvoda ez, ahol a már majdnem felnőtt madarakat még etetik a szüleik, és elbújhatnak biztonsággal a sekély vízben, a nádak tövében, a beláthatatlan sarkokban. Tavasszal szaporodó központ lesz e helyből, és meglepetés fajok is megfordulnak itt, nem csak a madarak családjából. Könnyen megközelíthető, és hangulatos színfolt ez Csepelen. Mi ezúttal a Maps me program értetlensége okán keveredtünk ide, mert az nem volt képes felfogni, hogy Apajról a Naplás tóhoz szeretnénk menni, de nem fizetős úton. Egyébként a GPS programokkal, de a célhardverrel is tele a hócipőm. Sokszor járunk így, mióta bekavartak ezek a megyematricák ... Mindegy, elfogadtuk, hogy a Naplás-tó egy másik alkalommal lesz fotózásunk színtere. Szóval jöjjön most a Csepeli titkos kis öböl ...


Varázslatos szeglete ez Csepelnek

 Tamron 70-300-al is lehet makrószerű képet lőni

 Ő tévedésből született a nádas melletti erdő szélére

 Szárcsafiókát etet a mama

 Közösen fedezik fel a világot

 A szitakötők itt is tréfát űztek velünk

 Vízicsibe fiókából is volt kettő a "kacsaúsztatóban"

 Egy családnyi szárcsa

 És a kék szitakötő is megmutatta magát

 A Poszméh mindent megtalál ami virágzik

 Nyári termések

 Itt gyakorolnak a kajakosok és a kenusok

 Napvirág, ha nem tévedek

Ők mindig az ilyen sivár, kopár hátteret szeretik. Én kevésbé


Rövidke fél órát töltöttünk el ezen a helyen, ahol Hóddal, Jégmadárral, és Törpe gémmel is találkozhat a szerencsés fotós, természetjáró. Elég volt aznapra, hamar elvonja az erőt a még meleg nyári nap, a sok megtett kilométer. Ezután már haza vettük az irányt, de sok szép képet adott mindösszesen fél órában ez a titkos szeglet itt, a Csepeli kis-Duna ág kezdeténél.

Remélem, még belefér ebbe a nyárba pár napmeleg fotó ...